Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-277

S77. ors;:áge« ttlé^ áneember 3. 1833. 357 83,193 ilyen kényszerárverezés folytán 23,575 birtok nem volt képes terheit tisztázni. (Mozgís.) Ez, gondolom, elég bizonysága annak, hogy egyeseknek vagyona, tehát a nemzet vagyona pusztul a nagy adók miatt, melyek már a jövedelmekből nem, hanem csak a tőke rovására hajthatók be! (Elérik helyeslés a bal- és a sz Isö balon.) Az mondatik, hogy ennek nem az adó, hanem népünk könnyelműsége, rósz gazdálkodása, munkakerülő természete az oka. És ha igy volna, a mit. nem ismerek el, legalább azon mértékben, mint állíttatik, nem ismerhetek el — akkor kérdem: szabad-e ezen szegény népet, melyet annyi századokig teljes gyámság alatt tartott régi alkotmányunk, melyet most szabadsággal és egyenjogúsággal ugyan megajándékozva, de minden egyéb pártfogó kéz vezetése nélkül állítottunk, (ügy van! a szélső baloldalon) hogy ne mondjam, löktünk ki egyszerre az élet szabad versenyterére, ha mondom, ezen szegény népet, mely még nem fogja fel érdekeit, nem bir evezni a világ nagy tengerén, mert még nem ült hajóban, nem ismeri annak fortélyait : szabad-e, ismétlem, e szegény népet adókkal annyira terhelni, (ügy van! a szélső baloldalon) hogy mielőtt csak felfoghatta volna újabb helyzetét, megtanulta volna annak feltételeit és követeléseit, amazoknak súlya alatt leroskadjon, koldusbotra jusson, elpusztuljon s elpusztulván a nép, vele együtt pusztuljon Magyarország, (Élénk helyeslés a bal- és szélső balfelől) a magyar állam ? Mert uraim, nagy igazság az, mit már említett jéles nemzetgazdászunk, gróf Széchenyi Imre, becses kis könyvecskéje mond: Ha a magyar paraszttól veszik el a földet, akkor a földtől veszik el a snagvar parasztot; Magyarország pedig magyar kisbirtokos nélkül nem lesz többé Magyarország! (Ügy van! a szélső balon.) És ha mindezekből sem győződik mbg a tisztelt többség arról, hogy népünk pusztul országszerte, de Európaszerte is a nagy, terhes és el nem viselhető adók miatt: ugy egy más képet tárok fel a tisztelt ház előtt, (Halljuk! Halljuk ! a szélső l álon) ez talán fog némi hatással mellettem tanúskodni; nézzenek kérem szét maguk körül egész Európában és tekintsenek kissé mélyebben és elfogulatlanul a soeialis viszonyok fenekére; éjszakon a nihilizmus, nyugoton a communismus, Közép-Európában a soeialismus és antisemitismus .... (Mozgás.) Simonyi Iván: Nem azonos fogalmak! (Zaj.) Somssich Pál I Nem mondom, hogy azonosak, hanem azt mondom: communismus és antisemitismus czíme és örve alatt kitört zavargásokkal, lázadásokkal, erőszakos rablásokkal, sőt itt-ott öldökléssel fognak találkozni; honnét, mért e nyugtalanság? (Halljuk!) ezen erőszakos embertelen vérengzés? Egyes izgatók lennének képesek ezen veszedelmet előidézni 1 Sohase! A nyomor, a sanyarúság, a megélhetési küzdelem közepette reájuk nehezedő elviselhetien terhek keserítik el a népet, (ügy van! a bal- és a szélső balon) mely kétségbeesésében megragad minden kínálkozó alkalmat, melylyel sorsán könnyíteni hisz vagy remél és ily helyzetében igenis áldozatul esik a legelső izgatónak, kit különben, ha csak tűrhető sorsa lenne, háza pitvarából kergetne ki azonnal. (Helyeslés a bal- és szélső balon.) Megéltünk mi annvi századokon át békével a zsidókkal baj nélkül, megélnénk ma is, ha nem venné ki a nép szájából a nélkülözhetlen kenyeret az adóexecutor, ha nem fosztaná meg utolsó fillérjétől s ezzel nem lökné azon kétségbeejtő bizonytalanságba : miből fog megélni holnap ? Állítottam harmadszor, hogy valamint rósz években a mostani adókat se volt képes megfizetni, ugy annál kevésbbé fogja elviselhetni hasonló mostoha körülmények közt a még magasabbra csigázni szándékolt terheket. Ezen állításomat bizonyítni talán nem is szükséges ; mindnyájan emlékezünk azon szerencsétlen hetvenes korszakra, melyben három, négy évig tartó szárazság, majd sok esők és árvizek tönkre tették a földbirtokos reményeit és ezzel megsemmisítették nemcsak az ő,dea tőkébőrélő kereskedő, iparos, kézműves és napszámos jövedelmeit is — hogy ekkor nemcsak adót nem fizethetett, de sőt megélhetés tekintetében még államsegélyre is szorult, mindnyájan tudjuk, hogy ekkor az állam évi jövedelmei hátramaradások által nagyban fogyatkoztak, azt is tudjuk; — no már ha ez igy történt akkor, ki merné józanan tagadni, hogy igy fog történni jövőben is hasonló mostoha körülmények közt, még pedig annál nagyobb mértékben, minél inkább fogjuk növelni az adózás terheit — hoyg pedig hasonló sanyarú évek bekövetkezni fognak, azt a mi éghajlatunk sajátságánál fogva nemcsak hinnünk lehet, de biztosan tudnunk kell. Állítottam végre negyedszer, hogy különösen jelen kormányunknak nem szavaznám meg ezen adóemelést, mert nem lehetnék biztos, hogy a nemzet által nyújtandó ezen újabb áldozatokat nem fogja-e egy szép napon ismét a nagyhatalmi velleitások követeléseinek rendelkezésére bocsátani eddig tanúsított készsége szerint. Uraim! Én tisztelem a kormánynak tagjait egyenkint, bármelyiknek mint magánembernek tett ígérete vagy adott szavába teljesen megbízom; de ha Szapáry gróf, mint pénzügyminister ígér valamit, akkor: bocsássanak meg, ingadozik hitem (Élénk derültség és helyeslés a baloldalon) és a multak tapasztalásain okulva, kétkedem, nem fog-e ismét valami imperiosa necessitás czíme alatt a pénzügyminister azon ígérete meghiúsulni, melyet a rendelkezésére nyújtott pénzeknek hovafordítása iránt a törvényhozás előtt ünnepélyesen tett vagy