Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-224

t4 224. országos ülés április 13. 1883. szakasz közé szúrandó: A vallás-és közoktatásügyi minister által 1881. október 6-án ugyanazon tárgy­ban benyújtott másik 6. számú törvényjavaslat 67., 68., 69.,70.§g-ai a törvényjavaslat 70., 71., 72. és 73. §§-ainak azon egyetlenegy változtatásával, hogy az idézett szakaszok azon számmal Írassanak,melyek alatt az ottani intézkedések e képviselőház eddigi határozatai szerint felsoroltattak. Elnök: Meg kell jegyezni t. ház, hogy itt elvileg kellene határozni ezen indítvány felett, mert ha elfogadná a t. ház azt, hogy ezen szakaszok be­illesztessenek, mindegyik szakaszt külön-külön kellene tárgyalás alá venni, mert egyszerre nem lehet azokat elfogadni. (Helyeslés.) Trefort Ágost, vallás- és közoktatás­ügyi minister: T. ház! Ezen kérdés el van döntve, {TJgy van!) a mennyiben a tanárképzés szabadon meg van engedve minden felekezetnek, a tanárképesítés pedig az államnak van fentartva. (TJgy van!) Visszamenni ezen már előbb eldöntött kérdésre nem lehet s azért kérem, méltóztassék az indítványt mellőzni. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni a Gáli József képviselő ur által beadott indítványt? (Nem!) Azt hiszem, nem fogadtatott el. Következik most a régi 69., most 70. §. Rakovszky István jegyző (olvassa a régi 69., most 70. §4). Bacon József: Tisztelt ház ! A 69. §. az által, hogy a nem magyar tannyelvű felekezeti középiskoláknál alkalmazást kereső egyénektői a tanárképesítő vizsgálatoknak magyar nyelvbeni letételét minden tantárgyra nézve követeli — mint ezt már az általános vitánál részletesen be­bizonyítani bátor valék — ilyen erdélyi lutheránus intézeteknek fennálíhatását veszélyezteti; alig lé­vén képzelhető, hogy ottan, hol a tanári állomás csak átmeneti lépcsőzet a papi állomásokra, ele­gendő egyén vállalkozzék a 3 évi egyetemi tanul­mányokra külföldi német egyetemeken s még leg­alább 2 évi tanulmányra belföldi magyar egyete­men a magyar nyelvnek olymérvíí elsajátítása vé­gett, hogy ezen nyelven minden tantárgyban a vizsgálatot le tehesse. — Minek következése tagad­hatatlanul ezen lutheránus papok qualincatiójának s ez által a népculturának lejjebb szállása volna. De t. ház! A törvényjavaslatnak ezen rendel­kezése a mellett, hogy az erdélyi lutheránusoknak elkerülhetetlen kárára volna, a magyar államra nézve se nem szükséges, sem pedig a legkisebb hasznot sem eredményez. Az államnak érdeke esak azt kívánja, hogy az érettségi vizsgát letett minden tanuló s minden leendő tanár a magyar nyelvet értse és kezelje ugy nyelvtanilag mint irodalmilag. Ezen czél elérésére pedig ezen törvényjavaslat rendelkezett. De a nyelvnek ily mérvű tudása s a között, hogy valaki ezen nyelvben minden tantárgyakban vizsgálatot tehessen le, nagy a különbség. Egyébiránt arra, hogy valaki nem magyar tannyelvű iskolákban abban az esetben is, ha nem a magyar nyelvet és magyar irodalmat tanítja, vagy az, ki későbben híveinek németül prédicál, a magyar nyelvet oly nagy mérvben birja, az állam érdekében mi szükség sincsen. Ezen érdekben elegendő leend, ha azok, kik a magyar nyelv és irodalom tanítására hivatva lesznek, ezen nyelvet annyira tudják, hogy abban a tanári vizsgát is letehessék. Midőn ezen nézeteken alapuló módosítványo­mat benyújtanám, bátorkodom annak elfogadására a t. házat felkérni. Ezen módosítvány a következendő: „a 2. és 3. bekezdés hagyassék ki s tétessék helyébe : „a felekezeti, nem magyar tannyelvű iskolákban alkalmaztatni kívánó egyének, ha magyar egyete­meken kívánnák letenni a tanárképesítési vizs­gálatot, ezt — a magyar nyelvet és irodalmat ki­véve, melyben a vizsgálat minden esetre magyar nyelven teendő le — nem magyar, de köteles tan­tárgyat képező nyelven is letehetik." Azon tételt „ha magyar egyetemen kívánnák le tenni a képesítési vizsgálatot* a nostriíieatio esetével bátorkodom indokolni. Bausznern Guido: T. ház! Bacon József barátom indítványa azon elven alapszik, hogy minden középiskolai tanárjelölt a képesítő vizsgá­latot azon középiskolának tannyelvén tehesse le, a melyen alkalmaztatni kivan. Ezen elvet én részem­ről tökéletesen helyeslem, mert semmi sem termé­szetesebb, következetesebb és igazságosabb annál, hogy minden tanárjelölt, a mennyiben az nem vala­mennyi e hazában levő középiskolára akar képe­sittetni, a képesítő vizsgálatot azon nyelven tegye le, a melyen tanszakját a középiskolában előadni lesz hivatva. Ezen okból Bacon t. barátom indít­ványát elfogadom. Mindazonáltal megengedem, hogy ezen indítvány kiviteie bizonyos gyakorlati nehézségekbe ütközne, mert egyetemi tanárainkra nézve csakugyan nem könnyű feladat volna a né­met tanárjelöltet németül, a szerbet szerbül, a románt románul és a tótot tótul censurálni, illetőleg mindezen nyelveket kellő mértékben birni. Azon esetre most már, ha a t. ház Bacon t. barátom in­dítványát talán épen a kivitelének ezen egyébiránt szerintem teljességgel nem légy őzhetlen gyakorlati nehézségei miatt elfogadni nem méltóztatnék, de határozottan hangsúlyosom, csakis ezen esetre, bátorkodom más indítványt tenni, a mely a gyakor­lati tapasztaláson alapszik. T. ház! Tény az, hogy már eddig szerb-, román- és tót tanárjelöltek a tanári képesítő vizs­gálatot a budapesti egyetemen saját kívánságukra nem magyar és nem anyanyelvükön, hanem német nyelven tették le. (Felkiáltások: Elég sajnos!) Ennek

Next

/
Oldalképek
Tartalom