Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-270

236 Í70. országos ülés november 24. !885 van. De hát kérdeni Mandel képviselő urat, vájjon zsidó-kérdés jelleget e törvényjavaslatnak nem adott-e mindaz, a mit hallania volt alkalma ezen tárgyalás alatt? Vájjon, ha meghallgatta épen az imént a t. előadó urat, a ki azt mondja, hogy ime ezt a bajt kell első sorban mindazon bajok közül orvosolni — mert ily bajok vannak e kérdésre vonatkozólag — a ki meghallgatta azon nyilatkozatokat, a hol meg az antisemitismus szempontjából támadták, a ki meghallgatta Mezei képviselőtársam nyilatkozatát, a ki azt monda, hogy épen esak azért fogadja el a javaslatot, mert létezik antisemitä kérdés, tagadhatja-e ezen javaslatnak zsidó-kérdés jellegét? De hiszen a t. képviselő ur a ki oly bátran itél ma, sok érvei felett önmaga azt mondja, hogy az csak nem lehet hátránya ezen javaslatnak, hogy a zsidók társadalmi állása érdekében terjesztetett be. No hát t. ház, ezen logikát meg valósággal én nem értem; mert ha maga a képviselő ur is elismeri, hogy zsidó-kérdés jellege van ezen javaslatnak, akkor bizonyára nekem is jogom van ezen oldalát is feltüntetni a kérdésnek és a kérdésnek ezen oldaláról is szólani. {Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Elismerem t. ház, hogy a zsidók társadalmi helyzete mindenesetre orvoslást igényel és pedig épen a jogegyenlőség szempontjából; ezt elismerem, sőt követelem, hogy a jogegyenlőség szempontjából történjék orvoslás, hogy ne maradjon semmi kétség arra nézve, hogy valami csak azért Történik, hogy a zsidók követelik, hanem történik azért, hogy a jogegyenlőség az államnak minden polgárára kiterjesztessék, (Helyeslés balfelöl) mint a polgárok egyenlő jogainak, de egyszersmind kötelességeinek is folyománya. Ez elengedhetlen követelmény. Nem lehet állítani azt, hogy valami csak azért történjék, mert a zsidók követelik és viszont ugyanazon oknál fogva nem szabad megtagadni valamit csak azért, mert azok követelik. (Helyeslés szélső balfelöl.) Én az esclusivitást helytelenítettem. És kérdem Mandel képviselő urat, hogy exclusivitás rejlik-e azokban, a kik a kötelező polgári házasság szempontjából itélik el ezen javaslatot, midőn nem téveszthetik szem elől azt, hogy azon bizonyos akadálynak, melyet ezen törvényjavaslat elhárítani kivan, okvetlenül le kell dőlni a kötelező polgári házasság behozatalával? Vájjon mondhatja-e, hogy ezen kérdést nem jogegyenlőség, nem az emancipatio helyes felfogása következtében kívánjuk a polgári házasság szempontjából megoldani ? Az én nézetem szerint az emancipationak nem az az értelme, hogy egy társadalmi osztálynak külön jogokat adjon, hanem hogy igazságot szolgáltasson azon elvnek, hogy ne legyen zsidó, se más vallású egyén az országban, kinek fajára vagy vallására való hivatkozással valamely jogot megtagadni lehessen, vagy azért neki valamit adni kelljen. (Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) Ez az euumtipatio helyes értelme és | én tiltakozom azon állítás ellen, mintha az emancipatio szintén csak egy társadalmi osztály érdekében hozatott volna be. Az én meggyőződésem szerint, bármit mondjanak az antisemitismus szempontjából, az emancipatio az álban, a haza öszszes érdekében hozatott be, hogy minden polgára ezen hazának teljes szabadsággal birja a közös jogokat. Ez nézetem szerint oly felfogás, mely mellett senkinek sincs joga azt mondani, hogy nem őszintén nyilatkozunk, midőn ezen elvek nevében nem fogadhatjuk el ezen javaslatot. Csakhogy a t. képviselő ur jónak látta még tovább is menni, a mely téren azonban nem akarom őt követni, mert ily modorban vitatkozni itt a házban nem tartom helyesnek. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Azt mondotta a t. képviselőm-, hogy azon indítványt, melyet én egyszersmind elvtársaim nevében is benyújtottam, ő nem tekintheti másnak mint hypocrisisnek. Ezen nyilatkozattal szemben csak egy válasz van: a határozott visszautasítás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azonban figyelmeztetem a t. képviselő urat arra, hogy ha ő ily vádakkal lép föl, fontolja meg, hogy az visszahullhat a saját fejére, mert mit szólana a t. képviselő ur, a ki felhozta, hogy mennyien térnek zsidó vallásra, ha neki valaki azt mondaná, hogy ő azért fogadja el a javaslatot, mert nem akarja, hogy valaki zsidó vallásra térjen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, mint mondám, nem akarván ily modorban vitatkozást folytatni, áttérek már most azokra, miket objectiv tárgyilagos nyilatkozatoknaktekintek. Ilyen mindenekelőtt az, melyre reflectálni kívánok már azon kiváló tiszteletnél fogva, melylyel a t. képviselő ur iránt t. i. Somssich Pál t. képviselő ur iránt viseltetem. A tisztelt képviselő ur azon fontos kérdést vetette fel nyilatkozatában, melyről a tisztelt előadó ur is most oly részletesen szólott és rósz néven vette nekem, hogy a compromisstimokat, az opportunismust úgy tűntettem fel, hogy az lejtőre vezet. Mindenek előtt engedje megjegyeznem, hogy én beszédemben arra refleetáltam, a mit itt egy igen tisztelt képviselő ur mondott, hogy t. i. nem érti, mikép lehet ezt a javaslatot a liberalismus nevében el nem fogadni. Én idéztem azon szavakat, a melyben azt mondta, hogy ellentétes elvek között való folytonos compromissum az elv compromittálására vezet és kifejeztem, hogy ezen nézetet én is helyesnek tartom, mert a folytonos compromissum és lealkuvás valósággal lejtőre vezet. Méltóztassék tekintetbe venni hova jutottunk, hogy most a liberalismus nevében lehet elfogadni azt, a mit ezelőtt épen a liberalismus nevében elleneztünk. (Igaz! a szélső balon.) Ha ez sem lejtő, akkor nem tudom, hogy mi nevezhető annak. Az opportunitást és compromissumot én is helyeslem, ha helyesen alkalmaztatik. Én ! ugy vagyok meggyőződve, hogy az opportunirást