Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-260

j02 260. országos ülés október 10. 1SS3. nagy befolyását a népre és azon nagy hatalmát, ] melylyel az államnak számolni kell. Azon körülmény, hogy a főpapsság a felsőház tagjai és így a törvényhozás részesei, mutatja, hogy egyszersmind politikai factorok; ele mig a magyar papság politikai életére bizalommal, büszkén tekinthetünk: fájdalom oda át Horvátországban nagyon elszomorító jelenséget tapasztalunk. Magyarország egyik vidéki városának szerény helyzetű' külvárosi plébánosa egyszerre zágrábi érsekké — Horvátország prímásává neveztetett. A kormány bizonyára azt tartotta szemelőtt, hogy a horvát nyelvet beszélő magyar püspök Horvátországban Szent István koronájának , Síagyarország eszméjének fáklyavivő őrangyala lesz. Hogy felelt meg feladatának, nyilvánvaló — de nekem különösen volt alkalmam meggyőződést szerezni hét év óta. Egy ismerősömkath. hetilapot indított, aKath. Társadalmat", melyet megjelenésekor az ország minden plébániájához megküldött Horvátországban is. A lapot,mely már akkor czímlapján pápai áldással dicsekedett s melyet a főpapság ajánlásra méltónak talált s mely szokatlan elterjedésével is igazolta, hogy egy clericalis lap feladatának megfelel — Horvátország valamennyi lelkésze felbontatlanul visszaküldte egyedül azért, mert magyar és ki, mint én, a ezímszalagokra pingált visszautasító szavakat látta, meggőződést szerezhetett arról, hogy nekik nem kell sémi, a mi magyar. — Azt hiszem, ez elengedő bizonyítványa annak, milyen érzelmű a elérus Horvátországban. És kell-e még kérdeznem, vájjon a magyar kormány által dúsan javadalmazott, magyar plébánusból lett zágrábi érsek, híven tölti-e be helyét'? Vájjon nem lenne-e kötelessége papságára hatni, hogy viszont ezek híveiket az anyaország iránti hűségre intsék már csak vallásuk érdekében is. És ime, nem feltünő-e, hogy az egész lázadás alatt Horvátországban egy pap sem teljesítette kötelességét, hogy a népet nyugalomra intse. Pedig hatalom van az egyházi szószéken, a hol az Isten és emberek iránti kötelességének megfelel,nem boldogul ott az agitator,akár pánszláv, akár socialista, akár communista, akár anarchista. Mihelyt tehát Horvátországban a nép a szószékről fogja hallani, hogy vallása, alkotmánya, nemzetisége biztosítékát és jövőjét Sz. István koronája alatt keresse és találja fel: megtaláljuk azon alapot, melyen annyi félreértés után a közös boldogulás révibe fogunk jutni. Midőn a tisztelt ház és kormány figyelmét erre akartam fölhívni, mint a helyzetnek leginkább megfelelőt, elfogadom a kormány által beadott határozati javaslatot. | Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a két ellenindítvány beadóját, Helfy Ignácz és Szilágyi Dezső képviselő urakat. Helfy Ignácz: T. ház! A mélyen beható és terjedelmes vita, a mely most bezáratott; a nagyszabású beszédek, a melyek e vita folyamán elhangzottak, világosan bizonyítják, hogy a nemzet képviselete mélyen át van hatva azon meggyőződéstől, hogy a szőnyegen levő kérdés, habár látszólag önmagában véve a czímerügyre vonatkozik, tehát csekély kérdés, következményeiben, korderejében mégis oly rendkívül fontos, hogy teljes mértékben megérdemli a nemzet, képviseletének leghiggadtabb és legkomolyabb megfontolását. S azért, midőn most másodízben vagyok bátor felszólalni, teszem azt nem azért, mert a házszabályok nekem arra jogot adnak, lianem teszem azon kötelességnél fogva, a mely reám háramlik, hogy a több oldalról elmondottak titán is indokoljam, miért ragaszkodom még most is az általam benyújtott határozati javaslathoz, sőt még most sokkal inkább. A beszédek, melyek e tárgyban elmondattak, — nem is szólva az ellenzékiekről, hanem azokról is, melyek a túloldalról és nevezetesen a kormány padjairól elhangzottak, — egytől egyig megerősítették azon álláspontot, a melyen az én határozati javaslatom áll. Csakis ennek bebizonyítására fogok ez alkalommal szorítkozni, hogy abból azután kivonjam a természetes következtetést. Első támogatóm volt az igen t. ministerelnök. 0 két irányban támogatott engem, positiv és negatív irányban. A positiv irányban tegnapi beszédében támogatott. 0 ugyanis tegnapi felszólalásában, mikor legelőször történt, hogy positiv adatot nyújtott a történtek felől a háznak, elmondta azt, hogy aug. 15-én, mihelyt a Zágrábban kitört zavargásokról értesült, azonnal táviratilag értesítette a bánt, hogy ezt tűrni nem lehet, a csőcselék által leszakgatott czimereket okvetlenül vissza kell helyezni. Ez hivatalos nyelven annyit jelent, hogy a kormányelnök utasította a bánt, hogy ebben az irányban járjon el. Ezt tudjuk a ministerelnök ur tegnapi előterjesztéséből. A dolgok lefolyásából pedig tudjuk, hogy a bán a ministerelnök ur táviratát, simpláu ad acta tette, nem gondolt vele semmit, hanem nézte nyugodtan, mint fejlődik a csőcselék által támasztott utczai zavargás lázadássá. Hát kérdem t. ház, lehet-e ennél hatalmasabb érvet felhozni határozati javaslatom harmadik pontja mellett, hogy az olyan törvényt, a melynek létezése mellett ily állapotok állhatnak elő, revideálni és megváltoztatni kell ? Tűrhető állapot-e az, hogy a központi kormánynak ne álljon hatal-