Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-224

76 224. országos ülés április 13. 1883. kezet. De igenis, arra már nincs erőnk, hogy egyetemet állítsunk; de nincs is erre szükség s én egész őszintén kinyilatkoztatom, hogy semmi­féle felekezeti egyetemnek barátja nem vagyok s s nem is leszek soha, mert én a tudományt sokkal magasabb regióba akarom felemelni, mintsem hogy azt bármely felekezetnek, még a legműveltebbnek szárnyai alá is akarnám helyezni. Ajánlom a Kiss Albert t. képviselőtársam módosítványát. Elnök: Zay Adolf képviselő ur félreértett szavainak helyreigazításáért kér szót. Zay Adolf: Hegedűs László t. képviselő­társam engem teljesen félreértett. Én nem mond­tam azt, hogy Kiss Albert t. képviselőtársam nem komolyan vette indítványát; hanem azt mondtam, hogy ngy, a mint a helyzet ma itt a házban van, borsót hányunk a falra, mert az egész javaslatnak sorsa el van már döntve. Én elismertem, hogy t. képviselőtársam „pour l'honneur du drapeau" tette indítványát s azt mondtam, hogy ez minden jellemes embernek komoly kötelessége s igy épen­séggel nem akartam sértést elkövetni az által, mikor azt mondtam, hogy a t. képviselő ur, bár reménytelenül, de mégis az elv fentartása szem­pontjából terjesztette elő indítványát. Szabó Kálmán: T. ház! Midőn előre kije­lentem, hogy a tanárképesítésre nézve Kiss Albert t. képviselőtársam módosítványához hozzájárulok, egyúttal egy pótlékot is óhajtanék a 60. §-hoz tenni, a melyet bátor leszek a következőkben indokolni. Nagyon sajnálom, hogy Hermán Ottó t. képviselőtársammal némileg ellentétbe jövök, de bár tételét elfogadom, aláírom mindazokat, melyeket néhány nappal ezelőtt nagyszabású be­szédében előadott és elfogadom azokat, mint a tanulmány vívmányait, de, hogy azok átmenet nél­kül alkalmaztassanak az iskolában, azt veszélyes­nek, lehetetlennek, sőt képtelenségnek is tartom. Kern akarom ugyan a nevezetes Alabama kér­dést, mely a túloldalról Gury jezsuita tanaival fel­állíttatott, feleleveníteni, bár nem kerülhetem el a vitát, de mégis igyekszem a lehetőségig kevéssé kellemetlen lenni. A szakrendszernek megvan az a kellemetlensége, hogy mindenik tantárgyat más­más egyén adván elő, mindenik saját szakát akarja a másik fölé helyezni s midőn aztán az egyik a keresztény aethicát tanítja, addig a másik órában a természettudomány tanára a lehető legnagyobb ridegséggel igyekszik azon keresztül gázolni. Az igaz, hogy a tudomány vívmányai előtt szemet hunyni nem lehet, meg van állapítva, hogy a föld forog, a nap áll és mégis a bibliában ez másképen van előadva. A természettudomány legújabb vív­mánya, mint Hermán képviselőtársam előadta, a darvinismus, épen ugy megfér a tudomány keretében és épen úgy előadható a maga módja szerint szemben az aethicával, a nélkül, hogy a vallás- erkölcsi fogalmakat megtámadná. Hiszen jól tudja mindenki, hogy a bányák falában egészen más kalendárium van megírva, mint a mely a nílusi építményeken található s más, me­lyet Mózes genesise tanít, de ez nem zárja ki azt, hogy a genesist tanítni ne lehessen, természetesen helyesen alkalmazva. Strausz megírta Jézus életét, Renan is, sőt vannak felekezetek, melyek őt el nem ismerik Istenül és e miatt a keresztény morál nem szenved. Tehát a tudomány vívmányait, mint azokat a kutató ész feltalálta, a mindennapi életbe beleszorítani nem lehet. A tudomány vívmányainak épen úgy megvannak saját országaik és határ­köveik, mint a természet vívmányainak az em­piricus életben és a ki betör egyikből a másik határába, oly sértést követ el, mint az empiricus világon és ez szintúgy megbőszülj a magát, mint az életben. Természetes dolog, hogy a tudományok harmonikus előadása attól függ, minő gondolko­dású emberek azok, kik e tudományokat előadják, mert ha az illetők esze és szive közt teljes a har­mónia, akkor megtalálják azon helyes utat, melyet a tudomány előadásában követniök kell, a nélkül, hogy sértene másokat, mig az, a ki csak ridegen saját kutatása erejét követi és azt erővel akarja az ifjúság szivébe beplántálni, az sokkal többet ront, mintsem használ. (Ugy van.') Az is kétségtelen igaz­ság, habár különös, hogy a görögöknél kiválólag volt az, hogy az alkalmazandó tanároknak nem csak észbeli képességét éstudománybelielőhaladását, ha nem egyúttal a testi alakot és kinézést is határo­zottan megválogották, én a tanároknál is ezt óhaj­tom. Ha már a közkatona mérték alá állíttatik és külalakja bírálat alá vétetik, az alkalmazandó tanár­nak testi épsége és egészsége épen ugy szem előtt tartandó. Én, t. ház, nagyon sajnálom, ha ez idegen­szerüen hangzik, hanem én ezt részemről effective szükségesnek és helyesnek tartom. Különös benyo­mást tesz a fiatal lélekre az, minő hang közlekedik vele, ha az sympathicus, az előadási modor jó, sokkal könnyebben beveszi a fiatal lélek a tanítást. A testi hiány, bénaság, csonkaság pedig bizonyos mértékben visszataszítónak, ugy szólván gúnyo­lásra méltónak tűnik fel a fiatal kedély előtt. Igaz, hogy azt mondta egy jeles tanár, mikor tanítványai őt sánta tanárnak csúfolták hogy: „Itt nem a tanár sánta, csak az ember," mégis óhajtandó, hogy a testi épség meglegyen. Ez okból a 60 §-hoz követ­kező módosítványt vagyok bátor ajánlani: „A testi teljes épség és egészség, ugy a vallás- és erkölcsi kifogástalan előélet megkívántatik." Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt). Elnök: Szólásra többé senki sem levén fel­írva, a vitát bezárom. Szó illeti még a bizottság előadóját. Szathmáry György előadó: T. ház! Szo­kott rövidséggel fogok néhány észrevételt tenni a beadott módosítványokra. (Halljuk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom