Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-251
251. országos ülés májns 26. 1883. 515 magas feladatát teljesíthesse, az akkori kormányt felhatalmazta a X. törvényczikkben, hogy ezen országos czélból szükséges beruházásokra 24 millió frt erejéig kisorsolási kölcsönt eszközöljön. Egyetlen kölcsöne államunknak, a melyet a koronázás óta tett, ennél kielégítőbb, ennől megfelelőbb eredményt nem mutatott fel. Akármerre tekintsünk szét a fővárosban, nézzük azt akár szépészeti, akár kényelmi, akár emelkedési szempontból, vagy nézzük a forgalom élénkségét, a közlekedésnek mind nagyobb haladását, azt találjuk, hogy ezen kölcsönnek eredménye tagadhatatlan és azért igen helyesen tette tegnapi felszólalásában Busbach t. képviselőtársam, mikor hivatkozott a fővárosnak, úgy a hatóságnak, mint a közönségnek azon hálás elismerésére, a melyet itt az ország törvényhozása és kormánya iránt kifejezett. Erezte azt és érzi is a főváros közönsége és a miként érzi, úgy el is ismerte azt, hogy midőn az ország a fővárost ily nagyobb mérvű kiadásai tekintetében támogatja törvényhozási intézkedések által, akkor alkalmat szolgáltatott arra, hogy a főváros a közoktatás terén nagyobb erőt fejtsen ki, egyszersmind több erővel foghatván a főváros magyarosodásának előmozdítására és igy a főváros e tekintetben nem is marad hálátlan és ebben látom én azon hálának bizonyítékát, a melyre a törvényhozás joggal számított, mikor e tetemes segély létesítéséhez hozzájárult. Azonban t. ház, e kölcsönt visszafizetni is kelL a visszafizetés módozatairól az 1870: X. t.-cz gondoskodott és azon forrásokat, melyeket kijelölt, részint a fővárosi tanács, részint a közmunkatanács kezeli. Ezen módozatok közt van egy pont, mely a pénzügyministeriumot és a fővárosi hatóságot ellentétbe hozta. Méltóztassék a t. ház megengedni, hogy a két törvényt úgy a hogy van, felolvashassam, mely az összeütközést előidézte. Az 1870: X. t.-cz. 4. §-ának d)pontja igy szól: „Azon pénzintézetek, biztosító társulatok, gyárak és gyárminőségtí vállalatok községi adópótléka, melyeknek igazgatási székhelye az osztrák állam területén van, de a melyek üzletüket fiók, vagy mellékintézeteik által Magyarországra is kiterjesztik, ezen kölcsön törlesztésére fordítandó. u Ennyit mond az 1873. évi törvény e kölcsön törlesztésére nézve. Az 1878: XXV. r.-cz., mely a bankra vonatkozik, második czikkében igy szól: „Az osztrák-magyar bank székhelye Bécs. A bank minden üzletágára nézve Bécsben és Budapesten főintézetek állittatnak fel." Most már t. ház, mikor a törvény életbe léptettetett, a főváros úgy is, mint község, melynek kiadásai vannak, tehát jövedelmi forrásairól is gondoskodni köteles, midőn ezeket megtámadva látta, azokat védenie is kell, de másfelől ugy is mint törvényhatóság, mint a törvénynek őre, a hol a törvényt megtámadva látja, szintén kötelezve van a törvény védelmére felszólalni. Mivel tehát az 1875: XXV. t.-cz. azt rendeli, hogy a bank minden üzletágára nézve Budapesten főintézetet állít fel, ebből az következik, hogy e törvény értelmében a Budapesten eddig fennállott osztrák nemzeti bank fiókja megszűnt és helyébe az alapszabályok szerint főintézet lépett; igen természetesen főintézet lévén, megszűnt létezni a fiók. Ennél fogva tehát az 1870: X. t.-cz, szerint mint bankfiókot terhelő fizetés ezentúl nem a közmunkatanács, vagyis az államkincstár pénztárába, hanem a fővárosi hatóság pénztárába fizetendő. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A pénzügyminister úrhoz a fővárosi hatóság felterjesztést intézett ez értelemben, a pénzügyminister azonban erre röviden, mondhatni lakonicus szárazsággal felelvén, azt mondja: igaz, elismerem, hogy a főintézet felállításával az osztrák nemzeti bank eddigi fiókja itt megszűnt, ámde a bankalapszabályai szerint az osztrák-magyar bank székhelyéül Bécs van kijelölve és mert ezen bank intézet nem kizárólag magyar, hanem közös intézet, ennélfogva egész joggal soroztatott azon fiók-intézetek közé, melyekről az 1870: X. t.-cz. 4. §-ának d) pontja intézkedik. Igy állván a dolog, a főváros törvényhatósága nem tehetett mást, minthogy a t. ház bölcseségéhez és igazságszeretetéhez fordult s a kérvényt ez irányban s ez indokon terjesztette a t. ház elbírálása alá. (Halljuk!) A kérvény a kérvényi bizottsághoz került. Furcsa a kérvényi bizottság határozati javaslata. E határozati javaslat, ha jól emlékszem, körülbelül igy szól: „ A kérvény netaláni törvényhozási intézkedés megkezdhetése ezéljából a pénzügyministerhez tétetik át :i . Egyéb semmi. Ha az ember ezt ugy futólag olvassa, azt hiszi, hogy ebben semmi sincs, vagy a legjobb esetben azt gondolja, hogy ez a kérdés elnapolása. Ha azonban elemezzük, látjuk, hogy ez mestermtí. Mert a kérvényi bizottság a két törvény és a minister merev álláspontja közéievén ékelve, nem tartotta tanácsosnak akár az egyik, akár a másik félnek adni igazat, hanem a törvényt meg akarta menteni az által, hogy elismeri, hogy az nem tartatott meg. Az 1870: X. t.-cz. korábbi mint az 1878 : XXV. törvényczikk, tehát a 78: XXV. t.-cz. megsemmisíti a 70: X. t.-cz. rendelkezéseit. Tehát természetesen ki kellett volna mondani, hogy Budapest főváros kérvénye egyező levén e két törvény rendelkezésével, ir elintézés végett a pénzügyministernek adatik ki.p azonban a sorok közt akart arra rámutatni, hogy igazsága van a fővárosi törvényhatóságnak, de mert ezen törvény nem másittatott meg világosan az 1878: XXV. t.-czikkben, alkalmat adunk a pénzügyministernek j övőre, hogy ezen mulasztást, mit ezen törvény alkotásakor elkövettünk, hozza helyre. 65*
