Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-270
256 tn. orsaágM ülét november 24. ÍSSS. télyébe, hogy azt becsületétől, jogaitól megrabolják. Erre alkalmat nyújtana az, ha a jelen interpellátiót napirendre kitűzni méltóztatnék és erre vagyok lator a t. házat alázattal felkérni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Egy pár szót kénytelen vagyok elmondani. Az egyik az, hogy eonstatáljam, ismételten, hogy igenis volt szó róla; nem mondom,hogy még lesz, de lehet még szó róla, hogy épen azon táborszernagy ur esetleg Horvát Szlavonország bánja lehet. N em mondom, hogy lesz, de kizárva nincsen és nem i s látom azt az indokot, melylyel kizárni lehetne. Mert nem lehet elhal gatnom azt, hogy a magyar-osztrák monarchia összes közös hadseregének tiszti karát, másfelől, nem tudom, ki Let értett, de a monarchia politikájára tényleg befolyást gyakorolni jogosult köröket, lehetne azzal gyanúsítani, hogy a fonnál ó szentesített törvényekkel megbarátkozni nem tudnak, hanem azoknak kijátszását tartják feladatuknak. Ezt határozottan vissza kell utasítanom és szerencse, hogy vissza lehet utasítani; mert ha úgy volna, a mint a képviselő urak mondják és azt, hogy úgy legyen, invectiváikkal nagyon igyekeznek előmozdítani, hogy t. i. a hadseregnek minden tisztje ma is esküdt ellensége volna Magyarországnak : ez bizony igen szomorú helyzet volna. {Közbeszólások a szélső halról: Senki sem mondta! Jobbfelöl: De ugy mondta!) Már engedelmet kérek, azt mondta Mocsáry képviselő ur, hogy a ki egyszer ezen hadseregnek jiszt^e, az sohasem birhat megbarátkozni a magyar állam eszméjével. (Igaz! Ugy mondta! jóbbf elöl.) És én ezt, mint a valóságnak, hálaistennek, meg nem felelőt, visszautasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem akarva a t. ház türelmét tovább fárasztani, nem is reflectálok arra, hogy a kormány tartja a lajtorját azoknak, kik az ország integritását szétrombolni akarják. Hála istennek, nincsen azok között, a ki szét akarná rombolni, tehát a lajtorjatartás egész művészete önmagától elesik; (Tetszés jobbfelöl) de igenis kérem a t. házat, hogy előbb is tett nyilatkozatomat, mit abban ezennel is ismétlek, hogy teljes joggal tárgyalhattam azon táborszernagy úrral s hogy vele megszakadtak a tárgyalások, az főleg egészségi szempontból történt ; és ha voltak, a mint voltak nézeteltérések, azok nem olyanok voltak, melyei a törvényességet érintették és hogy épen ezért, ha szükség lenne, azok folytathatók is lesznek — tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mocsáry Lajos: T. ház! Úgy hiszem, jogom van még pár szóval élni. Csak azért veszem igénybe a házszabályokban megadott jogomat, hogy helyreigazítsam a ministerelnök urnak azon állítását, mintha én azt mondottam volna, hogy minden osztrák-magyar közös hadseregbeli katona Magyarország esküdt ellensége. (Közbekiáltások jobbfelől: Tiszt!) Bocsánatot kérek nem is ezt mondottam, hanem úgy értettem és ezt fentartom, hogy a ki egyszer 40—50 évet töltött a közös hadseregben, az nem olyan eszmékben, nem olyan társaságban nevekedett fel, hogy tőle méltán meg lehetne várni azt, hogy a magyar állameszméért lelkesedni fog, tehát bir azon legelső kellékkel, melyet meg kell várni oly férfiútól, ki oly magas állást van hivatva elfoglalni Magyarországon. Ezt mondottam és ezt kívántam megjegyezni a ministerelnök urnak. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e tudomásul venni a ministerelnök ur válaszát ? (Tudomásul vesszük! Nem vesszük!) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége tudomásul vette a ministerelnök ur válaszát. Egyéb tárgy nem lévén, az ülést bezárom. Legközelebbi ülés hétfőn d. e. 10 órakor lesz, melynek tárgya a ma félbeszakított tárgyalás folytatása. (A* ülés végződik d. «. 2 óra 25 peronkor.)
