Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-251

251. országos ülés nuijns 26. 1S83. gjj felére kiterjeszti, ehhez, azt hiszem, kétség nem fér. Tehát az ügy érdemében az osztrák-magyar bank ép oly intézet, mint volt annak idejében az osztrák nemzeti bank, azon szempontból tekintve, hogy a monarchiának mindkét területén működjék. A formális kérdés az, hogy az igazgatóság székhelye hol van. Ez akkor a törvénybe be lett véve, mint criteriuma, körülírása azon pénzintézeteknek, melyeknek községi pótadója ide fizettetik s azon időben, midőn sem a törvényhozás, sem a kormány nem ismerhették azon formákat, melyek mellett sikerülni fog az akkor mi ránk nézve kedvezőtlen bankviszonyokat változtatni, nem is lehetett más formát bevenni', mint azt, melyet kénytelenül bele vettek. Időközben azonban ezen bank viszonyai az 1878 : XXV. törvényczikk folytán a mi javunkra tetemesen átalakultak s e tekintetben döntők az 1878: XXV. törvényczikk s az abban beczikkelyezett osztrák-magyar bank alapszabályai. Ezeknek 2-ik § a, mindjárt az élén világosan azt mondja.: „Az osztrák-magyar bank székhelye Bécs". Tehát kétségtelen, hogy miután az előző szakaszban az mondatik, hogy az osztrák-magyar bank részvénytársulat, kétségtelen, hogy ezen társulat székhelye Bécs. Mit értettünk azelőtt székhely alatt ? Méltóztassék végig nézni bármely társulat alapszabályait, hol az igazgatóság képviseli az intézetet vagy társulatot, harmadik személyek ellenében, peres kérdésekben stb. És mit találunk? Midőn azt mondja, hogy a társulat székhelye Bécs és áttér később a bank igazgatóságára. A 4. czím alatt első sorban azt mondja: „Bankigazgatás a) főtanács". A főtanács pedig itt az, a mi minden más társulatnál az igazgatóság, t. i. képviseli a bankot bíróság előtt kifelé, peren kívül harmadik személyek ellenében. Ennélfogva megengedem azt, hogy ragaszkodván a 4. §. ä) betűjének betűszerinti legszigorúbb értelmezéséhez, talán jogosan támadhatott volna kételye a fővárosi hatóságnak, hogy miután kétségtelen, hogy Budapesten nem fiókintézet, hanem főintézet létezik, ennélfogva ezen pótadó őt illeti; ez azonban oly kétely, melynek alaposságát, szemben a törvényben foglalt intézkedéssel, a magam részéről egyáltalán el nem ismerem. Miután azonban a kérvényi bizottság elment azon legvégsőbb határig, mintegy megengedni látszik, hogy azon kétely kikerülésére újabb törvényhozási intézkedésnek van helye. Én ezen oknál fogva jogi szempontból a kérvényi bizottság javaslatát a magam részéről készségesen elfogadom. Még inkább azonban kénytelen vagyok azt elfogadni méltányossági szempontból. A 24 milliónyi kölcsön felvétetvén, abból végre lett hajtva a lánczhid megváltása 7 millióval, a rakpart építése 8 millióval, a Margit-hid építése 5 millióval, a sugárút kiépítése 3 és fél millióval. Összesen körülbelül 23 millióval. T. ház! Kétségtelen, hogy mindezen intézkedésekben nagy mérvben rejlik országos szempont is és ez természetes, mert hiszen magának a fővárosnak felvirágoztatása, fejlesztése önmagában nagyfontosságú országos szempont. Ha azonban egyáltalában megengedhetőnek tartanám azt, hogy országos szempont és fővárosi szempont egymással ellentétbe állíttathassanak, akkor kétségtelen, hogy ezen vállalatok valamennyije olyan, hogy ezekből a fohászon, a főelőny, legnagyobb jótétemény egyenesen Budapest főváros törvényhatóságára háramlik; mert mindezen építkezések Budapest területén lettek végrehajtva és mindezen intézkedések következményei és folyományai tették képessé Budapestet azon nagy haladásra, melyet valamennyien örömmel tapasztalunk. (Helyeslés.) T. ház! A sorsolási kölcsön évenkénti visszafizetési részlete 1.224,000 frtot tesz; ebből az 1882. és az 1883. évi költségelőirányzat szerint — épen a 4. §. alapján — befolyt lánczhid és illetőleg a Margit-hid jövedelméből, mégpedig 1882-ben 466 ezer, 1883-ban 489 ezer és ezek vállalatok és pedig pénzintézeti és közlekedési vállalatok lévén, a múlt évre elő lett irányozva 472 ezer frt, az idén pedig 400 ezer forint, összesen tehát az 1 millió 200 ezer fedezésére szolgált 1881-ben 980 ezer, tehát az állam pénztár az államkincstár rovására kénytelen volt 280 ezer frtot ráfizetni, az idén pedig kénytelen ráfizetni 330 ezer frtot; tehát egy átlagot véve fel, mint azt a legutóbbi 10 évi tapasztalat igazolj állam évenként körülbelül 300 ezer frtot volt kénytelen az államkincstár rovására ezen 1.200,000 frt törlesztési részletnek fedezésére ráfizetni. Mi történik most t. ház ? Ha Budapest törvényhatósága kérelmének hely adatik, (Halljuk!) első sorban — miután sikerült a bankviszonyokat hazánk érdekében módosítani, vagy legalább javítani — bekövetkeznék az, hogy a bank pótadója a főváros házi pénztárába folyna be s bekövetkeznék az, hogy miután sikerült az ország érdekeinek megfelelőleg az osztrák államvaspálya-társulattal az egyezséget megkötni s most ezen társulat igazgatósági székhelye nálunk van, a társulat pótadója a főváros házi pénztárába fog folyni s be fog következni az, hogy miután az ország érdeke azt kívánja, hogy a déli vasút- és a Dunagőzhajózási társulattal szinte ily egyezkedés létesüljön, mit az ország sürgős, fontos érdekei megkívánnak s mi, hogy nem sokára létesülni fog, szeretem remélem, akkor ezen társulatok pótadója per analógiám szintén a főváros házi pénztárába fog folyni. Ezen összeg ma kitesz 400 ezer frtot. Ha tehát ezen 400 ezer frt a főváros házi pénztárába fog folyni, akkor az államkincstár rovására az