Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-276

27 . orsüágos ülés pénzügyi viszonyok képezték és mégis a kormány a helyett, hogy mint 1875-ben megígérte s 1876­ban ismételte: gyökeres adóreformot terjesztett volna elő, évről évre aprólékos pénzügyi rendsza­bályokkal igyekezett a pénzügyi helyzetet fentar­tani és talán még ma sem gondolt arra, hogy való­ban nagy szükség volna — mint majd beszédem folyamán még erre megjegyzést tenni fogok — általános gyökeres reform létesítésére. Ily helyzetben, miután én főként a ez élt tar­tom szem előtt és a segítséget bárhonnan jöjjön, szívesen üdvözlöm, e végből és értelemben Irányi Dániel képviselőtársam határozati javaslatához hozzá járulok. (Helyeslés a szélső haloldalon.) A mi magát a szőnyegen levő törvényjavas­latot illeti, tizenötödik, részint direct, részint indirect adóemelési javaslat, melyet a t. kormány, mióta az ország ügyeit vezeti és kezeli, a törvény­hozásnak elfogadásra ajánl. Tizenöt adóemelés t. ház, akkor, midőn az országot semmi rendkívüli szerencsétlenség és semmi más csapás nem érte, mint egy rósz kormányzat és azon szomorú jelen­ség, hogy a felelős parlamenti kormányzatnak minden hátrányai kezdenek nyilvánulni annak le­hető előnyei nélkül, mikor azután ezen kormány­zat egyike a legveszedelmesebbeknek. Ismétlem, a tizenötödik adóemelés minden más országban a lehető legélesebb megfigyeléssel találkozott volna, csak nálunk nem, hol sok egyéb szerencsétlenség mellett sikerült a közszellemet is annyira meg­ölni, hogy itt ugyan tehet a t. kormány, a mit j ó­nak lát. (ügy van! a szélső haloldalon.) Magát — mint közönségesen mondani szok­ták — lejárni nem fogja és ajánlhat az országnak bárki, bármiféle politikát, bármiféle segítséget, ha csak egyszersmind a kormányhatalomnak ezerféle előnyeit nem kezeli, hathatós támogatásra azon nagy apathia közepette, melyben élünk, a nemzet részéről nem részesül, {ügy van! hal- és a szélső haloldalon.) Hogy hová jutottunk e téren, arra nézve sza­bad legyen csak egy körülményt említenem fel, (Halljuk! balfelől.) í 874-ben, mikor az adóemelés eszméje ebben az országban először pendittetett meg, nemcsak a közvélemény, nemcsak a sajtó, nemcsak az akkori ellenzék, élén az igen t. minis­terelnök úrral, szent szörnyűködéssel fordultak el az adóemelés eszméjétől —mert, hogy saját szavaik­kal éljek — ezt nemzetellenes merényletnek tartot­ták ; (ügy van! a szélső haloldalon) de elfordultak a Deákpárti férfiak kiválóbbjai és gondolkodóbb]ai is, mert mindannyian őszintén és hazafiasán ak­ként gondolkoztak, hogy az adók egyoldalú eme­lésében keresni a segítséget, annyit tenne, mint elko­bozni azon csekély vagyont és tőkét is, a mi más tényezők lelkiismeretes és sikeres felhasználásával a kibontakozásnak és emelkedésnek még eszkö­zévé válhatott volna. deCKember !. J883 gjgj És ime t. ház, ma kilencz év után az átlagos elszegényedés és a megélhetés nehézségeinek fo­kozódó tünetei közepette előáll a t. pénzügyminis­ter ur és egész szárazon és ridegen három millió­nyi adóemelést kivan az országtól, mert — úgy­mond — neki ezen három millióra az államháztar­tás rendes költségvetésében az egyensúly helyre­állítására szüksége van. Azonban mintegy satyra­ként nyomban hozzáteszi, hogy az 1884-iki költ­ségvetésben 39 millió forintot meg fog haladni ismét az az összeg, melyet az ország saját bevéte­leiből fedezni nem képes. A t. péuzügyminister ur tehát szükségtelen­nek látja az ország előtt kimutatni és bebizonyí­tani, hogy az ország ezen újabb adóemelést is megbírja közgazdasági hátrányok és a könnyelmű paaperizálás veszélye nélkül; szükségtelennek tartja kimutatni és bebizonyítani, hogy melyek azon közgazdasági emelkedések, melyek az adók ezen végnélküli sorozatának emelését indokolttá teszik; pedig e nélkül nem fog kimenekülni azon dilemmából, hogy vagy i875-ben nem voltak őszinték, vagy ha akkor őszinték voltak, ugy ma könnyelműek; szükségtelennek látja kimutatni, hogy melyek azon politikai, közgazdasági és kor­mányzati intézkedések, melyekből ethicailag a jogot meríti arra, hogy a nemzettől ismét és újab­ban három milliónyi adóemelést kivan. A t. péuz­ügyminister ur mindezekkel nem törődik, ő sem­miről felvilágosítást és indokolást nem ád, mert neki pusztán 3 millió írt adóemelésre van szük­sége, tessék tehát a törvényhozásnak ezt megsza­vazni. Ha van t. ház, valaki, aki ezt ily körülmé­nyek közt, különösen akkor, midőn még a kellő indokolás és felvilágosítás is megtagadtatik az országtól, nem tartja erőszakos pénzügyi politiká­nak, az fogadja el a javaslatot, de szavazzon a péuz­ügyminister urnak köszönetet is, mert csak 3 millió Irtot volt szives kívánni (ügy van ! a hal- és szélső haloldalon) és nem kívánta azt, hogy az egész rend­kívüli költségvetés deficitje is adóemelés által fedeztessék. Mert ily erővel, ily indokolással és az ily politikai lelkiismeretekkel valóban ezt is lehetett volna az országtól kívánni. (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) De t. ház, én azt tartom, hogy alig van nagyobb önámítás, mint azt hinni, hogy ezen 3 millió frttal az államháztartásban a rendes költségvetés egyensúlya helyre fog állani. Sőt tovább megyek és azt állítom, hogy ha nem 3 millió frt, de sokkal nagyobb adóemeléssel is az államháztartás rendes részében az egyensúlyt helyreállítanék, segítve az ország pénzügyi nyo­morán egyáltalán nem volna, mert nem abban vau a baj, hogy a költségvetés egyik, vagy a másik részében mutatkozik a deficit, hanem a végleges eredményben, az államháztartás azon végleges eredményében, melynek összege évenkint óriási deficitekkel küzködik mindig, {ügyvan! abaloldalon) %

Next

/
Oldalképek
Tartalom