Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-277

348 277. országos ülés tleezember 3, 1883. Boskótól tanulta bűvészeiét, mert a milliókkal ngy dobálódik, oly ügyesen csoportosítja, sortirozza azokat, hogy valósággal az embernek a szeme káprázik belé. Ugy tett most is. Azt monda, hogy itt van az államháztartás, rendes kezelésében 2.600,000 frt hiány, ezt t. adófizetők, én ezen kalap alul eltüntetem, ha nekem 3 millió belépti díjat fizettek. A publikum nem akarja megfizetni a beléptidíjat, de a t. többség ráparancsol, hogy ezen bűvészeti mutatványt meg kell nézni s a mi­nister ur el is tünteti a 2.600,000 frtot. Beszélt egyensúly helyreállításáról, azonban hallgatott arról, hogy a rendkívüli rovatban 30 egész 39 millió deficit van. Azt monda a pénzügyminister ur, hogy nem olyan nagy adóemelés ez, hiszen a földadónál alig 1*8% s általában az egyenes adóknál nem egészen 4°/ 0 , s hogy ha az ellenzék olyan nagy hűhót nem csapna belőle, az adófizető polgárok észre sem vennék, s megfizetnék szépen. Megengedem, mert a mi adórendszerünk annyira kuszált, zavart, az adófizető publikum annyira hozzá szokott már, hogy adó könyvecskéjét meg se nézi, nem is na­gyon kutatja már, hogy mire fizet s annyira el­fásult, hogy azt gondolja, fizet a meddig tud. Ámde az ellenzéknek kötelessége felhívni a nem­zet figyelmét arra, hogy azon kormány, azon párt, mely arra hivatkozik, hogy ő intézi a nemzet sor­sát, legfőbb érdekét abban helyezi, hogy újra és újra adóemeléseket hoz be. Azt is monda a t. pénzügyminister ur, hogy igaz, a deficit közel 40 millió körüljár, de itt van ezzel szemben 24 millió beruházás a rendes és 30 millió beruházás a rendkívüli kiadások közt. T. ház! Én ezen beruházások iránt s ezek­nek hatályossága iránt meglehetős kételylyel viseltetem már, de elismerem, hogy van egy be­ruházás, mely a t. kabinetnek örök életet bizto­sít, azon 70—80 millió mit Bosznia szikláiba fek­tetett, továbbá azon pár millió, melyet évenként drága horvát testvéreink költségvetése emészt fel... Madarász József: Bizony nagyon drágák! Győrffy Géza: mely szintén dásan kamatoz. Ezelőtt mintegy kilencz évvel azon padokról (A haloldalra mutat) az akkori kormány által be­adott adójavaslattal szemben a következő monda­tott: „Oly országban mint a mienk azon helyzet­ben, melyben vagyunk csak az adóemelést venni elő sem államgazdászati, sem fiscalis szempontból nem helyes, ezt követelni nem egyébb mint előre elköltése, hogy ne mondjam elkobzása azon cse­kély tőkének, mely az emelkedésnek még eszköze lehet." Igaz volt ez akkor, ennek súlya volt akkor, de sokkal több súlya volt ma. Ha a t. szabadelvű párt súlyt helyez erre, hiszen az monda, a ki most a kormány élén áll, akkor nem kétkedem, hogy csakis egy következménye lehet, hogy nem fo­gadja el ezen törvényjavaslatot tárgyalási ala­pul sem. Azt is monda a ministerelnök ur ugyanazon beszédében, 1875. februárban: „Vesztegetni való időnk nincs, hogy nekünk minél előbb a tervszerű működés terére kell lépnünk, hogy legyen itt egy rendezett pénzügyekkel biró consolidált magyar állam.* Nagy igazság t. ház, méltó egy államférfiú ambitiójának betöltésére; de kérdem testté vált-e, megvalósult-e ez az ige? Én azt hiszem, hogy e kérdésre csak nemmel válaszolhatunk s azon ren­dezett pénzügyekkel bíró consolidált magyar állam ma sem egyéb, mint képzelmünkkel játszó csalóka délibáb (Ugy van ! ba'/e ől.) Azt monda továbbá a t. ministerelnök ur, hogy főkötelességének ismeri a kabinet az egyen­súlyt az államháztartásban helyreállítani. A múlt­kori ülésben Horánszky képviselőtársam elég élénken illustrálta és kimutatta, hogy e pénzügyi politika kudarczot vallott és hogy a 9 évi kor­mányzásnak semmi eredménye nincs, a logikai következés tehát az lenne, hogy a kabinet hagyja ott helyét, mert 9 évi működése alatt a legmélyebb béke közepette megközelíteni sem tudta a czélt. De a ministerelnök ur és a kabinet nem ugy tesz­nek, hanem azt mondják: én magamra vállaltam az egyensúly helyreállítását, azt ugyan nem értem el, azonban miután beláthatlan idő választ el az egyensúly helyreállításától, én beláthatlan ideig megtartom helyemet. És valószínű, hogy beláthat­lan ideig fog helyén megmaradni, (Derültség.) ha csak a nemzet akarata vagy valamely más ese­mény el nem törli. Nem támogattatott a szőnyegen levő törvény­javaslat egyéb argumentummal, mint azzal, hogy az feltétlenül szükséges, a feltétlen szükségesség követeli, hogy elfogadtassák, de itt is szükséges volt, hogy a kormány pressióval éljen, hogy kabi­netkérdéssé tegye a törvényjavaslat elfogadását. A kabinetkérdés feltétetvén, érezte a szabadelvű párt, hogy ez reá nézve a lét- és nem lét kérdése, hogy mint Hamlet monologizálni kezdett: „lenni vagy nem lenni" és tudva, hogy ha a kormány megbukik, ha a nap lemegy, akkor neki még ár­nyéka sem fog fenmaradhatni, tehát kénytelen el­fogadni azt. A jelen tárgyalás elég közönyösséggel kez­dődött, de ma már kezdenek népesedni a folyosók, eljöttek a képviselők a törvényjavaslatot megsza­vazni és azután sietni fognak haza választóik közé és karácsonyi ajándékul 3 millió adóemelést visz­nek nekik. Én nem kétlem, hogy a viszontlátás öröme elég teljes lesz; (Derültség) és én ezen örömhöz szerencsét kívánok, de részemről a tör­vényjavaslatot nem fogadhatom el, hanem csatla­kozom aHelfy t. képviselőtársam határozati javas­latához. (Helyeslés a szélső baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom