Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-275

312 275. országos ülés november 30. 1883. ország már annyira van sújtva a terhek által, hogy nem talál már kibúvót. Mit jelent az az úgynevezett agrár-mozgalom, mikép született az ? Azt hiszi-e talán a minister ur, hogy néhány tudósnak, politikusnak fejében szülemlett, hideg vérrel határozták el, hogy ezen kérdéssel foglalkozzanak ? Nem, A kérdés felmerült önkényt; felvetette azt a közállapot, melyben vagyunk, mert nem mindenki van abban a helyzetben, hogy akár lássa az igazi forrást, akár azt be akarja ismerni, de keresi más utakon, keresi ott, a hol szerintem nem mindig meglelhető. De mikor látjuk, hogy gondolkozó művelt emberek komolyan foglalkoznak azon kér déssel, hogy miként lehetne a magyar fölbirtokosnak csak otthonát biztosítani, hogy legyen egy darab földje azon ősi birtokból, melyet az adóvégrehajtó el ne vehessen és a hitelező dobra ne verhessen, akkor méltó, hogy a pénsügyminister fontolóra vegye, hogy vájjon szabad-e az ilyen állapotban levő népre még újabb terhet rakni. És midőn látjuk, hogy az iparosok országszerte néhány év óta csaknem valamennyien a czéhrendszer felé akarnak visszamenni. Vájjon ez miből magyarázható ? Talán abból, hogy megunták a szabadságot? Nem, hanem ez is ott leli magyarázatát, mert látják, érzik, hogy ezen utón tovább haladni nem lehet. Könyörögnek, kérnek, senki sem segít rajtok ; kutatják az okokat, hogy hol rejlik, abban vélik találni és remélik, hogy ily módom lesz rajtuk segítve. Vájjon a mivel az utóbbi időben oly sokat foglalkoztunk: az antisemiticus mozgalom mivel magyarázható? Hiszik-e, hogy ez oly nagy hullámokat lett volna képes felverni az országban, ha nem épen oly pillanatban indul meg, mikor a nép el van szegényedve, mikor mindenki keresi elszegényedésének okát és mikor azt mondják neki, ime megmutatom az okot, az embert, a ki okozza a te elszegényedésedet, és az hajlandó elhinni. Lehet tévedni egyik-másik okban, de egy dolog, egy tény, a melyre ezen okot lehet vezetni, az áll dönthetetlenül: hogy t. i. Magyarországon odajutottunk, hogy itt az adóképesség ki van merítve, hogy itt új adókról józanon, lelkiismeretesen beszélni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) De a t. pénzügyminister urnak más bizonyító ok kellene. Jellemző erre nézve egy mondása, a mit megjegyeztem magamnak akkor, mikor exposé-ját itt a házban megtartotta, Beszélve azon nemrég lehozott kamatadóról,hozzátette egész naivul: „És örömmel jelentem — nem emlékszem szavaira, de ez volt értelme — hogy a hitelintézeteknél, a melyek ezen adó alá vettettek, nem mentek teljesedésbe azon jóslatok, a melyek mondattak, a káros következmények nem következtek be." És ez vonatkozik egy kimutatásra, a mely terjed hat hónapra. Február 1-én lépett életbe a törvény, hat hónapja, hogy fenn van és azzal bizonyította, hogy miután hat hónapig ezen adó daczára az intézetek megéltek, meg nem buktak, ez az adó jó. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez jellemző a pénzügyminister úrra nézve, ez azt bizonyítja, hogy szerinte csak akkor lesz képes az ellenzék bebizonyítani, hogy az adó elviselhetlen, ha mindazon polgárok, a kik azzal sújtatnak, hat hónap alatt tökéletesen elpusztulnak. (Derültség a szélső balfelöl) A t. előadó ur hivatkozott az állam hitelére és azzal biztatja a t. többséget, hogy ezen törvényjavaslat ha megszavaztatik, nevezetesen fogja emelni az állam hitelét. Én e kifejezést nagyon gyakran hallottam e házban és különösen azon oldalról ilyen alkalmakkor; hanem megvallom, hogy ideje lenne, hogy valaki ezt magyarázza meg komolyan, mert a magam részéről sohasem hallottam, hogy valaki mondta volna, hogy midőn egy családapa, a ki egymásután eladj a ingatlanait, kimeríti egymásután összes segélyforrásait, elmegy belenyúlni gyermekeinek magángazdaságába is és azoktól is igénybe veszi nemcsak a nélkülözhető, de sokszor még a nélkülözhetetlen filléreket is: ily ember ily gazdálkodás mellett erősíti a maga hitelét a világ előtt. Ilyet még sohasem hallottam. Igenis, hallottam az ellenkezőt, hogy a ki takarékoskodik, a ki bebizonyítja, hogy tud nyújtózkodni takarója szerint, a ki bebizonyítja, hogy nagy tevékenységet fejt ki és sohasem megy túl a határon, a melyet maga elé tűzött: az ilyen erősíti a maga hitelét, Azt gondolja a t. előadó ur, hogy a pénzpiaezok, a tőzsdeemberek nem látják a mi gazdálkodásunkat ? Valamint a magánkereskedő kereskedőtársát nemcsak vagyona után itéli meg, hanem komolysága és jelleme szerint is és akármennyi vagyona legyen egy kereskedőnek, ha könnyelműnek ismerik, a másik kereskedő nem fog vele szívesen viszonyba lépni, épen ugy, ha van valami, a mi megingatja államunk hitelét, az az, mikor a világ látja, hogy van itt egy kormány és van itt nagy országgyűlési többség, mely minden komolyabb megvizsgálás nélkül, mint például a jelen escíben is, könnyű szívvel képes megszavazni az adókat. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Megingatja az állam hitelét, mikor a világ látja, hogy ez a nép nem gondol jövőjére, nem gondol vele, mi fog történni, ha majd válságosabb napok állanak be, (Ugy van! a szélső balon) nem gondol vele, ha adósságai százmilliókra halmozódnak, (Ugy van! a szélső balon) melyeket egy napon majd mind vissza kell fizetni. Ebben a népben nekem nem lehet bizalmam : ez a végkövetkeztetés. De t. ház, mindazok daczára, melyeket elmondtam és daczára annak, hogy meggyőződésem, hogy népünk teherviselési képessége már is telje1 sen ki van merítve, mintán nem követelhetem min-