Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-277

277. országos ülés ez hitel nélkül lehetséges, én leszek a legtántorít­hatatlanabb hive. (Mozgás balfeUl.) Elismerem annak jogosultságát, hogy a t. el­lenzék kiaknázza az alkalmat és éles támadást intéz a kormány és a párt ellen. Ehhez teljes jogo­sultsága van. Sőt tovább megyek, kimondom, hogy meggyőződésem szerint e tárgyban szemé­lyes ambitió nem vezet senkit, mert ha keresztül vinné az ellenzék azt, hogy javaslatunk elvettes­sék, nem tudom, vállalkoznék-e valaki, ki szemé­lyes ambitióból a vörös székbe beülne? (Tetszés a jőbbodálon. Ellenmondás balfelöl.) Ezt be fogom bizonyítani. Ugy látom, hogy azon t. képviselő urak, kik számokkal sokat akartak bizonyítani, egy kis té­vedésben vannak. Igen csodálkozom, hogy épen Helfy t. képviselőtársam támadta meg azon rend­szert, mely a bevételeket és kiadásokat rendes és rendkívüli rovatok alatt sorolja, elő. Az ő nézete szerint helyesebb volna, ha ez mind együvé fog­laltatnék s együtt számoltatnék ek mert akkor látná az ember, — legalább úgy vettem ki beszé­déből, máskép értelme sem volna, — hogy mi a deficit. Az, a mit a képviselő ur kivan, benne van a pénztári kezelésben úgy, a mint ő kívánja, de a bevétel és kiadás, jövedelem és költség közt óriási különbség van. (Mozgás és derültség balfelöl.) Hogyan tudjuk ki tehát a vagyonmérleg állását, hogyan ismerjük meg helyzetünket'? Nem máskép, mint hogy ha számba veszszük a jövedel­met és költséget. Akkor látni fogjuk, hogy mi marad fedezetlen s ez a deficit. Ne méltóztassanak tehát ezen alapelvek ellen érvelni, midőn épen a t. ház fogadta el, hogy ezen alapokra fektessük a számadásokat. Mi veszede­lem van abban, hogy ezen az alapon feküsznek azok? Hiszen a t. képviselő urak ki tudták belőle számítani a deficitet s ez világos jele, hogy egy kis tanulmányozással bárki kitudhatja, mi a valódi értéke azon számoknak, melyeket a minister ur és az előadó ur felhozott. Azt mondják, hogy ezzel a 3 millió forinttal voltaképen nem érünk el semmit, hogy e törvény­nek czélja sincsen, mert a deficit nagyobb és ezen ' összeggel csak a rendes kezelés kiadási többletét fedezzük. Ha egyéb czélja nem volna is: van eredmé­nye, mert kölcsön nélkül teremti meg azon összeget, a mely szükséges arra, hogy 1884-ben teljesít­hessük kötelességünket bezárólag azon kölcsön kamataival, melyet az 1884-iki deficit fedezésére kénytelenek vagyunk felvenni, mert abban csak nem kétkednek, hogy a fenmaradó deficitet a rendkivülieknél fedezni kell. Hogy ha pedig a be­vételi többlettel ez nem fedezhető és a budgetet nem restringálhatjuk, nem marad egyéb hátra, KÉPVH. NAPLÓ 1881 — 84. XIII. KÖTET. deeiíínber 3. 1SS3. 353 mint a kölcsön. Hogy tehát a törvényjavaslatnak czélja nem volna, azt felfogni képes nem vagyok. A képviselő urak megtámadták a kormány pénzügyi politikáját. Ehhez joguk van, de én mégis meg fogom kisérteni annak bebizonyítását, hogy a pénzügyministernek, a kormánynak és kormány­pártnak van pénzügyi politikája (Feliáltásolc szélsö­balfclől: Adósságcsináläs!) és hogy ezen pénzügyi politika az adott viszonyok közt egyedül lehetséges. A kormány pénzügyi politikájának megbirá­lásánái nem elég a recriminatiók terére lépni, nem elég a múltból meríteni e politika ellen argumen­tumokat, mert ez csak annyiban helyes, a mennyi­ben a multak hibáinak felismerése a jövőben ne­talán elkövetendő hibáktól óv meg. Nézetem sze­rint számot kell vetni a helyzettel, mert a ki ezt nem méltatja kellő figyelemre, annak politikája nem lesz helyes. Tudnunk kell azt is, hogy mely szükségletek azok, a melyeket elodázni nem lehet. Méltóztassanak megengedni, a központi indó­ház építése abban nem hagyható, a Tisza-szabá­lyozás nincs befejezve. Thaly Kálmán: Hát a Dunát! Prileszky Tádé: Vasutsunkat ki kell épí­teni, mert csak akkor lehet a kormánynak befo­lyása a tariffákra és refactiákra, a I) imát — melyet az imént tetszett említeni, szintén nem lehet úgy hagyni, a mint van, hanem azt rendbe kell hozni, a mi milliókba és milliókba fog kerülni. És ha mind ez megvolna is, hátra van még' a valuta ren­dezésének kérdése. Ugyan, lehet-e ezeket a dol­gokat a nemzet akaratából kitörülni? és saját erőnkből képesek vagyunk-e ekkor előteremteni a költséget? Vagy azt hiszszük, hogy ha ezeket, a miket elősoroltam, rendbe fogjuk hozni, ez által az országnak anyagi ereje roppantul fog emelkedni, vagy nem hiszszük. Ha nem hisszük, akkor ne szavazzuk meg. De ha azt hisszük — a mint minden komolyan gondolkozó ember elhiszi és tudja — nem szabad elfelejteni, mire van még szükségünk. És ha ezt akként akarjuk beszerezni, hogy azt mondjuk, hogy nem tudunk fizetni, hogy az ország tönkre van téve, akkor hagyjunk fel vele. Mert abban a perezben, a mint az ország­gyűlés többsége ezt kimondja, én nagyon félek, hogy Magyarország milyen sorsra fog jutni és mi­lyen állást fog elfoglalni az európai országok közt. Az adók emelése — és ebben igazat adok Hermán képviselő urnak — igen kényes kérdés, sőt tovább megyek. Én azt mondom, hogy bizonyos határokon túl hiában emeljük az adót. (Közbekiáltás: Hol az a ha ár!) Hol a határ, megmondom. Meg­mondotta Helfy képviselő ur szintén azon^hatá­rokat, melyeket ő mérvadóknak gondol. Én azt mondom, van egy egészen biztos határ, ez pedig az, midőn az adó megtámadja a tökét. (Közbeszólás 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom