Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-277

368 277. országos ülés deczember 3. !SS$. menye előtt, maga a bíróság is megretirált, nem alkalmazta a törvény szigorát, a mely megengedi I azt, hogy elővezettetést rendeljen el a meg nem , jelenő ellen, hanem felfüggesztette eljárását. ; De tapasztaltunk t. ház, ezen esetnél egy másik symptomát is, a mely igen gyakran üti fel fejét, mióta Tisza Kálmán ministerelnök tölti be \ azon széket, a melyen ül. Tapasztaljuk, hogy akár a ministereinöki, akár a belügyi tárcza védpajzsa alatt

; minden hatalomkört a ministerelnök ur a saját személyében a maga kezébe ragad. Az igazságügyminister szava a birói hatáskör és igazságszolgáltatás kérdéseiben annyira nem döntő, hogy ma már ilyen kérdésekben az igazságügyminister ur véleményét meg sem hallgatják. Nekem t. ház, e tény iránt egy authenticus tanura lesz szükségem és e tanút én magamnak az igazságügyminister ur személyében kerestem fel. (Halljuk!) A dolog ugy áll, hogy az 1869: IV. t.-cz. 25. §-a világosan megmondja: ott, a hol közigazgatási hatóságok és a bíróságok közötti illetékességi összeütközésről van szó, a ministerinm, tehát a ministertanács határoz. Kétségtelen, különösen ott, hol jurisdictionáliskérflésről és igy egyik hatáskörnek a másikkali összeütközéséről van szó, alkotmányos államban az igazságügyminister véleményét mellőzni teljes lehetetlen. Az adott esetben mégis mi történt t. ház ? A rendőrség felterjeszti a hadtestparancsnokságnak illetékességi kifogásait. Nem tartatik ministertanács, mert hiszen az felesleges; eldönti ezen kérdést egyszerííen a belügyminister, a mi azon esetre lenne elfogadható, ha a hadtestparancsnokság közigazgatási hatóság volna. De van a kérdésnek egy másik gyakorlati oldala is és ez az, hogy én ma e vita folyamán be akarom bizonyítani magával a t. többséggel, különösen a t. igazságügyminister úrral azt, hogy a jelen alkotmány keretén belül minden törekvés hiu, minden fáradozás meddő, ha önök a legbrutálisabb törvénysértéssel szemben is a katonaságtól követelnek elégtételt. Ilyenre önök a jelen közös alkotmányos rendszerrel szemben nem lesznek képesek; óhajtanám, hogy szavaimat ez esetben meg tudják czáfolni. Olyan elégtételt, milyen efféle törvénysértéseknél máshol előfordul, biztosítani, garantirozni önök ma teljesen képtelenek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De t. ház, számtalanszor felhoztuk már e padokról, hogy a hadbiróságok szervezése s illetőleg végleges rendezésének kérdése olyan, a mely ha elnapoltatik, szünteleni conflictusokra vezet a polgár és katona, a polgári katonai bíróság között. Hallottunk akkor hangzatos ígéreteket: az egyik esztendőben azt mondták, hogy a tárgyalások már megkezdődtek, a másik évben azt mondták, hogy a tárgyalások már előrehaladtak; a harmadik évben azt mondták, hogy már be is fejeztettek; de azért 10 esztendő óta az erre vonatkozó törvény be nem terjesztetett. A büntető tvk., az 1878 :V. t-cz. 5. §-ában világosan kilátásba helyezi azon törvény benyújtását, mely a fegyveres erőhöz tartozók competentiáját megfogja állapítani; s ime,most már öt éve múlt el annak s ezen kérdés rendezésére hiába várunk, az ellenzék minden sürgetése daczára. Én t. ház, köszönöm a szives figyelmet, de tartozom tekintetbe venni az idő előrehaladott voltát; nem folytatom tovább ezeket, hanem fentartom akkorra, mikor az amúgy is távollevő minister úrtól felolvasandó interpellatiómra a választ meg fogom kapni (olvassa) : Interpellatio az igazságügyminister úrhoz: 1. Való-e, hogy két magyar honos, névszerint Horváth István és Virágos Ferencz az illetékes budapesti kir. törvényszék, mint büntetőbíróság által elitéltetvén, ezen Ítélet a kir. itélő tábla által helybenhagyatott ? 2. Való-e, hogy a nevezett elitéltek a fegyveres erőhöz nem tartozó és tényleges katonai szolgálatban nem álló egyének? 3. Való-e, hogy az elitélt vádlottak a kir. ítélőtábla által meghozott ítéletnek kihirdetésén j szabályszerű idézésük daczára azért nem jelentek i meg, mert a budai hadtestparancsnokságtól kapott j rendelet által az Ítélet kihirdetésén való megjele! néstől egyenesen eltiltattak? 4. Való-e, hogy a budapesti kir. törvényszék mint büntetőbíróság a hadtestparancsnokságtól vett és az ítélet kihirdetésén való megjelenést eltiltó rendeletnek közlése folytán további eljárását felfüggesztette ? 5. Való-e, hogy a fővárosi rendőrség, már akkor, mikor a most már elitélt tetteseknek a büntető bírósághoz leendő átkisértetése tárgyában határozott, ezt az alapon tette, mert a hadtestparancsnokság által a rendőrség, illetve a büntetőbíróság illetékessége ellen emelt kifogást a belügyministerium elutasította és a budapesti fővárosi rendőrség beavatkozási jogát és a budapesti kir. törvényszék, mint büntető bíróságnak illetékességét megállapította? 6. Azon esetre, ha a fennebbi kérdésekben foglalt tények valók, niegegyeztethetőnek tartja-e a minister ur, az ez ügyben követett eljárást törvényeinkkel, igy különösen az 1878. évi V. t.-czikk 5. §-ával, az 1868. évi XL. t.-czikk 54. §-ával, az 1869. évi IV. t.-czikknek 1-ső, 20-ik, 23-ik és 25. §§-aival ? 7. Tett-e a minister ur lépéseket az iránt, hogy az alkotmányos utón meghozott s a koronás király által szentesített törvényeinknek és a bíróság tekintélyének durva megsértéseért a hadtestparancs nokság felelősségre vonassék. Ha tett, miben állanak ezen intézkedések ? 8. Hajlandó-e a t. minister ur a hadtest-