Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-271

5^6 271. országos ülés azért is, mert házasságról van szó, magában involvál némi ünnepélyességet. Ennélfogva, ha a t. ház nem lenne hajlandó arra, hogy a szakasz a bizottsághoz visszautasittassék, az esetre azon módosítványt adom be, hogy: e szavak „vagy ha ezen hétfők egyikén ünnep volna, az ezt közvetlenül követő köznapon" hagyassanak ki. Ajánlom indítványomat a t. ház figyelmébe. (Helyeslés a szélső balon.) Literáty Ödön előadó: Midőn a t. képviselő ur módosítványát benyújtja, egészen arra az álláspontra helyezkedik, mely az ünnepnapok respectálását a polgári vagy közigazgatási eljárásban involválja. Itt egészen más indok vezette a bizottságot, midőn nem ünnepnapokon fogadta el a kihirdetést, hanem köznapokon, t. i. az, hogy ünnepnapokon rendesen nincsenek annyian jelen a hivatali helyiségekben, hogy kellően nyilvánossá lehessen tenni a kihirdetést. Az magától értetik, hogy a házasuló felek ünnepnapjai a kihirdetési közegek által figyelembe fognak vétetni. De ha a t. ház bármily irányban szükségét látná annak, hogy a szövegben bizonyos módosítás vétessék fel, azt nem tartom oly nagy fontosságúnak, hogy e miatt a szakaszt a bizottsághoz vissza kellene utasítani. Részemről tehát nem járulhatok hozzá sem a bizottsághoz való utasításhoz, sem a módosításhoz. Thaly Kálmán: T. ház! Engem az előadó ur válasza épen nem győzött meg arról, hogy a módosítás nem volna czélszeríí és szükséges. Czélszertí és szükséges volna ez azért is, hogy ha meghagyatnék az eredeti szöveg, ama nehézség, melyet Lükő t. képviselőtársam felemlített, épen az izraeliták ünnepeire vonatkozólag nem volna megszüntetve és egyik helyt az egyik, másutt a másik ünnepnapot nem vennék tekintetbe. De a mint közbeszóltak többen itt az előadó ur megjegyzésére, ünnepnapon némely vidéken a hivatalos helyiséget a nép mint nem-munkanapon, nagyobb számban látogatja, a nyilvánosság tehát csak nyerne, ha ünnepnapon is történnék a kihirdetés. De ha a nagyobb nyilvánosságot akarja elérni az előadó ur, ajánlom, hogy az még a hivatalos lap hirdetéseiben is tétessék közzé, úgy is igen gyakran kereskedelmi és efféle anyagi érdekek vannak összekötve ily házasságokkal, kivált a keresztény és izraelita házasságánál; igy még nagyobb volna a nyilvánosság és jövedelmet is fog hozni az államnak. Különben pártolom Lükő tisztelt képviselőtársam módosítványát. Elnök: Az első kérdés az lesz, hogy kívánj a-e a t. ház a szakaszt a bizottsághoz visszautasítani? (Felkiáltások: Nem,!)T& szerint a kérdés az lesz, hogy fentartja-e a ház a bizottság szövegezését szemben Lükő Géza képviselő ur módosítványával, igen vagy nem ? november 26. 1883. Kérdem tehát, elfogadja-e a ház a 21. §-t Lükő képviselő ur módosítása ellenében a bizottság szövegezése szerint. A kik elfogadják, méltóztassanak felállani ? (Megtörténik. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ellenprobát!) Kérem azon képviselő urakat, a kik nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A szakasz elfogadtatott és ezzel a módosítvány elesik. Gr. Pejacsevich Tódor jegyző (olvassa a 22—26. §§-okat, a melyek észrevétel nélkül elfogodtattak. Olvassa a 27. §4). Irányi Dániel: A 27. §. első bekezdése igy szól: „A házasság a felek beleegyezésének ünnepélyes kijelentése által köttetik". Igen helyesen. A házasság fontos cselekmény, annak megkötését annál fogva minél ünnepélyesebben kell véghez vinni. Azonban az ünnepélyesség két részre osztható, külső és belső ünnepélyességre. A mi a külső ünepélyességet, a külső formákat illeti, azokról ez alkalommal nem szólok, remélvén, hogy az igazságügyminister, valamint a belügyminister a 72. §-ban nekik kötelességükké tett, utasításban gondoskodni fognak arról. De a mi a belső ünnepélyességet illeti, azt a törvényben magában kell megállapítani. Igy az egyházi felekezetek megszabták azon formákat, melyek a házasság kötésére okvetlenül szükségesek. De megszabta a polgá; i törvénykönyv is, például Francziaor^zágban, megmondván, hogy mily kérdéseket kell a felekhez intézni és mily kérdéseknek kellő feleletekkel való ellátása után milyen kijelentést kell tennie az illető tisztviselőnek. Én tehát arra fogom kérni a t. házat, hogy mindenek előtt méltóztassék meghatározni, hogy az illető tisztviselő mily kérdéseket intézzen az előíte álló házasuló felekhez és ha kérdéseire igenlő választ nyert, mily formában jelentse ki, hogy ők törvényes házasok. De mielőtt ezen szertartás történnék, elkerülhetlenül szükségesnek tartom, hogy a jsolgári tisztviselő ne csak a házasulandokhoz, hanem a jelenlevő tanukhoz is azon kérdést intézze, vájjon nem létezik-e tudtokra valamely házassági akadály. Kovács Albert t. képviselőtársam az imént azt méltóztatott mondani, hogy a hirdetés egyáltalában nem szükséges, mert azőtudiával nem fordult elő eset, hogy valaki akadályt jelentett volna be. De az én tudtommal sokkal komolyabb eset történt épen Pesten a református egyház kebelében. Elmondom. (Halljuk!) Egy férfi elhalt nejének nővérét akarta feleségül venni. Ezt kihirdette már a pap, s az esketésre kihirdetés után kitüzetett a nap. A pap megeskette őket és az új házasfelek a templomból haza hajtattak. A tanuk azonban az eskető káplán szobájába hivatván, ott az egyik tanú, mikor észrevételekről volt szó, azt mondta, hogy ő nem tudja, vájjon nem képez-e akadályt azon körülmény, hogy a férj előbbi feleségének nővéré-