Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-277
350 277 * országos M^ december 3. 1S83. szer is beterjesztett volna budgetet, mely más lett volna, mint fictio ? Vájjon a t. pénzügy minister urat minden zárszámadás nem hazudtolta-e meg / egyenesen az ő számadatainak felállításában? És midőn itt fictiv számok állíttatnak fel a nemzet háztartásának vitelében, nem következik-e, hogy azok az ellenzéket bizonyára megtévesztik ? Mert hiszen fietiv alapon a legjobb meggyőződés, a keresett informatio sem adja meg az ellenzéknek a fegyvert, mely nélkül itt a házban sikeresen megküzdeni nem lehet. És valamint a pénzügyminister ur, a t. előadó ur is gúnymosolylyal kiséri az ellenzéki szónokok oly fejtegetésit, a hol érzi, hogy sikerült az ellenzéket fietiv számmal egy vesztőgödörbe belevezetni, egy fietiv számra hivatkozni, melyet azonban nem az ellenzék állított fel, hanem felállította a kormányzat! Én meddőnek tartom t. ház, ezt a vitát. Előre el van határozva, el van döntve az, hogy ez a javaslat el fog fogadtatni. A t. előadó ellenpárt azon szónokai, kik egyáltalán résztvettek e vitatkozásban, odahelyezkedtek most is ama thesis mellé, melyet a múlt országgyűlésen Wahrmann Mór képviselő ur adóemelési ügyekben felállított, hogy t. i. a terhek emelésénél nem a nemzet képessége, hanem a szükségesség az irányadó. A t. előadó ur az ő beszédében ezt külön is kiemelte Én, t. képviselőház, már ezen országgyűlésen megtaláltam egyszer az alkalmat, ráutalni arra, hogy a ki a nemzet teherviselő képességét nem veszi figyelembe, az egy nemzet sorsának intézésére hivatva nem lehet. De hát az előadó ur ugy találja, hogy az ellenzék viaskodása sarokba szorítható egy más követeléssel, melyet ő az ellenzékhez intéz. Ez a követelés az, hogy mutassa ki az ellenzék azt a positiv alapot, melyen a kibontako zás e nehéz helyzetből egyáltalán lehetséges. Én elismerem t. ház, hogy egy nemzet tanácsában, kibontakozás tekintetében akár erről az oldalról, akár amarról az oldalról jogos a követelés, hogymutattassék ki az út és az eszköz a kibontakozásra. S ezen a réven állítom a leghatározottabban, hogy pénzügyi, gazdasági nehéz helyzetekből a kibontakozásnak csupán egyetlen módja, mert csak egy sarkalatos feltétele van. T. ház! Nemcsak a magyar nemzet sinlődik bajokban, nemcsak a mi helyzetünk a súlyos, hanem csak a legközelebbi múltnak története feltüntet nekünk elég nemzetet, mely calamitások következtében pénzügyi, gazdasági deerescendoba jutott és mely hivatva volt irtóztató terhekkel megküzdeni s megküzdve, a bajból kivergődött. És t. ház, ha mi azon eljárást, melyet e nemzetek követtek a kibontakozásnál, a maga lényegében megvizsgáljuk, akkor meg kell szerintem találnunk az utat arra. is, hogy Magyarország súlyos helyzetéből mikép bontakozhassak ki. Ám lássuk! Mikor Amerika bevégezte nagy polgárháborúját, mely a szabadság eszméi mellett folyt, irtóztató anyagi terhet vállalt és azt magáról el kellett hárítania. Igaz, hogy akkor nem ült Amerika elnöki székén egy aristocraticus sarj, hanem ült egy józan észszel biró, egyszerű favágó. És ez egyszerű favágónak esze azt mondta, hogy a ki hazáját súlyos helyzetéből ki akarja vezetni, annak első dolga az legyen, hogy minden vitális tényezőt biztosítsa magának a kormányzat, hogy szabadon és a körülménj^ekhez képest disponálhasson. Mikor a franczia-német háború lezajlott, mikor a németek 5 milliárd sarezot vetettek ki Francziaországra, mikor nemcsak pénzügyileg, gazdaságilag, hanem minden tekintetben iszonyú súlyos helyzet állott be : vájjon a marseillei lakatos fia, a kis Thiers oda ültetett é a franczia kamara előadói székébe valakit, a ki abban találja passióját, hogy az ellenzék feletti gúnymosolylyal mulattassa magát, mulattassa a házat és vájjon Thiers járt-e a házban és mérlegelte-e aszónokot, hogy ezt lehet meghallgatni, amazt nem és ha komoly szót hall, biztosítva az értekezlet határozata által, könnyed gúnymosolyra fakad! Ott is történt az, a mi történt Amerikában; a franczia államférfiak első dolga volt minden vitális tényezőt megragadni és a vitális tényezők megragadása segítségével kivezetni Franeziaországot a nagy bajból. És t. ház, csak egyetlen egy példát legyen szabad előhoznom épen Francziaország viaskodásából, melyben véghetetlen tanúiság rejlik mi reánk nézve. Akkor tudvalevőleg bélyegadó alá vetették még a vendéglősök, sőtpinczérek kicsiny számláit, melyeken a vendégek költségeit kiszámították és én megtudom nevezni azon magyar embert, ki a franczia pinczérnek azt mondta: ne adjon nekem bélyeges nyugtát, én ugy sem számolok útiköltségemről. Azt felelte a pinezér: Uram, Francziaország bajban van, ki akarjuk segíteni a bajból, kérem, fogadja el a bélyeges számlát. (Tetszés assélsőbaloldalon.) De az az utolsó pinezér, az az utolsó polgár is tudta, hogy azon férfiak, kik akkor a franczia nemzet sorsát intézték, a kibontakozás tényezőit markukban tartják s igy ki is fogják vezetni Franeziaországot a bajból és ki is vezették. És t. ház, a szomszéd államban, Németországban Bismark alkotásában vájjon nem minden lépten nyomon észlelhető-e még most is, hogy vezető férfiai minden eszközt és módot megragadnak, hogy az összes vitális tényezőket markukba kapják? Bismarck nem resteli, sőt fontosnak tartja, hogy még az utolsó munkás sorsával is foglalkozzék és biztosítson magának minden téren minden factort, mely arra való, hogy Németország érdekeit kifelé megvédelmezhesse. És evvel szemközt t. ház, a hol ezekben oly világos tanúiságok vannak ?.., Hiába próbál komolykodni a t. előadó ur, kérem, csak
