Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-275

314 275. Anzágoi Ülés BOT ember 30. 18SS. előterjesztésekor másként nem is történhetett, mert a pénzügyminister oly bevételi forrásra, mely nem alapszik törvényen, nem utalhat az előirányzatban és az eddig bevett, nézetem szerint helyes szokás mindig az volt, hogy az ily bevételek csak mellékesen tétetnek oda. Ebből logice épen az következik, hogy előbb alkottassák meg az ily adótörvény és azután vétessék figyelembe ennek eredménye a költségvetésben. De t. képviselőház, azt mondta a t. képviselő ur, hogy ezen intézkedés által elkoboztatnak a törvényhozás jogai, mert ez belevág a törvényhozás budgetjogába. Méltóztassék megengedni, erről csak azon esetben lehetne szó, ha más mint ezen törvényhozó testület akarná a költségvetést megállapítani,^"de ha ezen törvényhozástól függ akár egy külön beadott törvényben, akár a költségvetésben határozni minden kiadásról, és minden bevételről, akkor jog elkobzásáról nem lehet szólani, mert ha az áll, a mit a képviselő ur mond, akkor minden pénzügyi kérdést csakis a költségvetéssel együtt lehetne tárgyalni. Már pedig a t. ház tárgyalta a közigazgatási bíróságról szóló törvényt, tárgyalt közoktatási, közgazdasági, vasúti s más olyan előterjesztéseket, a melyekre azután a költségvetésben reflectálni kell, de azért eddig még senkinek se jutott eszébe azt mondani, hogy a jog elkoboztatik. Azt mondja a képviselő ur, hogy a minister kedvencz eszméje az egyensúly helyreállítása. Engedelmet kérek, ez nem a pénzügyminister kedvencz eszméje és egyáltalában nem lehet ezt mint kedvencz eszmét feltűntetni, hanem ez egy czél, melyet a törvényhozás folytonosan szemmel tart. (Ugy van! jobbfelöl.) Azt mondja at. képviselő ur, hogy a törvényjavaslat különösen azon alakban, a mint előterjesztetik, ámítás, mert az első szakasz azt mondja, hogy a földadó 3 millióval leszállittatik. Méltóztassék megengedni, ámítani senkinek eszébe nem jut; és ha akarná is a kormány, nem tehetné, mert senki sem fog megállani csak az első szakasznál, hanem elolvassa a többit is. Azt pedig, hogy magára a földre is 800,000 frt többlet háramlik, ezt nem tagadhatja, nem istagadja senki, de azért még sem helyes azt mondani, a mint a t. képviselő ur mondta, hogy 3 milliót levesznek a földről és ugyanazon adófizetőkre 6 milliót raknak. Ez épenséggel nem áll; mert nem a földbirtokosokra és földadófizetőkre vettetik ki az egész három millió forint, mert ezekre csak 800,000 frtnyi többlet esik. (Ugy van! jóbbfélől.) Azt mondotta szintén a t. képviselő ur, hogy látszik, hogy a pénzügyminister mily könnyelmű és idézi a pénzügyminister egy felszólalását, melyben abból, hogy a pénzintézetek hat hó alatt tönkre nem mentek, azt következteti, hogy azon.adónak kártékony hatása nem lesz és csak akkor lenne ily következménye, ha a pénzintézeteket egyszerre tönkre tenné. T. ház! Midőn a pénzintézetekre kivetett adó eredményeire hivatkoztam, minthogy addig egyáltalában csak hat hó folyt le, hosszabb idő eredményére nem utalhattam. Mocsáry Lajos: Akkor ne beszéljen! Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: De kérem, lehet beszélni, mert azon időköz alatt is lehetett már azon következtetésre jutni, melyre minden komolyan gondolkozó juthat ma is, hogy amaz adótörvény intézkedése sem az intézetek forgalmát, sem azok osztalékát semmikép sem érintette, mert az általuk fizetendő adó aránylag oly csekély, hogy az csakugyan nem volt érezhető. Erre hat havi eredmény után is lehetett következtetést vonni. A t. képviselő ur azt is mondja, hogy a rendes és rendkívüli költségek elválasztása Önkényszertí eljárás s hogy azt nem helyesli. Hogy a kiadásoknak ily elválasztásával óvatosnak kell lenni, nem érzi senki jobban mint én és ezt igen gyakran hangsúlyoztam is. És erre kellő gonddal van a magyar törvényhozás. Méltóztassanak összehasonlítani a mi költségvetésünket más államokéval s azt fogjuk látni, hogy ép a rendes budgetre nézve a legsolidabban jár el a magyar törvényhozás. Nem lehet önkényes eljárásról beszélni akkor, midőn a költségvetési és elszámolási rendszerünket nem a pénzügyminister önként állapítja meg, de megállapította egyrészt a legfőbb számszék, másrészt a zárszámadási bizottság jelentése alapján a képviselőház. Ha tehát önkényről lehet beszélni, ez esetben, nem a pénzügyministert, hanem magát a képviselőházat vádolja a t. képviselő ur. Én, t. ház, már igen gyakran vitatkoztam ép Helfy t. képviselő úrral — az idén is, a múlt években is — az iránt, hogy mennyi a deficit. E tekintetben még soha sem tudtunk egy véleményre j jutni s azt hiszem, hogy most is az lesz a következménye. Helfy Ignácz : A zárszámadások szólnak! Gróf Szapáry GyuLi pénzügyminister: Ép a zárszámadások alapján szívesen fogom a. kérdést bármikor megvitatni s vissza is térek reá. Azt mondja a t. képviselő ur most is, hogy 40 millió a deficit. Említi, hogy 20 millió a kimutatott hiány, ehhez járul 10 millió adósságtörlesztésre felvett összeg és 10 millió államjószág-eladás, összesen 40 millió. Méltóztassék megengedni, ha igy számítjuk a deficitet, akkor számítani kell azt is, hogy ezen 40 millióban van 24 millió beruházás. A képviselő ur jelezte, hogy be fogja bizonyítni, hogy van számos beruházás, melyet annak nevezni nem lehet. Igen szívesen fogok erre reflektálni, akkor, ha a t. képviselő ur azt tüzetesen