Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-275

306 275, országos Hlés noYombflr 30. 188S. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszor és végszerkezetében elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! New.!) Méltóztassanak azok, kik e törvényjavas­latot elfogadják, felállani. (Megtörténik: Felkiáltá­sok: Kisebbség! Ellenpróbát kérünk!) Méltóztas­sanak tehát azok felállani, kik a törvényjavaslatot nem fogadják el. (Megtörténik.) A többség a törvényj"avaslatot elfogadta sigy az alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a méltóságos főrendekhez fog áttétetni. Minthogy pedig a főrendi ház ma ülést tart, kérem a t. házat, hogy a jegyzőkönyv e pontját mindjárt hitelesíteni méltóztassék. Tibád Antal jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv ezen pontja hitelesítve van. Következik a napirend második tárgya, vagyis a pénzügyi bizottság 432. sz. a. jelentése, vagyis a földadó, a házadó, a tőkekamat- és járadékadó, valamint az általános jövedelmi pótadó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Ha a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni, akkor az általános vitát megnyitottnak jelentem ki. Az első szó az előadót illeti. Hegedüs Sándor előadó: T. képviselőház! A törvényjavaslat, melynek elfogadását a t. kép­viselőháznak a pénzügyi bizottság nevében van szerencsém ajánlani, az általános jövedelmi pót­adónak fejlesztését, emelését tűzte ki czélul; nem­csak azért, hogy az egyenes adókból 3 milliónyi összeggel több bevételünk legyen, de egyszer­smint azért is, hogy az adóteher arányosabb fel­osztása eszközöltessék. Mindkét czél a szükség, hogy ne mondjam kényszerűség által van paran­csolva. Mert hogy államháztartásunkban az egyen­súly helyreállítására törekedni és azt lehető rövid idő alatt elérni kell, azt, ugyhiszem, senki sem vonja kétségbe. De fájdalom, több évi tapasztalás és a jelenlegi helyzet is bizonyítja azt, hogy az állami szükségletek és fedezet közt még akkora a hiány, hogy a közvetlenül előttünk fekvő költ­ségvetés tüzetes vizsgálata és előzetes megállapí­tása nélkül is mindenki tudja, hogy sem szükség­leteinket ugy meg nem szoríthatjuk, sem fedeze­tünk a régi keretijén nem akkora, hogy egyálta­lában habozni is kellene vagy lehetne a törvény javaslat azon czélja felett, hogy fedezetünket 3 mil­lióval szaporítsuk. Helfy Ignácz tisztelt képviselő ur által a bi­zottsági javaslat ellen benyújtott különvélemény­nek azon kifogása tehát, melyet különben markét izben előhozott a t, képviselő ur a házban is,hogy t. i. a jövő évi költségvetés megállapítása előtt a fede­zetnek még ezen részéről sem lehet gondoskodni, csak a formai jogosultság látszatával brr; sőt ha az ellenkezőt, t. i. a fedezetnek más alapokból megteremthetőségét vagy nélkülözhetőségét be nem bizonyítja, nemcsak érdemében veszti el indokolt­ságát, de még formailag is, mert az államháztartás rendezése nemcsak a költségvetés készítésének pillanatában képez szükséget, de állandó fel­adat, melynek minél nagyobb mértékben, minél gyorsabban felelünk meg, ha kell időközben is. annál nagyobb könnyebbségére leszünk nemcsak pénzügyeinknek, de a köz- és magánhitelnek is. Mert az kétségtelen, hogy az államhitelre nyomasz­tólag hat a deficitnek nagy mértékben államadós­sággal fedezése és ez úton a magánhitel is meg­érzi nemcsak az államhitel nyomását, de versenyét is. Minél korábban és minél nagyobb mértékben könnyítünk és emelünk tehát azon, annál szabadabb mozgást és emelkedettebb szinvonalat nyer ez. Igaz, hogy nem nagy deficitünk összegéhez képest a 3 milliónyi fedezetszaporítás, de midőn ez is oly terhet képez, mely a legnagyobb meg­támadásnak minden bizonynyal ez alapon lesz ki­téve, egyszersmind bir két jelentőséggel, mely in­dokolja pénzügyi szempontból is ez áldozatot. Az egyik az, hogy mégis hathatósan bizonyítja az ország azon komoly akaratát, hogy érzékeny ál­dozatok árán is megakadályozni akarja a fejlődő és napról napra termékenyebbé váló államháztar­tásban is a deficit növekedését, sőt annak jelen­tékeny csökkentését és ez úton megszüntetését kí­vánja előidézni, másik az, hogy már most létesiti az egyensúlyt a rendes kiadások és bevételek közt, ugy, hogy azután államháztartásunkban csak az adósságtörlesztés és beruházás szorulna hitel útján való fedezetre. Ennek jelentőségét, sőt jogosultságát is két­ségbe vonja a különvélemény. Mert azt mondja, hogy a költségvetésben a rendes és rendkívülire felosztás csak önkényes, hogy az igazi czél a hiánynak az államháztartásban teljes megszünte­tése. Az utóbbira nézve teljesen egyetértek vele. Az egész hiányt kell megszüntetni, mig ezt élnem érjük, addig soha sem fogom azt hirdetni és el­ösmerni, hogy államháztartásunk rendben van. De azt hiszem, Helfy t. képviselő ur is elösmeri azt, hogy. ha nem is 40 milliónak, mennyire a hiányt a törlesztési kölcsönnel együtt ő teszi, de 30— 3 l-nek, mennyi hiányt én látok, beszerzése, vagy a költ­ségvetésből törlése egyszerre és azonnal nem le­hetséges, így tehát ha mindent el nem érhetünk, helyes és szükséges, ha legalább azon irány­ban haladunk, mely e czélhoz vezet. És ha Helfy t. képviselő ur elégtelennek tartaná a ter­vezett adóemelést, vagy tudná a fedezet bővebb forrását felnyitni, akkor érteném kifogását és erről készségesen beszélnék vele, mert érdemes ez a kérdés megvitatásra; de a politikában általában és főleg a mi helyzetünkben a deficzit fedezésére nézve nem lehet felállítani azt az elvet, hogy ha az egészet nem vagyunk képesek fedezni, jelen

Next

/
Oldalképek
Tartalom