Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

278. orságos ülés deczembtr 4. 1SSS. 379 folyamában előttem már számos hivatottabb férfiak oly szakértelemmel és elmésséggel czáfolták e javaslat mellett felhozott érveket, hogy valóban felesleges munka lenne, ha ezen döntő súlyú érvekhez a magam szerény bírálatát fűzni akarnám. De ha mellőztem a javaslat általános kritikáját, kénytelen leszek néhány szóval egyrészről az előadó ur szóbeli előterjesztésével, másfelől Móriez Pál t. képviselő ur szombati beszédével foglalkozni. A bizottság előadója írásbeli előterjesztésében, mint kétségtelen tényt állítja oda a következőket: — saját szavait idézem — hogy „Sok tétetett az adóképesség emelésére; sőt a korábban meghozott áldozatok is forgalmi hálózatunkban és kereskedelmi hajózásunkban, valamint közgazdasági intézményeinkben és culturánk fejlesztésében kezdenek annyira termékenyekké lenni, hogy minden közgazdasági bajok daczára is, melyek létezését tagadni nincs szándokunkban, a teherviselési képességet is némileg erősebbnek és az államháztartás rendezése szempontjából további erőfeszítésre birandónak. tartjuk." Ez oly állítás, mely, mint magánnézet tiszteletre méltó, de próbák hiányában hitelre nem számíthat. És midőn én ezen próbák ntán kutattam, találtam tabellákat, de őszintén megvallom, ezen állítás igazolására igen keveset találtam. Azért ne vegye tőlem rósz néven, ha kérem, hogy ezen állítás axióma erejével nem birván, legyen szíves a kifelejtett próbákat pótolni, mert a nélkül szavai lehetnek hangosak, de hitelre számot nem tarthatnak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha el kell ismerni, hogy az adóképesség fokozásának ezíine, vagy ha ugy tetszik, ürügye alatt történtek a beruházások, ezzel még nincs bebizonyítva, hogy a beruházások már megtalálták utjokat az adózók keresetforrásaihoz; nincs bebizonyítva, hogy ezen beruházások már gyümölcsözőt és ha igen, milyen mértékben gyümölcsözők és nincs bebizonyítva, hogy ezen beruházások nagyobb mértékben fognak az adózók javára szolgálni, a kiktől ezen javaslat tetemesebb adótöbbletet készül behajtani. El lehet még ismerni azt is, t. képviselőház, hogy a nyerstermeléssel foglalkozók érdekében — nem helytelenítőleg mondom ezt, csak constatálom a tényt — nagy öszegekre rugó beruházások tétettek; azonban ezek közt is egyrészt az elemi csapások elleni védekezés, másrészt elemicsapások által okozott károk kipótlására szánt összegek tekintélyes mértékben szerepelnek s azért nem felelne meg a valóságnak azon állítás, hogy ezen beruházások nem kivétel nélkül az adóképesség fokozására szolgáltak. Nem kevésbbé áll ez azok tekintetében, a kik a kereseti adóval vannak megróva.Ezeknek a mondott beruházásokból aligha fog oly nagy osztalék jutni, mely a tervezett adófelemelést indokolhatná, A bizottsági jelentésnek, illetőleg a javaslatnak támogatására Móricz Pál t. képviselő ur is vállalkozott. Constatálni kívánom, hogy a dolog érdeméhez nem járt elég közel s azért szives elnézést kérek én is, ha csak a felszínen időzöm, de ezt kell tennem, hogy ha előle, illetőleg beszédje czáfolata elől kitérni nem akarok. [Sálijuk!) Azt tetszett mondani szombati beszédében többek közt, hogy hát mi volna az adórendszer átalakítása egyéb, mint annak kutatása, hogy melyik van jobban terhelve, hogy könnyittessék rajta s a melyik kevésbbé van terhelve, az jobban terheltessék. Ez — úgymond — az adóreform feladata. Azonban a t. képviselő ur elfeledte hozzátenni, hogy az adóreform keresztülvitele alkalmával az általa mondottakon kivül talán egyebet is kellé kutatni és pedig jelesül azt, hogy az adózók a reájok kirovandó terheket majd elbírják-e viselni vagy sem. Mert ha e körülményt figyelmen kivül hagyjuk, akkor szép theoriája még hamar szomorú eredményre viradhat, (Ugyvan! a szélső baloldalon) a mennyiben az adózók egyik vagy másik osztálya minden arányosítás daczára a nagy adóteher alatt könnyen összeroskadhat, a mit bizonyára a t. képviselő ur sem tart kívánatosnak. Aztán bocsásson meg, de én adóreform alatt talán nem egészen azt, vagy nem csak azt értem, a mit mondani méltóztatott. Nem én czáfolom meg a t. képviselő urat, készségesen elismerem vele szemben tehetségem csekélységét és épen ezért vettem segítségül magam mellé tekintélyes elvtársának pár évvel ezelőtt az adóreform tekintetében mondott véleményét. Es nehogy gyarló szavaim e vélemény tartalmát elhomályosítsák vagy épen kiforgassák, kegyes engedelmükkel bátor leszek az idevágó pár sort felolvasni: (olvassa) „ Az adórendszer reformja a mai viszonyok közt, a két állam közt fennálló pénzügyi és közgazdasági viszonyok alapján alig jelent egyebet, mint a direct adók revisióját. Nagy eredményeket e refomtól ily értelemben nem várunk; az államkincstárra nézve nem, mert a direct adók fokozására gondolni sem lehet.' „Fájdalom, hogy a mai viszonyok közt csakis ennyi az értelme az adóreform fennen hangoztatott jelszavának. Pedig hát nem ez a teljes adóreform. Nem ez, az az adóreform, mely karöltve a kiadások reductiójával, a közgazdasági erők emelkedésével: javulását eredményezhetné a pénzügyeknek ugy Ausztriában, mint Magyarországban. Egy helyes adóreformot mi a nélkül, hogy az állam Összes bevételi forrásai tekintetbe ne vétessenek, képzelni sem tudunk; egy adóreform, pusztán a directadókra szorítva: nem hozva azokat kapcsolatba a vámokkal, fogyasztási adókkal és monopóliumokkal, mindig fél munka marad, mely ha a direct adók tényezőit tekintve, helyes is, de nem lehet helyes, ha az állam összes adóforrásait együttesen, mint egy egészet tekintjük." 48*