Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-277

366 ' m- országos ülés de czember 3. 1883 politikai pártok tömörülése már megtörtént s az áradatot többé feltartóztatni nem lehetett. (Igaz] Ugy van! szélső balfelöl.) Hogy miért adta be a kormány ezen adóeme­lési törvényjavaslatot most a választások előtt, megfelel ezen kérdésre azon körülmény, hogy annak más színt igyekszik adni a sajtó és vele együtt a túloldal egyes képviselői. A sajtó, a melynek egyik munkása az előadó ur is, a régi „Hon" helyett feltámadt „Nemzet"-ben a múlt szombaton reggeli kiadásban a következőket irja: (Halljuk! Hulljuk!) „Nagy vívmány az, melyre a szabadelvű párt és kormány jogosult büszkeséggel mutathatnak, hogy helyreállították a rendes keze­lés egyensúlyát. A kormány erre a czélra kéri az egyenes adók felemelését, mint utolsó áldozatot (Derültség szélső baloldalon) és a nemzet a nagy czél érdekében meg is fog ja ezt szavazni." Melyik nemzet; talán ez ? (Derültség). Nem kételkedünk a felett, mert a nemzet nem hagyhatja el önmagát, nem mondhat le az önmaga iránti bizalomról. A pénz­ügyi válságból, mely 1875-ben fenyegette az orszá­got, csak ezen az utón volt lehetséges a kibontako­zás ;a nemzet nem tagadhatta meg kötelezettségeit s megmutatta, hogy a nagy czél érdekében tud áldo­zatokat hozni. (Derültség a szélső baloldalon.) Az erők megfeszítésének meglesz a jutalma, az egyen­súly a rendes kezelésben helyreállittatik." (Derült­ség a szélső baloldalon.) És méltóztassék nekem most megmondani a t. előadó ur, hogy ő saját maga hiszi-e azokat, a melyek itt irva vannak? (Élénk tetszés szélső bal­felöl) s elmerné-e e házban mondani? De nemcsak a snjtó, hanem a túloldalon egyes képviselők is gondolkodnak arról, hogy addig, mig majd az adókönyv a jövő év 3-ik negyedében az adózók kezébe kerül és meg fogják kapni a mos­tani karácsonyi ajándékot, majd a mikor aztán már a szép szó nem fog használni többé semmit, mert az adókönyvnek számtételei a felemelt adót szomorúan fogják bizonyítani, hogy — mondom— addig is, mig az adózók ezt megkapják, kellőleg informálva legyenek arról, gondoskodnak a t. túl­oldal egyes képviselői, úgynevezett beszámoló beszédjeikben. íme t. ház, alig 3 héttel ezelőtt, november 11-én Debreczen város 3-ik kerületének t. képviselője beszámoló beszédet tartván, válasz­tóinak ezen tárgyra vonatkozólag ezeket monda: „0 — t. i. az illető képviselő ur — megkisérli pénzügyünk fejtegetését nem az ellenzéki lapok adataira, hanem a hivatalos kimutatásra, a hivata­los adatokra támaszkodva, melyek igaz, hogy a pénzügyi helyzetünket nem épen virágos színben tüntetik fel, de az még sem oly elszomorító, hogy okunk lenne azért kétségbe esnünk. 1875 óta, mikor Tisza Kálmán a kormányra lépett, folytonos javulást tapasztaltunk elannyira, hogy most a leg­kedvezőbb állapotnak örvendhetünk ... az akkori­hoz képest. 0 nem fog beszélni milliókról, csak röviden tagadja az ellenzék által hirdetett állapo­tok létezését. Hiszen 1875-ben 70 millió forint volt a deficit; 1880-ban már 23-ra apadt le; a jövő évi költségvetés pedig 298 millió rendes kiadás­sal szemben 295.512,102 frt rendes bevételt mutat fel ugy, hogy a jövő évi deficit nem megy többre 2.680,000 írtnál. Sőt a pénzügyminister e csekély deficit elenyésztetése végett jövedelmi új pót­adót vet ki. Szónok kénytelen beismerni, hogy új teher az oi szagon. De ha nem akarunk több adósságot csinálni, ha meg akarunk sza­badulni a deficit súlyos terhétől, kénytelenek vagyunk az adóemeléshez folyamodni. A kiadá­sok terén már oly nagy mérvű megszorításo­kat tettünk, hogy annál szigorúbb takarékoskodá­sig nem lehet mennünk. A földbirtokot nem lehet több adóval terhelni, ezért kellett a jövedelmi pót­adó segélyforrásához folyamodni." Én, t. ház, ennek bírálatába nem bocátkozom, én a bírálatot a t. házra bízom, csak felolvastam (Általános kaczaj) azt annak bizonyítéka gyanánt, hogy miként informáltatnak a választó-polgárok. (Igaz!) A ministerelnök ur tehát, mint mondám, ki­jelentette, hogy ő nem űz kortespolitikát. Kortes­politikát űzött már akkor is, mikor egy és ugyan­azon politikai zászló alatt küzdöttünk a bihari pontok valósításáért; kortespolitikát űzött akkor, mikor elhagyta a balközép-pártot, kortespolitikát űzött akkor, mikor az egyházi élet terén megvál­toztatta elveit. Az előbbieknek következése lett a ministerelnökség, a mostani kortespolitikának & megyei clique-uralom, az álliberalismus, az álpar­lamentarismusnak, hogy mi lesz a következménye, én nem tudom. De fájdalom, a jelen azt mutatja, hogy meglesz ennek is a maga okszerű követke­zése és ez a pénzügyi vagy talán — vele csatol­tan, vagy követőleg — a politikai katastropha is, a mint Horánszky t. képviselőtársam már tegnap jelezte. És én ezen katastropha előidézéséhez szava­zatommal hozzájárulni nem akarok, nem tudok. Épen ezért én, t. ház. nem csodálkozom, h% hallom, hogy a túloldal egyik igen tekintélyes vezérférfia beteg, még pedig talán „politikai be­teg", nem csodálom, hogy ugyanazon párt másik férfia a pártértekezleten felvetette azon kérdést: vájjon lesz-e ezen törvényjavaslat elfogadásából annyi haszon, a mennyi kár következik ? nem cso­dálom, ha ismét mások kételyüknek, aggodalmuk­nak adnak kifejezést; de még azt sem csodá­lom, ha mindennek daczára a túloldal tagjai meg­döbbenve hallgatnak és egyik a másik után állanak fel és ha kicsiny lik, én szeretem hinni, mert hiszen látom, hogy önök is aggódnak a jövő miatt s ha majd a szavazás nagy napján az elnöki csengetyű szavára azon mostani üres padokon és horvát test-

Next

/
Oldalképek
Tartalom