Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-275
316 275 ' wsaágos ttlés Ez a finánczpolitika oka annak, a mint 3 évvel ezeltőt, mióta a t. képviselőháznak tagja lenni szerencsés vagyok, mindjárt első beszédemben azt mondottam, hogy az államtönk besodor, azt mondám, ennek küszöbén vagyunk, most pedig az a meggyőződésem, hogy az állami tönk nem küszöbön van, hanem köztünk van, mi benne vagyunk. Különösen kitűnik ez, ha látjuk, hogy az 1883-iki zárszámadásban az alapul felvett földadó harminczhat millió 500,000 frtnyi összegéből a hátralék 19.300,000 frt; az alapul vett mintegy 8 milliónyi házadóból künn levő hátralék 3.500,000 frt; a kereseti adóból 8 millió, a nyilvános számadásokra kötelezett vállalatoknál, melyre azt mondja a pénzügyminister ur, hogy nem csalatkozott, még is van 120,000 frt hátralék, a bányaadónál van 47,000, a tőkekamat-adónnál 890,000 frt hátralék. Hogy ilyenek maradhatnak a legkegyetlenebb adóexecutiók, behajtások daczára, az épen azt mutatja, hogy a nemzet annyira ki van merülve mindenképen s minden izületében, hogy adóját tovább fizetni nem képes, (ügy van! a szélső baloldalon.) És mikor ez igy van, még azt mondja a minister ur, hogy azért is kell a 3 millió adóemelés, hogy eonsolidálja a hitelt. Ez uraim annyit tesz, mint egyszerűen port hinteni a hitelezők szemébe azzaL hogy ime a ház 1880-tól fogva felhatalmazza a ministert bizonyos fedezetek előteremtésére, de nagy óvatosan nem meri meghatározni az árkeletet, melylyel azok elő teremtendők s a nélkül, hogy utána néznénk, a 153 millió papirjarádéknak nyitva van hagyva az ajtó, melyen a hitelezők minduntalan e nemzet szivéhez közelethednek, mégis panaszkodunk, mi az oka annak, hogy a mi papirjáradékunk és az osztrák papirjáradék árkelete közt 10 százalék a különbség. (Derültség.) Az az oka, mert épen mint a század elején a franczia assignatáknál, határtalan a minister joga, kiereszteni annyi papirt, a mennyit csak fedezhet. A czél tehát ez adóemelési törvényjavaslattal port hinteni a hitelezők szemébe, hogy ime ennyi papirjáradék kibocsátása mellett is, a nemzet egy szavamra 3 millió adót megszavazott; mennyire lehet tehát ez képes, ha kötelezettségeit tel. jesítte. De a mellett az államháztartás rendezése, mely czéloztatik, el nem éretik, hanem csupán csak takarékosság által, mely útra pedig a kormány nem akar reátérni. Kimutatja ezt saját, most beterjesztett előirányzatából, hogy különösen a maga hatalma növelésére 8, de az előbbi évekhez képest 9 millió forint budgetnagyobbítást akar megállapítani. Mindezeknél fogva, miután (Halljuk !) e nemzet nincs azon helyzetben, hogy az adóztatás terheit tovább viselje, hogy a mely napon a képviselőházban az az erő, az a bátorság lenne, hogy szembeszálljon a további pazarlásokkal, az elszegényítés m;mber 30. 1&83. műveleteivel és kimondja hivatalosan az állami tönköt, melyben úgyis bennejvagyunk; azt a napot mint jótékony napot fogná üdvözölni a nemzet, mert bár elveszítené állami értékpapírjait, de megmaradna a munka, a tehetség, a föld, az akarat, mely visszaszerezhetné mindazt, a mit eddig elvesztett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Most pedig mindent, a mi a nemzeti vagyonosodás alapját képezi, az adóvégrehajtás nyomja. Ily körülmények közt lehet játszani a nagyzást, lehet mondani, hogy beruháztunk, de ha a hitelező megnézi azt a kimutatást, látni fogja, hogy az az egész csak álom kép s mint nagyzás, eltörpül semmivé. Ennek a nagyzásnak tovább is alapot nyújtani és a hitelezőket ámítani én nem kívánom és nem szavazom meg ezen adóemelést, hanem elfogadom Helfy t. képviselőtársam különvéleményét, elfogadom azért is, mert azon alapon áll, melyet e hazának komoly méltósága megkíván, (Helyeslés szélső baloldalon) t. i. azt kívánja, hogy tárgyaltassanak komolyan, behatóan azon követelések, a melyeket a kormány előterjeszt és ha minden egyes tételnél meggyőződik a nemzet arról, hogy csakugyan komoly követelménynyel állunk szemben, akkor igenis mondhatja a képviselőház, hogy nézd nép! ime, ez az a szükség, melyet minden áron ki kell teremtenünk. De ezen komoly megvizsgálás nélkül folytonosan csak emelni az adókat, ezt a képviselőház méltóságával összeférőnek nem tekintem, (ügy van! a szélső balon.) De nem is látom valami reálisnak azon munkálatot, a melylyel Hegedűs előadó ur a házat megtisztelni méltóztatott, mert még fülembe cseng a tavali pénzügyi bizottság azon kijelentése, hogy az egyenes adók előirányzatának megítélésére a pénzügyi bizottság biztos adatokkal nem bír és hiányzik minden tényleges adat az egyes adó nemek megbirálására. Ezt tavai hivatalosan kimondotta az előadó ur, ezért én most ugyancsak ő tőle az alapul vett összegeket, mint megbízhatókat, nem fogadhatom el. Mert a 61 millió ezelőtti elég terhes adóalapnak kilencz millió 3< 0,000 pótadója lévén, az 70.677,000 frtot tett, — a most 57 424,577 frtra leszállított adóalaphoz a pótadó 18.184,801 frt adatik, hogy ez 75 milliónál több, tehát nevezetes emelés — tán ki sem foghatja kétségbe — de nincs semmi alapja azon adatnak, a melyet a bekeblezésekre nézvemondott az előadó ur. Én ugyan laikus ember vagyok a magas fmánczíudományban, a melyben annyira otthonos Hegedűs előadó ur s nem vagyok jártas, de tudom, Kőnek megboldogult statistikai tanártól, hogy Magyarországon nem 320,000 a bekeblezett adósságok tétele, hanem 220,000 alapul vettnek 5 évi 321,000 növedékével, a mért is kimutatja 1875— 1879-ig a növekedést, mely a bekeblezett adósságok
