Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-272
2R2 272. orwágos Ülés november 27. 1883. ványokat, határozati javaslatokat ad be az utóbbi időben. 0 olyformán készíti határozati javaslatait, mint a fürdős a fürdőt, két csapja van, egyikből ereszt meleg vizet, a másikból hideg vizet, lesz belőle langyos viz. Tegnap beadott határozati javaslatában tökéletesen incoherens dolgok vannak egybekapcsolva. Mert hát kérdem, ha a t. képviselőtársam azt mondja, hogy a szülők rendelkezési joga gyermekeik vallási neveltetésére nézve oly szent és sérthetetlen, melyhez az államnak korlátozólag nyúlni egyáltalában nem szabad, hát én bátor vagyok tőle azt kérdeni, hogy micsoda jogon akarja korlátozni a házasulandó feleket abban, hogy magukról reversalist adjanak ? Hisz ha oly sérthetetlen azon jog, hogy ők rendelkezzenek gyermekeik neveltetésére nézve, akkor őket abban sem lehet korlátolni, hogy mi módon akarnak rendelkezni és ha nekik ugy tetszik, hogy előre lekötik magukat, engedelmet kérek, őket ebben sincs joga az államnak korlátozni. Ha van az államnak joga megtiltani azt, hogy reversalis állittassék ki, akkor joga van arra is, hogy korlátoztassék a szülők szabad rendelkezési joga. De azt mondani, hogy a reversalisokat az államnak kötelessége betiltani, ellenben nem szabad a szülőknek máskép való rendelkezési jogához nyúlni: engedelmet kérek, ez egymással egyáltalában meg nem fér. A midőn tehát t. képviselőtársam a maga módosítványában kimondotta azt, hogy a reversalisok betiltandók, akkor — méltóztassék megengedni, de teljesen lerombolta okoskodását arra nézve, hogy igenis fentartandó a szülők beleegyezési joga a gyermekek neveltetésére nézve, akkor a t. képviselő ur maga is meghódolt azon nézetek előtt, melyek 1868-ban a törvényhozást vezették, midőn a gyermekek vallásos neveltetését fixirozta. Az 1868 iki törvényhozás ugyanis szemben ezen akkor emlegetett jogokkal, azt mondotta: summum jus summa injuria. Az állam kimondotta azt, hogy igenis kötelességének tartja oltalma alá venni a honpolgárokat és különösen honpolgárnőket azon befolyások ellen, melyek a házasságkötések körül a vallás ürügye alatt bizonyos felek által* gyakoroltatni szoktak. Azt hiszem, ennek szükséges voltát beismerte t. képviselőtársam akkor, mikor beismeri, hogy a reversalisok betiltandók és akkor arra kérem, hogy velünk szemben, kik vele ellenkező nézetben vagyunk, a vallásszabadságra hivatkozni ne méltóztassék. Ezekben előadván nézetemet a módosításra, illetőleg a szakaszra nézve, bátor vagyok a t. házat arra kérni, ne méltóztassék eltérni azon felfogástól, melyet 1868-ban a törvényhozás követni jónak és szükségesnek látott; ne méltóztassék ezen szakasz megszavazása által ismét nevelni azon bonyodalmakat, melyek ezen törvény meghozatala által a házasságjog terén már ugy is oly nagy mértékben elő fognak állani, ne méltóztassék e tekintetben ismét egy specialitást létrehozni és ne méltóztassék ezen szakasz elfogadása által elvileg kimondani azt, hogy a mai törvényhozás előtt már teljesen közönyös az, vájjon bizonyos részről nem gyakoroltatik-e káros befolyás a hivek lelkiismeretére, káros pressio egy bizonyos rend, egy bizonyos osztály részéről. Ne méltóztassék ismét felhúzni azt a zsilipet, melyet a törvényhozás 18 6i-ban elrekeszteni jónak látott. Méltóztassanak elhinni, hogy az ezen szakaszban rejlő elvek kimondása igen termékeny lesz gyászos következményekben s messze túl fogja lépni ezen törvényt az abban kimondott elv hatása. Az ismét mintegy felszabadított működés át fogja vinni e törekvést más térre is, mert még talál magának elegendő tért arra, hogy azon bizonyos befolyást a családok békéjének felforgatására érvényesítse. Én azt, hogy a zsidók és keresztények közt kötendő házasságoknál a fiuk az apjuk, a leányok az anyjuk vallását kövessék, múlhatatlanul szükségesnek tartom arra, hogy ez a törvény, a menynyiben hatást gyakorolni képes, a zsidók és keresztények egymásközti assimilatiójára kellő befolyást gyakoroljon. Én ugyanis t. ház, nem táplálok vérmes reményeket arra nézve, hogy ezen meghozandó törvénynek e tekintetben is nagy hatása lesz; nem remélem pedig ezt azért, mert azt hiszem, hogy nagyon kevéssé fog az ösztönt adni a házasságra a zsidók és keresztények között; nem fog pedig azért, mert a tisztességes elemeket vissza fogja tartoztatni azon stigma, a melyet a közvélemény okvetlenül reá fog ütni ezen különleges házasságra. Annyival inkább reá fogja ezt ütni a közvélemény, mert lesznek sokan, a kiknek különös gondjuk lesz, hogy ebben az irányban hassanak. A közvélemény ekként fogja formulázni a maga nézetét e házasságokkal szemben: ez a polgári házasság csak zsidónak való, de becsületes kereszténynek nem s épen azért nem lesz meg annak üdvös következménye, a melyet tőle sokan várnak. Valóban nem foghatom meg, hogy a zsidóság miért ambitionálta annyira e törvénynek meghozatalát, miért használta fel befolyását erre; hanem a menyiben azt várták tőle különösen, hogy a válaszfalak lerombolása tekintetében: ez nézetem szerint csak ugy lehető, ha látni fog a közönség izraelitákat és keresztényeket mint testvéreket, nem a szónak emphasticus, phrasisszerű értelmében, hanem valóságos atyafiakat, egy apától, anyától származott egyéneket, a kik közül az egyik keresztény, a másik izraelita. Én azt hiszem, hogy ennek sokkal nagyobb hatása lesz a válaszfalak ledöntésére, mint annak, ha csak házasfeleket lát. Az ilyen zsidó és keresztény testvérek meg fogják találni egymás között a modus vivendit és ennek példája lesz azután a valóságos iskola arra nézve, hogy miként kell megélni egymás közt a zsidónak és kereszténynek. Ezt a szempontot vagyok bátor