Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-250

494 250. országos ülés májas 25. 1883. az ezen bizottságoknak az adóügyek körüli hatáskörét külön törvény fogja megállapítani." Szederkényi Nándor: Itt egészen uj intézkedésről van szó, igen óhajtanám, ha a t. előadó ur e részben tájékozásul felvilágosítást nyújtana; miután a főrendiház üzenetében semmi indokolás nem foglaltatik arra nézve, hogy minő körülmények azok, melyek ezen uj betoldás beiktatását szükségessé teszik. Hegedüs Sándor előadó: A képviselő ur felhívása nyomán kötelességem előadni a következőket : Horvátországban most közigazgatási bizottságok nincsenek, de Horvátország létesíteni szándékozik ezen intézményt, ennek következtében tehát intézkedni kell az uj törvényben az iránt, mi történjék akkor, ha az uj intézmény Horvát-Szlavonországban is életbe lép. A inig azonban ott életbe nem lép, megmarad a mostani fórum, t. i. a pénzügyigazgatóság. Azon esetben, ha a közigazgatási bizottság ott életbe lépend, azon hatáskör, mely ly el a bizottság Magyarországban a jelen törvényjavaslat szerint felruházva lesz, Horvátországban is ugyané bizottságra fog ruháztatni és azért a magyar államkincstárnak ezen intézmény létesítése szempontjából biztosítani kellett azon garantiákat, melyekkel az adóügyekben általában birnia kell. Az administrativ ügyek Horvát ország autonóm hatáskörébe tartoznak, de az adó közösügy és e részben gondoskodni kellett az államnak a szükséges garantiák biztosításáról. Mindenben, a mi a közigazgatás más ágaira vonatkozóiaga közigazgatási bizottság hatáskörébe tartozik, Horvátország teljes autonóm hatáskörrel intézkedik, de a mi ez intézménynek az adóügyekre vonatkozó hatáskörét illeti — pedig méltóztatnak tudni, hogy a közigazgatási bizottságok, kivált e törvény értelmében igen széles hatáskörrel birnak az adóelengedések, adóleirások, fegyelmi ügyek és egyéb tekintetben, ezekre nézve a magyar országgyűlésnek kellend arról gondoskodni, hogy a tárgyalás módja, határozatképesség stb. tekintetében is a magyar kincstár számára a szükséges garantiák biztosíttassanak, mint azt az állam pénzügyi érdeke kívánja. E szempontból a pénzügyi bizottság nevében is ajánlom a t. háznak a főrendiház módosításának elfogadását. Szederkényi Nándor: T. ház! Nagyon örülök, hogy t. előadó ur e tekintetben némi tájékozást adott, de ugyanakkor csodálkozásomat fejezem ki, hogy a t. előadó ur, mikor e törvényjavaslatot tárgyaltuk, ez óvatos körültekintésre nem gondolt, erre csak időközben jött rá. Az 1868: XXX. t.-cz., mely a köztünk és Horvátország közti közjogi viszonyt tárgyalja, való, hogy egyik szakaszában kimondja, hogy a pénzügyi kezelés, az adóügy, annak kivetése, beszedése közösügy és ezen országgyűlésen hozott törvény által szabály oztatik. Ugyanazon törvény haj tátik végre Horvátországban, mely végrehaj tátik Magyarországban. Csak egy baj van, az, hogy midőn mi intézkedünk közös törvények hozataláról, milyenek: a pénzügyi, adókezelési törvények, ezek tárgyalása alkalmával a t. horvát képviselők a maguk szempontjából az ő viszonyaik előterjesztésével bennünket felvilágosítani nem siettek. Az 1868: XXX. t.-cz. Horvátországnak egész beligazgatását az ő autonóm jogkörének tartja fenn. Tudjuk, hogy az adókezelés olyan, mely a közigazgatási hatóságokat minden tekintetben kell, hogy igénybe vegye. Azt is tudjuk, hogy Magyarországon mikor az adóügyek kezelésének reformja szóba hozatott, az mindig concipiálva volt párhuzamosan a fennálló közigazgatási institutiók szervezéseivel. íme 1876-ban hozattak nálunk törvények, melyek kizárólag az adóügy kezelésére vonatkoztak. Itt van az 1876: XV. t.-cz., mely a közigazgatási bizottságokat, adófelügyelőségeket szervezte. E törvény végén ott van, hogy annak végrehajtásával megbizatik Horvátországra nézve a pénzügyminister és a bán. És hogy vagyunk ezen törvénynyel? ügy, hogy mi hoztunk törvényt, de annak közegei Horvátországban nincsenek. Mindenesetre sajátságos jelenség, hogy a kormány épen ugy, mint a horvát képviselők, bölcsen hallgattak az ottani viszonyok megismertetéséről. Mi, kik az ottani viszonyokról csak messze távoli körből vett tájékozást meríthetünk, óvatosan kell, hogy bánjunk az ottani viszonyokkal és nem érezzük magunkat hivatva arra, hogy a törvényjavaslatot, mely reánk és a horvátokra kötelező, a horvát viszonyok szempontjából vegyük bírálat alá. És kisült utólag, hogy a mint a törvény már letárgyalva van, a t. horvát urak terjedelmes panaszokkal és sérelmekkel állanak elő, melyek helyzetüket tarthatlannak festik, de ezeket is csak hírlapi közleményekből tudjuk. És ha jól emlékszem, a kormány hivatalos lapja is oly értelemben hozott közleményeket, hogy a horvát képviselők adóügyi kezelésük sérelmes volta miatt a kormánynál emelnek külön panaszt és a kormány a horvát képviselőkkel érintkezésbe lépve, kilátásba helyezte, hogy így vagy ugy, de hogy mikép, előttünk ismeretlen, majd orvoslást nyernek. És kérdem t. ház, hogy ezen eljárás az alkotmányos fogalmakkal megegyezik-e és én, a ki távol állok a gyanusítási szándéktól, nem nyerhetek-e támpontokat arra nézve, hogy ezen eljárás Horvátország részéről öntudatosan követtetik. Az eljárás pedig az, hogy a midőn a közös törvények megalkottatnak, a horvát urak öntudatos hallgatásba burkolóznak, mert a hallgatás arany, a melynek kamatait tőkéstől más utón igyekeznek a maguk részére érvényesíteni. A másik feltűnő jelenség az, hogy a midőn meghozatott az 1876. évi adókezelési törvény, a melynek rendelkezéseit Horvátországban előreláthatólag rendkívüli intéz-