Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-260
260. országos illés október 10. 1883. 113 Polit Mihály: Ezt nem mondtam ! Szilágyi Dezső: Igaz, nem mondta, hogy nevetséges, ezt szívesen elismerem; de hát abban a kérdésében, hogy akarnak-e az urak hatalomra jutni, ebben a kérdésében egy ily színezetet adott kritikájának; megengedem, azt nem akarta talán, nem is erre helyezem a súlyt; oly jóakaratának tartom a t. képviselő urat (Élénk derültség) és még hozzá teszem, annyira őszintének, hogy megvallom, motívumainak ilyetén kutatásával nem tartom szükségesnek foglalkozni. De t. ház, miért kárhoztat bennünket a t. képviselő ur? Azért, hogy a horvát kívánalmaknak törvényességét ki ne mondjuk, vagy — mint ő magát kifejezni méltóztatott, — hogy túlliczitáljuk a kormányt ? hogy nem tartunk politikai árverelést abban az értelemben, hogy ki ígér többet a horvátoknak. Meglehet, hogy eszményképe a t. képviselő urnak a magyar parlamentnek egy már másutt gyászosan érzett azon állapota volna, hogy az országgyűlésnek két szemben álló pártja egymásra árverelne a nemzetiségi szavazatok megnyeréseért. Hogy ezt ő óhajtandó állapotnak tartja, hogy ezt ő helyes politikának tartja, ez a magatartásából következik; mi igenis politikai kötelességünknek tartjuk ezen kormány megbuktatására törekedni és jogosítva érezzük magunkat ezen törekvésünk mellett a parlamentarismus és államunk érdeke által megengedett minden fegyverrel küzdeni: de az említettnél ismerünk még egy magasabb kötelességet és ez abban áll, hogy a mit államalkotmányunkban mint rendületlen és változhatatlant, a mit államéletünkben mint fentartandót ismerünk el: azt a nemzetiségi szavazatok megnyerésének, a hatalom elérésének kedvéért, bármiként óhajtsa is ezt t. képviselőtársam, áruba soha bocsátani nem fogjuk. (Élénk helyeslés és tetszés.) Szomorú volna, halálos betegsége volna a magyar parlanientarismusnak az a nap, a melyen akár ez országgyűlésen kivül, akár a gyűlésben itt bent álló pártok hivatásukról és a magyar állam eszméjéről megfeledkezve, többségre jutásuknak módozatait ily eszközökben keresnék és ha a képviselő ur panaszkodik, hogy az ellenzék nem karolja fel a nemzetiségek igazságos panaszait, bár én ezt alaposnak nem tartom, mert épen az az ellenzék, melynek tagja vagyok, már ezt több izben tette, a mit a képviselő ur talán azért nem tud, mert ő is figyelmét főleg önnön nemzetiségi ügyeire fordítja, bár mondom, alaposnak nem tartom, de ez alkalommal az igazság szempontjából, hogy szavaimat künn is hallják, elmondom, hogy az ok, miért a nemzetiségi képviselők tetemes részének itt felhozott kívánságai számos esetben hidegen és bizalmatlansággal fogadtatnak, mindenek előtt magukban azon képviselő urakban van és azon törekvésben, hogy — megengedem, nem törvénytelen, de minden eszközzel, azt a törekvést | KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 34. XIII. KÖTET. mutatj ák, hogy államunk jelen szervezetét nemzetiségi, sőt foederativ irányban átalakítsák és hidegséggel fogadnak mindent, a mi a magyar állam megszilárdítására szolgál és nem is titkolják kárörömüket, mikor azt hiszik, hogy ropog, recseg a dualismus, a miben pedig azt hiszem, hogy nagyon csalódnak; hogy gyakran elárulják — nem mindnyájáról szólok — miszerint a nemzetiségi jogok szélesbítésére csak azérttörekszenek, hogy belőle fegyvert kovácsoljanak államunk jelen szervezetének megváltoztatására s ha néni hintenék el maguktartásával önmaguk ellen a bizalmatlanság magvát: akkor felszólalásuk részesülne azon rokonszenves fogadtatásban, melylyel a ház minden]panaszt fogad és még akkor is, ha más véleményen van és valamint ma nincs okuk, hogy nekünk hányják szemünkre, hogy törvényes kívánságaikat figyelmen kivül hagyjuk: akkor nem fognának bennünket azzal vádolni, hogy kívánságaik iránt hidegek maradunk. (Helyeslés balfélöl.) T. ház! Ezzel most már, az idő is előhaladván, befejezem előadásomat. (Halljuk!) Ugy hiszem, hogy e perezben már a ház minden tagja tisztában van magatartása iránt, meggyőződése megvan alkotva. Kívánom én is, mint a ministerelnök ur, hogy kiki legjobb meggyőződése szerint szavazzon. Azok tehát t. ház, a kik azt hiszik, hogy az abebonyolítás, mely ily kibontakozási módot szükségessé tett, helyes volt — azok járuljanak a határozati javaslat első részéhez; azok, a kik azt hiszik, hogy azon kibonyolítási módban, melyet a ministerelnök ur javasol, a magyar állam tekintélye lehetőleg megóva, abban oly compromissum van létesítve, mely mindkét oldalra kíméletes, ám szavazzák meg a határozati javaslatot; de mielőtt megszavaznák, jusson eszökbe valami, (Halljuk! Halljuk!) jusson eszökbe az, hogy azon napot, a mikor Zágrábban a közös állam kettős feliratú jelvényei leszakittattak és sárba tiportattak, nem sokára követni fogja egy másik nap, mikor a katonai erővel felrakott czímerek már most hivatalosan, talán éjjel, hogy a szégyent eltakarják, avagy talán nappal egy tüntető néptömeg előtt hivatalosan le fognak szedetni; és ezen két nap közül a magyar állam tekintélyére a sötétebbik a második lesz. (Helyeslés halfelöl.) \ És a kik önök közül a túloldalon úgy vannak meggyőződve, hogy az a politika, mely alig egy rövid hónap leforgása alatt Magyarországnak két ily napot szerzett, hogy az a politika most nyíltan helyeslendő, ám szavazzák meg a határozati javaslatot. És azok, kik az;; hiszik, hogy ily viszonyok közt ezen kibontakozás megóvja az állam tekintélyét, ám szavazzák meg az alapot erre az eljárásra, a határozati javaslatban. De mi t. ház, kik az ország czímerét, államunk és nemzetünk fenségének jelvényét egy könnyelmű kormánypolitika dobálózó játékául odaengedni nem akarjuk, önnön 15