Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-267

182 2»'u. or«KAg«K iilös nOTí-mbpr 2!. 1883. most nincs szó, azért én azt hallgatással fogom mellőzni. Szó van azonban a dolog másik oldaláról, az anyagi szerződés kötéséről. T. ház! A házasság anyagi része kétfélekép rendezhető; vagy előleges szerződéssel, vagy utólagos perlekedéssel. Az államnak azon jog-át, hogy a házassági szerződéseket rendezhesse, hogy a házasság anyagi részének rendezését kezébe vegye, én részemről készséggel elismerem. A szellemi rész az más fórum elé tartozik. Azonban itt nem arról van szó, hanem arról, hogy egyes felekezeteknek bizonyos kiváltságokat osztogassunk. Polgári házasságot köthetni vagy előny, vagy hátrány. Ha előny, akkor én a 19-<lik század utolsó negyedében a haza polgárainak egy részét előnyben részesíteni törvényhozásilag nem óhajtom. Ha pedig hátrány, mint talán azt sokan hihetik, akkor igen természetesen még. kevésbé óhajtok olyan törvényt hozni, mely bizonyos felekezeteknek hátrányára szolgál. T. ház! Tudom én, mennyire iszonyodnak itt sokan az úgynevezett proselitáskodástól. Pedig ha e törvényjavaslat törvénynyé válik, méltán fejhetünk attól, hogy ez egyik erős eszköz lesz erre. A felett lehet ugyan vitatkozni, hogy a polgári házasság jó-e, helyes-e, de a felett nem lehet vitatkozni, hogy a hazában sokan vannak, a kik polgári házasságot óhajtanak kötni. Tudjuk pedig, hogy az ország polgárainak legnagyobb része eddig legalább ily házasságot nem köthetett. Hogy ha mi oly törvényt hozunk, hogy ily házasságok köttessenek, méltán attól lehet tartani, hogy némelyek, meglehet nyegleségből, mások meglehet talán mély meggyőződésből és azért, hogy polgári házasságot köthessenek, azon felekezetnek lesznek tagjaivá, a mely erre feljogosítva van. A proselitáskodás még sokkal inkább le van fektetve e törvényjavaslat 38. §-ában, a mely azt mondja, hogy azok a szülők, a. kik ily házasságot kötnek, teljogosiitatnak arra, hogy gyermekeiknek minő vallásban való neveltetését meghatározzák. Ez, nézetem szerint, a természet törvénye. Azt pedig tudjuk, hogy a természet törvényének visszavívására az emberek mindenkor készek még a legvéresebb harczba is beleelegyedni. A természeti jogok visszavívása mozgatja az embereket, a kik ezek visszavívására mindenkor készen állanak. Attól függ tehát már most, hogy valakiben a vallásos érzés, vagy pedig a természeti jogok utáni vágy-e az erősebb. Ha ez utóbbi erősebb,, akkor aggódnunk kell, hogy némelyek csupán azért, hogy e jogot gyakorolhassák, készek lesznek vallásukat elhagyni. A 38. §-ból következik egyszersmind azon képtelenség is, hogy ha katholikus pap egy vegyes házasságból származott gyermeket, a mely a törvények szerint nem az ő felekezetéhez tartozik, megkereszresztel, a büntető törvény szerint büntetendő, de ha egv zsidó rabbi az ugyanily házasságból született gyermeket saját szertartása szerint a maga felekezetébe felvesz, szabadon járhat. Egyenlő mértékkel kell az államban mindenkinek mérni. Az egyik felekezetre kimondani, hogy gyermekeiket csakis ezen vallásban nevelhetik, a másiknál pedig ezt saját tetszésre bizni, ez nem egyenlő' mérték. Itt csak kettőt tehetek fel. Az egyik az, hogy talán azt hiszi a t. ház, hogy azon keresztény és zsidó közül, a kik egymással házasságra lépnek, egyik sem gondol sokat a vallással, a gyermekeknek vallásos nevelésével. Igen, csakhogy ezt "•ondolhatja mindenki, de a törvényalkotó ezt czélirányosnak nem tarthatja. A másik az, hogy a t. ház és többsége mégis némi pudorral viseltetik oly törvényt hozni, a mely kimondja, hogy a keresztény szülőnek gyermekeit zsidókká kell nevelni; ez lehet oka annak, hogy a 38. §. az eddigi törvényekkel homlokegyenest ellenkező rendelkezést állapít, meg. 1 [állottam a törvényjvaslatot a liberalismus szempontjából is ajánlani. Azonbanetörvényjavaslatban liberalismust nem látok. Én liberalismusnak és jogegyenlőségnek azt tartom, hogy minden állampolgárnak legyen joga saját felekezete előtt házasságot kötni, vagy hogy minden állampolgárnak legyen joga az állam törvénye szerint házasságot kötni, de hogy egy felekezetnek e szakaszban körvonal ózott joga legyen, ezt a jogegyenlőséggel és a liberalismussal megegyeztetni nem tudom. A liberalismusnak nem az a feladata, hogy kiváltságokat alkosson, hanem hogy azokat szüntesse meg; nem az a feladata, hogy külön jogokat adjon, hanem hogy a jogokat a polgárok minden osztálya közt egyenlően feloszsza. A polgárok egyes osztályai, egyes felekezetei közt külön jogokat állapítani meg, ez a liberalismussal össze nem egyezik. De vájjon nincsenek-e Magyarországon még az ugy dédelgetett zsidó felekezeten kivül mások is, a kik házassági bajokkal küzködnek ? Ott vannak a nazarénusok, ott a baptisták, ezek szintén iszonyodnak más felekezetnek lelkészéhez menni házasság kötése végett, kötik tehát oly fórum előtt, a mely nem törvényes. Továbbá ott vannak igen sokan, a kik egyik felekezet által elválasztattak házastársuktól, de új házasságot nem köthetnek, csak azon esetben, ha vallásukat változtatják meg. Ezek tovább is maradjanak azon kényszerűelyzetben, hogy kénytelenek legyenek vallásukat megváltoztatni ? Mi csak egy felekezet részére hozunk törvényt, mely vallásának megváltoztatása nélkül polgári házasságra léphet'? Az előadó úrtól és a minister úrtól hallottuk azt, hogy egy egyháznak szolgája sem kényszeríthető arra, hogy az egyház elvei ellen cselekedjék, hanem ezen törvényjavaslat egyenesen kényszeríteni fogja a keresztény felekezetek lelkészeit arra. Mert a keresztény felekezet lelkészeinek hit- •