Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-270

270 országot ttlés november 24. 1883. 253 mikor egy törvényjavaslat tárgyaltatik, már előre határozzunk, mert hisz nem tudhatjuk, hogy szerdáig be lesz-e fejezve — bár én hiszem, hogy igen — a most általában megszavazott törvényjavaslat részletei felett a vita, de még ha tudnók is bizonyosan, hogy befejeztetik, még is kérem a t. házat, hogy az adótörvény iránt most határozni ne méltóztassék Nekem vannak fontos és remélem a t. ház által is méltánylandó okaim, a melyeknél fogva akarom kérni a t. házat, hogy a t. elnök ur által jelzett törvényjavaslatokat a költségvetés utánra méltóztassék halasztani, mert ez a dolog természetében fekszik, minthogy azok kiegészítő részét képezik a költségvetésnek. Én tehát, miután most bővebben belebocsátkozni nem akarok, arra kérem a t. házat, hogy e kérdést most ne döntsük el, hanem alkalmasabb perczben, mikor rá érünk, akkor vitassuk meg a napirendet. (Helyeslés balfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Legelsőben is azt kívánom megjegyezni, hogy abban téved a t. képviselő ur, hogy ne lett volna szokásban előre megmondani a napirendet, mert épen sok oldalról jött és sok irányban méltányos kívánalmak és felszólalások alapján mindannyiszor, vagy legalább igen gyakran, ha valamely nevezetesebb törvényjavaslat következett, már előre megmondatott, hogy az mikor fog tárgyaltatni. Ezen törvényjavaslatra nézve egyébiránt — ha emlékem nem csal — már a bejelentéskor kimondatott, hogy a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat után napirendre fog tűzetni. (Ugyvan] jobbfelól.) Nap nem volt határozva, de maga a napirendre kitűzés megmondatott. Én tehát igen kérném, ne méltóztassék ezt most revoeálni akarni, mert utoljára is nem volna talán czélszerű, hogy a ház működése fennakadjon, kivált most, midőn igen jól tudjuk, hogy az idén még jobban, mint máskor, közeledik hozzánk az az idő, midőn a t. képviselő urak közül igen sokan óhajtanak ^oda haza lenni, nem magán, hanem közügyekben. Én tehát nagyon kérném, méltóztassanak elfogadni azt, a mit a t. elnök ur mondott, hogy ezen törvényjavaslat után, ha tárgyalása kedden még tart, egy nap közbejöttével, tehát csütörtökön, ha pedig esetleg hétfőn bevégeztetnék, a szerdai ülés napirendjére tűzessék ki az adótörvényjavaslat tárgyalása. (Helyeslés jobbfelól.) Igen kérném, hogy méltóztassanak ebbe belenyugodni. (Helyeslés jobbfelól.) Elnök: Tehát az adótörvényjavaslat a szerdai, esetleg csütörtöki ülés napirendjére tűzetik ki. Most méltóztassanak meghallgatni a ministerelnök ur válaszát Mocsáry Lajos képviselő ur interpellátiójára. (Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: Méltóztatnak reá talán emlékezni, hogy néhány nap előtt Mocsáry Lajos t. képviselő ur egy interpellátiót intézett hozzám, a mely így szól: „Való-e, hogy a ministerelnök ur tárgyalásokat folytat báró Philippovich tábornokkal a horvátországi báni méltóság elvállalása iránt? Való-e, hogy a nevezett tábornok azért nem lett ekkoráig kinevezve, mert oly tárgyakra kívánja a bán hatáskörét kiterjeszteni, melyek ahhoz a fennálló törvények szerint nem tartoznak.* Mindenekelőtt megjegyzem azt, hogy nem Philippovich tábornokkal, hanem Philippovich nyugalmazott táborszernagy úrral folytak alkudozások. (Felkiáltások a szélsőbalon: Mindegy! A jobboldalon: Nem mindegy! Halljuk!) Ha ki akarnék bújni a válasz alól, azt mondhatnám egyenesen az igazságnak tökéletesen megfelel őleg — miután a t. képviselő ur azt kérdezte, hogy igaz-e, hogy tárgyalásokat folytatok — hogy nem folytatok, mert akkor már, mikor kérdezett, nem folytattam és nem folytatok. De én nem akarok a kérdés elől kitérni és elmondom röviden a tényállást. (Halljuk!) Igenis folytattam értekezéseket azon táborszernagy úrral. Azt hiszem, ezt törvényesen tehettem, mert az 1873. évi törvény azt, hogy katonai egyéniség is lehessen bán, kimondja és csak azt köti ki, hogy a polgári és katonai hatalmat együttesen a bán ne gyakorolhassa. De tehettem nemcsak törvényesen, hanem más szempontokból is tökéletesen helyesen; mert bármit irtak legyen is egy időben — a t. képviselő ur nem mondhatom, hogy mondott volna ilyent — azon táborszernagyot, azt hiszem mindenütt, a hol mint katonai parancsnok működött is, ugy ismerték, mint a ki az lb67-iki kiegyezés után minden működésében magát a megteremtett dualisticus helyzetbe beletalálta és ennek megfelelőleg járt el. De én ezen kivül, mondhatom, más téren is ismerem, mert a horvát-szlavón határőrvidéknek négy éven át volt királyi biztosa és ezen egész működése alatt soha sem szóval, sem tettel semmi olyant el nem követett, a mi egyebet mutatna, mint azt, hogy ismeri, érzi és híven követi a törvényes helyzet által követelt magatartást. Nem tehetem, hogy ezen alkalmat fel ne használjam, hogy irányában a legnagyobb és azt hiszem, a legjobban megérdemelt elismerésnek kifejezést ne adjak. (Élénk helyeslés jobbfelól.) Megszakadtak a tárgyalások igenis, de főoka ennek azon általam nagyrabecsült férfiúnak gyengélkedő egészségi állapota, de — megmondom ezt is — voltak különbözetek a felfogásban, azonban nem olyanok, a melyek törvénytelen felfogást tanúsítottak volna az illető, általam nevezett táborszernagy ur részéről és épen azért, mert nem voltak olyanok, habár megszakittattak is a tárgyalások, fentartato't azon lehetőség, hogyha a szükség kívánja, azok ismét kézbe vétessenek ; a mi nem történt volna, hogyha oly követelésekkel lépett