Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-224

224. országos filís április 13. 1883. 67 hogy e házban csak országgyűlési képviselők, nem pedig felekezeti képviselők vannak. Én nem kívánom válaszul azon éles hangot használni, melyet t. képviselőtársam használt velem szemben, hanem arra igenis jogosítva vagyok és kötelességem, hogy az, a mi tény, a mi történt, a mit mondtam, ha a t ház parancsolni méltóztatik, az „Országgyűlési Tudósítóból" szó szerint is constatáljam. De ha erre nincs szükség, csak arra szorítkozom, hogy Hegedűs László t. képviselőtársam tökéletesen félreértette állításomat, én azt nem mondtam s az, a ki a magyar alkotmányt vagy közjogot ismeri, azt egyáltalán nem is mondhatja. Elnök: Következik a napirend : a középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása és pedig a régi 59., most 60. §. Rakovszky István jegyző (olvassa a régi 59., új 60. §4). Csiky Kálmán: T. képviselőház! E szakasz igaz értelmének helyreállítása végett bátorkodom egy szónak a beillesztését indítványozni. Nevezetesen e szakasz első mondata arról intézkedik, mely szerint a tanárvizsgáló-bizottság az egyetemeken az illető főiskolai tanárokból szerveztetik. A második pedig azt mondja: „Ezeken kivül szakcsoportonként nevezhet ki még oly tagokat, kik, ha nem tanárok is, de az illető tudományokkal szakszerűen foglalkoznak". Hogy ha ezt a mondatot szó szerinti értelemben veszszük, akkor ez azt mondaná, hogy nevezhet ki a minister ezenkívül még oly szakférfiakat, a kik nem tanárok, tehát ez által a középiskolai tanárok azon bizottságból ki lennének zárva. Ez a törvényjavaslatnak sem intentiója nem lehet, sem a fennálló usussal nem egyezik ; a mennyiben tudvalevő, hogy a tanár-vizsgáló bizottságokban jelenleg középiskolai tanárok is szoktak alkalmaztatni. Hogy tehát igazi értelmét helyreigazítsuk ezen mondatnak, nem szükséges egyéb, mint a szakasz negyedik sorában a „tanárok" szó elé ezen szónak beillesztése „főiskolai", mert akkor értetni fog, hogy középiskolai tanárok is alkalmaztathatnak és oly szakemberek, a kik az illető tudománynyal szakszerűen foglalkoznak. Van szerencsém erre nézve módosít, ványomat beterjeszteni. Tibád Antal jegyző (olvassa) : A 60. §. negyedik sorában a „tanárok" szó elé tétessék ezen szó: „főiskolai". Nagy István: T. ház! Midőn e szakasznál egy módosítvány elfogadására bátorkodom at. házat felkérni, melynek méltányos volta elől talán az igen t. minister és az előadó ur sem fognak elzárkózni: egész általánosságban csak annyit bátorkodom megjegyezni, miszerint én helyesnek tartom ugyan, hogy az állam saját közegei utján akar magának azoknak tudományos képzettségéről meggyőződést szerezni, kikre hazai ifjúságunk nevelését bizza, csak azt kívánnám, hogy a vizsgálati rendszer, a tárgyak mikénti csoportosítása ne változtattassék meg oly gyakran, mint az eddig történt, továbbá a tanárjelöltek irányában majdnem hihetetlenségig fokozott vizsgálati követelések tekintetében is vétessék figyelembe, hogy: Sünt certi denique fines, melyeket át nem léphetünk, ha a fiatal nemzedéket a törelmes munkában megtartani akarjuk. Szoríttassanak tehát az igények ész- és czélszerü határok közé és állapíttassák meg végleg a forma és módszer; mert méltóztassék elhinni, hogy valamint sehol, ugy itt sem érünk czélt a túlzással. A túlfeszített igényeknek csak túlfeszített munkássággal lehet eleget tenni, ha mégis lehet; de a túlfeszített munka azután tönkre is teszi ám azt a szegény tanárjelöltet! Mit nyer az ország azzal, ha a tanárjelölt fejében igen sok ismeret van — melynek tizedrészét ha bírja az iskolában érvényesíteni — de a szegény testben, lélekben megrongáltan kapja kezébe a képesítő oklevelet! Vezessük fiatal embereinket méltányos ösvényeken a czélhoz és fenn fogjuk bennök tartani az erőt és ezzel a hivatás és munkaszeretet, melynek hatása alatt élénk részvéttel fognak tanulni és haladni és benső meggyőződésem, hogy az ily szellemi eljárás meg is fogja a maga gyümölcseit teremni, míg az igényeknek tálfeszítése által az általunk óhajtott czélnak merő ellenkezőjét fogjuk elérni. Áttérve e futólagos megjegyzésekutáu magára a szőnyegen lévő szakaszra, nézetem szerint annak főhiánya abban rejlik, hogy a tanárképesítő vizsgálatot kizárólag csak egyetemi tanárok és szaktudósokra bizza. Mert a szaktudósok valamely tudománj^szak terjedelmét illetőleg, rendesen anynyit kivannak a tanárjelölttől is, a mennyit ők sok évi tanulmányozás útján valamely speciális szakban elsajátítottak. Ha már most a tanárjelöltet 2 vagy három ily szaktudós vizsgálja, p. o. egyik a mathesisbő], másik a physicából: úgy a vizsgálandó összetanul sok mindenféle felsőbb mathematicai vagy physicai elméleteket és ha — post tot discrimina rerum —- végre képesítő vizsgáját letette és alkalmazást nyert: akkor kezdi még csak azt tanulni, mire mint gynmasiumi vagy reáliskolai tanárnak tulaj donképen szüksége van és kezdi felejteni azt, a mire a tanárképesítő vizsgálaton szüksége volt! Kívánatos mindenesetre, hogy a tanárjelölt választott szakjában kellő tájékozottságot és otthonosságot tanúsítson, de a méltányos kívánalmak mértékét egy gyakorlott gymnasiumi, vagy reáliskolai tanár sokkal jobban meg tudja ítélni, mint a szaktudósok, kik azon tudományágaknak inkább továbbfejlesztésével, előbbrevitelével foglalkoznak, míg a gyakorlott középiskolai tanár azoknak közlését, terjesztését tartja szeme előtt és e tekintetben sokkal képesebb annak alapos megítélésére,. 9*