Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

278. országos ülés decssember 4.1883. 375 A valóságnak szemfényvesztő leplezése az is, hogy a kormány az uj adókat nem terjeszti elő nyíltan, őszintén; hanem mindenféle ürügyekkel és jezsuita fogásokkal palástolja a valót: az adóemelést; most a gazdasági kiegyezés, majd a ezukor, kávé, sör és szesz fogyasztási, fegyver, vadászati adó törvény stb. revisiója, majd a főid, ház, házbér, tőkekamat, járadék adó, és jövedelmi pótadó pótlékai czimén csempészi be az adóemelést. A honpolgároknak nincsen tudomásuk az uj adótörvényről, csak azt veszik észre, hogy adóterheik évente emelkednek s hogy ma már odajutottak, hogy adózási kötelezettségüknek csak birtokuk megkevesitésével vagy kölcsön pénzzel tudnak eleget tenni. A pénzügyér ur most sem áll elő uj adóval, hanem ismét régibb adók, még pedig egyenes adók uj pótlékával, csakhogy t, ház, ez már nagyon elkoptatott fogás, ennek nem egy könnyen ül fel az annyiszor félrevezetett adózók tömege s nem ülünk fel mi sem, Magyarország kizsákmányolt népének hü és szomorú sorsa iránt érdeklődő, azt leikünkön viselő képviselői, (ügy van! a szélső baloldalon.) A mit itt a kormány és hü viszhangját képező pénzügyi bizottság pótléknak akar feltüntetni, az egy terhes uj adó, melyet ily elburkolt alakban akarnak a nemzetre octroyálni. (ügy van! a szélső baloldalon.) Hát azt hiszi a kormány és a t. bizottság többsége, hogy hazánkban az adóteher fokozható, a nélkül, hogy a nemzetet a végelkeseredés és kétségbeesés végleteibe ne sodorják? Mi, a kik a nép között élünk s annak helyzetét ismerjük, azon meggyőződést szereztük, hogy már elértük, sőt túl is haladtuk azon tehermaximumot, a melyhez már csak egy fc2;dmaszál kell, hogy a teherhordó összeroskadjon. Csakhogy a nemzetek nem birnak a teve türelmével, hanem az összeroskadás előtt türelmet vesztve szoktak kitörni. T. ház! Oly jelenségek mutatkoztak az újabb időben hazánkban, melyekből a komoly államférfiaknak okulást kellene meríteniük, ha készakarva rázkódásokat és katasztrófákat előidézni nem akarnak. A ki hazánk népénél lélektani észleleteket tesz, az szomorú előjeleket és tüneteket vehet észre. Az, hogy a nép a már most az államhivatalnok nymbusával körül övedzett végrehajtókat bántalmazza, sőt agyon is veri s a féktelenség és fejetlenség azon elszomorító jelenségei, melyek a Dráván túl reánk nézve oly megalázó fejleménynyel játszattak el,azok a eommunisticus szagú mozgalmak a Dráván innen és túl; az az antisemiticus és czímerláz, mind oly előjelek, melyek a nép végelkeseredésére és kétségbeesésére mutatnak. Ott és itt az elviselhetlenségig fokozott adóterhek alatt roskadozó és az embertelenségig gyötrött és vérig kínzott nép haragja nyilvánult, a nyo| mor kétségbeesése jelentkezik. Az ok sokkal mélyebben rejlik, mint első tekintetre látszik, az a közös ügyes rendszerre vezethető vissza. Ama, minket a mívelt Európa előtt compromittáló jelenségek annak csak okozatai és természetes folyományai. A horvátok akkor, a mikor a magyar feliratú czímerek ellen felbőszültek, nem a magyar nemzet, hanem önök iszonyatos adórendszere ellen lázadtak fel, mit azon perhorrescált magyar feliratú czímerek jeleztek náluk; tehát lázongtak a közös ügyek ellen, a melyek itt és ott ilyen adózási viszonyokat teremtenek. A Zala és Somogy megyei földmíves nép sajnos kihágásai, mint alapjukra, szintén a közös ügyek e vezethetők vissza, mely a közös vámterület és bank által idézi elő mesterkélten hazánk földmíves és iparos népének tönki ej utasát, hitelviszonyaink szomorú helyzetét. A nép forrongott a tőke túlkapásai és az adó elviselhetlensége ellen s mert azokhoz, kik ezt közösügyes rendszerükkel előidézték, jutni nem tud, ütötte a kezeügyébe eső s bűnbakként oda állított szegény zsidót. T. ház! Nem régen alkottunk törvényt, mely a magyar czímer illetéktelen használatát eltiltja; helyén látnám, ha egy újabb novellával eltiltanék az adóhivatalok, adófelügyelők, illetékkiszabási hivatalok és egyáltalában a pénzügyi és pénzügyőri hivataloknak hazánk ezímerének használatát s ez által hazánk szabadsága, államisága e szent jelvényeinek compromittálását eltiltanák; hogy ne tegyék azt zsarolásaik czégjévé, hanem tűzzenek oda sárkányokat, farkasokat, sasokat vagy más ragadozó állatokat, de kíméljék nemzeti ezímerünket, (Helyeslés ügy van! a szélső balon) a melynek folyói, zöldellő hegyei a termékenységet, a természet áldásait, kettős keresztje a vallásosságot és a szeretet vallásának szelídséget jelképezi s semmiesetre sem lehet a lelketlen zaklatás és a nemzet koldusbotra juttatásának emblémája, (ügy van! a szélső balon.) Adóhivatalaink és egyáltalában pénzügyi hivatalainkon azért sincsen helye a magyar állam jelvényeinek, mert önök az adót nem a magyar állam számára, hanem a telhetetlen közösügyes Moloch javára szedik, oly módon, a minőt semminemű török pasa vagy perzsa szatrapa még meg nem mert kísérlem, (ügy van! a szélső balon.) Fénzügyminister ur végrehajtóinak jól dressirózott falkáival valódi hajtóvadászatot tart a nemzetre. No hát ez megy egy ideig; de a midőn a nemzet kezd majd hajtóvadászatot tartani ezen kártékony rovarokra : akkor az önök közösügves dicsősége hamar el fog homályosulni. (Derültség.) A türelem túlfeszített húrja már szakadoz, azért jó lesz, ha a kormány felhagy az eddig űzött I gazdálkodással, mert régóta gyülenúik hazánk egén