Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-275
308 275 owwá$»»-BM» november 30. 18S3. A pénzügyi bizottság azonban két lényeges módosítást tett a törvényjavaslaton, melyeket már előre ajánlok a t. képviselőháznak becses figyelmébe. Az egyik: az adóalap kiszámítására vonatkozik. Bonyolultnak találván ugyanis a törvényjavaslatnak azon intézkedését, hogy az egyes adónemek szorzása által előállított fictiv alapból vonta először le az ingatlan terheit és azután rótt erre 10°/o adót; az adópótlékot egyszerűen és közvetlenül az alapadóra javasolta a bizottság kivettetni ; az arányosítást azonban egészen elfogadta és azt a pótlék százalékában fejezte ki. így a törvényjavaslat pénzügyi és arányosítási czélja közvetlenebbül, egyszerűbben és könnyebben ellenőrizhető módon érhető el. De azért teljes mértékben eléretik. Másfelől pedig: tekintettel volt a bizottság arra a körülményre, hogy a kereseti-adófizetők alsóbb osztályai az adó és élet fentartási terhek által már most is ugy terhelve vannak, hogy ezeket újabb tehertől lehetőleg kímélni kell. Ezért a pótadót a 300—400 frt évi jövedelemmel birokra nemcsak, hogy nem emelte, de 14V2°/o-al még leszállítá; a mit szintén a teherviselés arányosításának lehet mondani. így a kisiparos, kereskedő és honoratiór terhén még könynyebbítve lesz; nem pedig súlyosbítva. Hozzá kell vennem ehhez, épen mert szintén arányossági szempontból történt, a bizottságnak azon módosítását, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok pótadóját csak azon 30%-ban vélte megszabandónak, melyben az ingatlan terhe szabatik meg é igy az eredeti javaslatban tervezett 35 százaléknak megfelelő terhet egy heteddel apasztá; mert a vállalatainkban rejlő ingó tőke sokkal üdvösebben működik és sokkal könnyebben kivonható, hogysem ezt az igazságos kíméletet ne igényelhetné. Különben is, igy is csaknem három akkora százalékkal nő pótléka , mint az ingatlané: tehát ennek eddigi nagy terhére tekintet van. A mi igazságos és szükséges is; de azért a jövedelmük minden utolsó krajczára után pontosan fizető és nagy közgazdasági jelentőségű vállalatokra is méltányos tekintettel kell lenni. Azt hiszem tehát, hogy ha mindezt össze vetjük, a törvényjavaslat nemcsak pénzügyi jelen tékeny eredményénél s fontos czéljánál fogva van indokolva ; de egyszersmint teherviselésünk arányainak jelentékeny javitásánál és ez által közgazdasági hatásánál fogva is. Igaz, hogy mindezek daczára szemet nem hunyhatunk azon tény előtt, hogy az újabb terhet okoz ; de a bizottságot az a meggyőződés vezette, hogy a nemzet nem fog visszariadni ez áldozattól, ha meggondolja, hogy a deficit terhe át nem hárítható, csak öregbíthető az elhalasztás által, mert nő az kamatával együtt rohamosan és hogy minden adózó tudhatja, hogy amily mértékben mozdítja elő az állííniháztartás rendezését, abban a mértékben javítja nem csak az ország, de a magán hitelt is. Ezen szempontokból ajánlom a törvényjavaslatot, a pénzügyi bizottság szövegezésében, általánosságban, a tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Daczára annak, hogy a t. előadó ur most elmondott beszéde elején nem találja, hogy eljárásunkban, most, midőn ezen javaslatot tárgyalni kezdjük, formailag valami ineorreetség van ; és annak daczára, hogy mint helyesen idézte : én e tárgyban, ez irányban már kétszer felszólaltam, mégis bátor vagyok most is, mielőtt a szőnyegen levő tárgyhoz érdemileg szólnék, felhívni a t. ház figyelmét azon eljárásra, melyet mi most, eltérve minden parlamentáris szokástól, követni szándékozunk. Miről van itt szó ? Egy három millió forintos új adójavaslatról, a melynek beterjesztését a t. pénzügyminister ur következőleg indokolja. Ugyanis beterjesztvén az 1884-ik évi költségvetést, annak összegező első füzete végén, a hol a mérleget állítja fel, kiszámítja, hogy körülbelül 20 millió lesz a hiány és hozzá teszi a végén: „Ezen 20.694,650 frtnyi hiányból esik a rendes kezelésre 2.681,236 frt. E hiány fedezésére szolgál azon 3 millió frtnyi bevételi többlet, mely a földadó, házadó, tőkekamat és járadékadó, valamint az általános jövedelmi pótadó iránti törvények módosításáról szóló, az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatnak a törvényhozás által való elfogadása esetén előáll." Tehát nem én mondom azt, nem a különvélemény, hanem a lehető leghivatalosabb helyen, maga a pénzügyminister nyomtatásban mondja, hogy ezen 3 millió frt, melyről itt szó van, az 1884-ben általa előirányzott, az országgyűlés által meg nem vizsgált, még meg sem tekintett előirányzatból származó hiányok részbeni fedezésére szükséges. Ezt a minister ur mondja. Tehát kérdem a t. előadó úrtól, hogy logice mi következik ebből? Nem következik-e az, hogy mindenekelőtt meg kell vizsgálni azon tárgyat, azon czélt, a melyre a kormány ezen pénzt kéri ? Ha azt a tárgyat jól áttanulmányozta, ha arról a czélról az országgyűlés meggyőződött és meggyőződött másfelől arról is, hogy ezen czél más utón semmikép el nem érhető, akkor áll elő az eset, hogy foglalkozzék azon kérdéssel, megadja-e a ministernek azon eszközt, melyet azon bizonyos czélra kér, vagy nem adja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De a nélkül, hogy a ház megvizsgálja magát a tárgyat, anticipatíve szavazzon meg valamit a kormánynak, ehhez hasonló eljárás nem történt sem a mi parlamentünkben, sem a világ bármely parlamentjében. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Es engedelmet kérek a t. előadó úrtól, ez nem pusztán alaki kérdés, ez annál sokkal több. ez megtámadja az országgyűlés legfontosabb jogát,