Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-277

277 országos ülés deczember 3. 1883355 ezt a szegény Magyarországot örökké szidni, hanem méltóztassék megnézni, hogy körülöttünk talán még nagyobb nyomor van, mint itt; miután ez igy van, én mindenesetre és minden körülmények között — még azon esetet sem zárva ki, hogy önök lesznek hivatva folytatni a pénzügyi kormányzatot, sőt akkor annál inkább — hogy ezt lehetségessé tegyem, az 1884-ik budgetet el akarom látni a szükséges eszközökkel; és miután más utón absolute lehetetlen, én részemről a törvényj latot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Somssich Pál: T. ház! Már csak a parla mentalis szokásnál fogva is reflectálnom kell az előttem szólott t. képviselő urnak néhány nyilatkozatára, ha azok nem is volnának oly fontosak, mint a milyenek valóban, (Halljuk!) Én egy cseppet sem kételkedem azon, hogy a t. képviselő ur alaposan ismeri mindazon adatokat, a melyekből a mi pénzügyi helyzetünkben egészen tiszta tükrét össze lehet állítani, hanem azt már azután kétségbe vonom, hogy ő opportunusnak, a maga pártállása érdekében levőnek tartaná azt, hogy ő e tükröt, ugy mint a milyen az valóban, itt bemutassa. (Derültség és tetszés a balon.) Óvatos is volt e tekintetben, (Derültség) a menynyiben a helyett, hogy bebizonyította volna, hogy azon adatokat birja és azok consequentiáit levonja és itt bemutassa, azt mondta: nem akar most avval a tárgygyal foglalkozni. (Élénk derültség a baloldalon.) Azt is elismerem, hogy a t. képviselő ur Széll Kálmán volt ministernek pénzügyi programmját, annak egész horderejét, czélzatát ismeri, hanem akkor azután nem értem, hogyan mondhatta: fölfogás dolga, megbukott-e Széll Kálmán programmja, vagy nem ? Tények felett t. képviselő ur, nem lehet véleménykülönbség, már pedig az el nem vitatható, hogy Széll Kálmánnak programmja nem az ő hibájából, de megbukott shogy a czél, a melyet ő kitűzött, az államháztartásban az egyensúly helyreállítása, nem éretett el, azt ugy gondolom, a képviselő ur maga sem fogja tagadni. Meglepő azon nyilatkozata a t. képviselő urnak, hogy ha ez a javaslat meg nem szavaztatik sha mi igy hitelünkre nem gondolunk, nem fog pénzügyminister találkozni,, a ki e helyet elfoglalja. (Derültség a baloldalon.) Még eddig t. képviselő ur mindig találkozott. (Élénk derültség balfelől.) Magam is tűnődtem akkor, a mikor Széll Kálmán az ellenében tornyosult nehézségektől visszariadva, lemondott állásáról, vájjon akad-e, a ki helyét elfoglalja? És ime akadt, a jelenlegi pénzügyminister ur, a ki már 5-ik esztendeje, hogy ä bársonyszéken ül. Más itt a nehézség s nem az, hogy nem akadna ember. Az a kérdés, hogy ha e törvényjavaslat elvettetik, döntő helyen elfogadnák-e annak a pénzügyministernek feltételeit, a ki a mostanit helyén fölváltaná ? (Élénk tetszés a baloldalon.) Mert a nélkül senki a pénzügyministeri tárczát lelkiismeretesen nem vállalhatná el. (Élénk helyeslés a balon.) Tisztelt barátom azt mondja, hogy annak, a mi itt mondatott, az ellenkezőjét mutatja az a körülmény, hogy papírjaink árfolyama épen az utolsó napokban emelkedett s ebből azt következteti, hogy pénzügyi helyzetünk nem oly rósz. A t. képviselő ur jobban ismeri nálamnál a börzei játékot, (Derültség a balon) jól tudja tehát, hogy egy pár héttel ezelőtt csak az antisemita zavarok miatt papírjaink ára mennyire alászállott; most speculál valaki az ellenkező irányban és emelkedett a papírok árfolyama, de találkozzék hatalmasabb csoport, a mely arra hat, hogy alászálljon és csakhamar ez fog megtörténni. (Ugy ran lalfelöl.) Szomorú, hogy hazánkból a kivándorlás oly nagy mérveket kezd ölteni, hanem azt mondja erre a képviselő ur: nézzünk más országot, nézzük Németországot, ott még nagyobb mértékben folyik a kivándorlás. Megengedem s ha nekünk oly nagy volna a, népességünk, hogy ne kellene mezei munkásokat keresnünk, akkor a kivándorlást magam is érteném, hanem nálunk a kivándorlásnak nem az az oka. Erre beszédemben még rátérek. Egy meglepőt mondott még t. barátom és ez Mz, hogy a ki az 1884-iki budgetet keresztül akarja vinni és biztosítani akarja, annak meg kell szavazni e javaslatot és ő azért szavazza meg. En ebben egy következtetésnek alapját találom és ez az, hogy csak az 1884-iki budgetig számítottak ;i t. minister urak, mert valóban, ha az ember kissé gondolkodik, három millió forint nem több mint épen csak kamatja azon deficitnek, a melyért ma kölcsönt kell felvenni. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Azonban ne bíbelődjünk ilyen dolgokkal, t. ház, menjünk át magára a kérdésre, a törvényjavaslatra, mely előttünk fekszik. (Halljuk!) Én, t. ház, ezen törvényjavaslatot nem szavazom meg, (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon) valamint ez idő szerint nem szavaznám meg az egyenes adóknak bárminemű felemelését sem. Szavazatomat nem fogom hosszú beszéddel indokolni; — hiábavaló fáradozás lenne ez részemről, ki jól tudom, hogy pénz dolgában megszűnik minden kedélyesség és a ki jobban ismerem a pénzügyminister urat, hogysem csak pillanatnyilag is képes volnék magamat azon balga reménynyel kecsegtetni, hogy reá — már mint pénzügyministerre — a legmelegebb szónoklat is képes lehetne oly hatást gyakorolni, mely Hóráczként hármas érezezel övedzett mellét az adózók iránt érzékeny részvétre gerjeszthetné, (Derültség és tetszésabal- és szélső baloldalon) jól tudom, hogy