Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-256

IP 256. országos ülés október 3. 1883. Rakovszky István jegyző (olvassa). Elnök : A határozati javaslat ki fog nyomatni és én gondoskodni fogok, hogy az a ház tagjai közt még ma kiosztassék. Szilágyi Dezső : T. ház! Én azon nagyfontosságú előterjesztésnek, melyet a t. ministerelnök úrtól hallottunk, tárgyalási határidejére nézve akarok egy kérelmet intézni a t. házhoz. (Halljuk!) Ezen előterjesztés érdemét nem érintve, az két nagy horderejű dolgot ölel fel magában. Egyrészt nemcsak ettől a háztól, de a törvényhozás mindkét házától czélba veszi a kormány eddigi eljárása feletti helyeslés kimondását: másrészt egy bizonyos irányban, megengedem, általánosságban körülirt felhatalmazást involvál a jövőre nézve. Tekintve már most t. ház azt, hogy mily horderejű dologgal állunk szemben, hogy mily széles körökben terjesztett érdekeltséget, sőt nyugtalanságot e kérdés; tekintve azt, hogy ugy a múltra vonatkozó helyeslés kimondásánál, mint a jövőre kért felhatalmazás megadásánál mennyi és mily horderejű kérdések vannak összebonyolodva: azt tartom, hogy azon eljárás, mely javaslatba hozatott, hogy t. i. e határozati javaslat mindjárt holnap tárgyaltassék, a tárgy fontosságának és azon kötelességnek, melyet ezen kérdésnél éreznünk kell s melyet nem kétkedem, mindnyájan érezünk is, midőn e felett véleményt és határozatot mondunk — nem felel meg. (Helyeslés a hal- és szélső talon.) Sőt ellenkezőleg azt hiszem, hogy nemcsak méltányos, de szigorúan igazságos és a dolog természetéből következik, hogy a háznak egy pár napi megfontolási idő engedtessék. (Helyeslés^ a bal- és szélsöbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Én teljesen méltánylom azon okot, melyet a ministerelnök ur felhozott, hogy ezen idő a szükségnél tovább ne térj edjen; de hogy a kormány maga semtekintett egy vagy két napot e dolognál életbe vágónak, mutatja az, hogy nem hivta össze akitűzött időnél előbb az országgyűlést. (Ugy van- Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én nem tartom ennélfogva helyes eljárásnak, ha az által akarjuk megrövidíteni e határidőt, hogy a megfontolásra szükséges időt vonjuk el a háztól: sőt ellenkezőleg azt tartom méltányosnak, hogy ily horderejű kérdéssel szemben, igyekezzünk különösen azoknak, kiknek nem volt módjukban a történtekről és a kormány czéljairól bizalmas közléseket nyerni, hanem pusztán csak a hírlapok utján értesültek ezen ügyről, — igyekezzünk, mondom, azoknak a megfontolásra kellő időt engedni. Ennélfogva én azon indítványt terjesztem a ház elé, illetőleg arra kérem, méltóztassék mind ezek tekintetbe vételével a határozati javaslat tárgyalását a szombati ülés napirendjére kitűzni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon, ellenmondások jobbfelöl.) Mocsáry Lajos : T. ház! A felolvasott határozati javaslatnak napirendre kitűzéséhez kívánok szólani. (Halljuk!) Hivatkozni méltóztatott a ministerelnök ur arra, hogy ezen padokról történt a kormány javaslata tárgyalásának megsürgetése. Erre szükségesnek tartom megjegyezni, hogy igenis, kivántatott és kéretett e padokról az, hogy a kormány nyilatkozzék e kérdésben: de az, hogy miután nyilatkozott, hogy ezen nagyfontosságú kérdés elhamarkodva tárgyaltassék, az általában nem volt e padokon senkinek intentiója. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azért én csatlakozva ahhoz, mit az előttem szólott képviselőtársam elmondott, részemről is kérem a szombati napra való kitűzést, annyival is inkább, minthogy az, a mit a ministereinök ur előterjesztése tartalmaz, lényegesen eltér attól, a mit a hírlapok közöltek; sokkal részletesebb és egy szóval nem az, a miről eddig a hírlapokból tudomásul véve, lehetett volna készülni a kérdés kellő megvitatására. (Helyeslés a bed- és a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én azt, hogy megsürgettetett az ügy, nem más czélból mondottam, csak constatálni kívántam a tényt. Másrészről, megvallom, azon meggyőződésben voltam, hogy ezen ügy gyei annyit foglalkoztak már pártok, hírlapok, egyesek; annyira nyilvánosan és már hetek előtt megmondottam szándékaimat magam is, hogy tájékozva lehet iránta mindenki. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha azonban a képviselő urak azt tartják, hogy nem: ám legyen, én csak constatálni kívánom, hogy rajtam nem a múlt s ezek után elfogadom az indítványt. (Helyeslés.) Madarász József: T. képviselőház! Sajnálom, én meg azt kívánom constatálni, hogy épen a ministerelnök ur mai felszólalása következtében is kénytelenek vagyunk egy pár napi időt kérni, mert ma a ministerelnök ur — meglehet, nem akarva — oly kifejezéssel élt, például én csak egyet jegyeztem fel magamnak, melyet a törvényekkel ellenkezőnek találtam. Meglehet, ugy csúszott ki a t. ministerelnök ur ajkain, de ő beszélt magyar-horvát közös kormányról. Engedj en meg a t. ministerelnök ur, én ismerem drága testvéreinket, (Derültség a szélső balon) ismerem azon viszonyt, a melyben élünk s nem óhajtanék legkevésbé sem alkalmat adni, vagy legalább mulasztásommal, hogy fel ne szólaljak mindjárt ellene, nekik megragadható eszközt nyújtani, hogy majdan hivatkozhassanak Magyarország: ministerelnök ének szavaira, hogy itt a házban magyar-horvát közös kormányról beszéljenek. (Élénk helyeslés a szélső

1 balfelől. Mozgás jobbfelöl.) Nem. a mai naptól fogva vagyok a parlament tagj'a s jól tudom, hogy az osztrák-magyar birodalmi nisus lassan-lassan korszakonként érlelődött, így érlelődhetnék az is, hogy Magyarország koronájának magyar törvényhozása helyett megszületnek egyszer az a szörny-