Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-250

25(1. országos ülés niiljns 25. 1883. 489 latra tett főrendiházi módosítások letárgyalása után következzék. (Helyeslés.) Csanády Sándor: T. ház! Épen a napokban történt az meg, hogy hasonló körülmények között a képviselőház tagjainak egy része tárgyaltatni óhajtotta a főrendiháztól átküldött módosításokat ; de mert e kérdést illetőleg felszólalás történt, ha jól emlékszem, azt a kifejezést használtam, hogy nem levén a rendetlenségnek barátja, én az azonnali tárgyalás ellen nyilatkozom: az imént átküldött törvényjavaslaton tett módosításokra vonatkozólag is kérem a t. házat, méltóztassék a tárgyalásra határidőt kitűzni, mert hiszen nem tudjuk, hogy tisztán stylarisak-e ezen módosítások vagy lényegesek s igy könnyedén határozni felettök nem lehet. (Helyeslés a szélső halon. Elnök: Csak azt kívánom megjegyezni, a képviselő nr szavaira,;'hogy most nem hasonló az eset ahhoz, mely múltkor történt, akkor ugyanis bizottsági jelentés felett határozott a ház, mert akkor a főrendiház módosításait már tárgyalta a bizottság, azután megtette jelentését s a felett határozott a ház, hogy az nyomban tárgyaltassék-e vagy nem. Egyébiránt a háztól függ, hogy ha a tárgyalás folytán lényeges kérdések merülnének fel, azok kinyomatását s a tárgyalásnak másnapra halasztását elrendelje. Volt már nem egy eset, hogy azonnal tárgyalta a ház a főrendiház módosításait. Különben a határozat ez alkalommal is a ház bölcsességétől függ, ha azonban a ház azt méltóztatnék határozni, hogy most ne tárgyaltassanak a főrendiház módosításai, (Felkiáltások a szélső balon: Holnap! Holnap!) akkor rögtön intézkedéseket teszek a kinyomatás iránt; s a holnapi napon tartandó ülésben a tárgyalás megtörténhetik. (Helyeslés.) Következik a könyvtári bizottság 411. számú jelentése a képviselőház könyvtárának az 1881 — 84. országgyűlés második ülésszaka alatt történt gyarapodásáról és számadásairól. Rakovszky István jegyző (olvassa a bizottság jelentését). Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve, kérdem a t. házat, méltóztatik-e tudomásul venni a bizottság jelentését? (Tudomásul veszszük.) Tudomásul vétetik. Következik Irányi Dániel képviselő ur 210. szám alatt bejegyzett indítványának indokolása. Előbb azonban fel fog olvastatni az indítvány. Rakovszky István jegyző (olvassa az indítványt). Irányi Dániel: T. ház! Az országnak azon része, melyet alföldnek nevezünk, daczára rendkívüli termékenységének, csak igen gyéren van benépesítve. Következése ez részint a török uralomnak, részint a vizek pusztításainak. Mértföldek választják el egymástól a községeket s az utas szeme csak itt-ott akad meg egy-egy tanyán. KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XH. KÖTET. Az emberek nagy tömegekben laknak az egymástól távol eső községekben, honnan csak tavaszszal mozdulnak ki, hogy földjeiket nagy időveszteséggel megműveljék s annak idején a termést learassák. Hogy ily viszonyok közt czélszerű, belterjes gazdálkodás lehetetlen s annak következtében a megfelelő nagyobb jövedelem lehetősége ki van zárva, azt szükségtelen bizonyítani. De nem kell mutogatni azt sem, hogy ily körülmények közepett, tekintve az alkalmas anyagnak is csaknem teljes hiányát, jó közlekedési eszközök sincsenek. Ezeknek a roppant kiterjedésű határon megépítése és fentartása felülmúlja a községek erejét. És könnyen megfogható az is, hogy a rengeteg pusztákon a közbátorság kielégítő nem lehet, valamint, hogy az elszórt tanyákon lakó családok gyermekei csak igen gyarló . oktatásban részesülhetnek, még ott is, hol tanyai iskolák vannak. Szóval, hogy mindaz, mi vagyonosodásra vezet, mi a polgárosodás feltételeit képezi, csak igen tökéletlen mértékben létezik. Ezen állapot megváltoztatásának szükségét régen érzik a gondolkozó hazafiak; s midőn a folyók szabályozása következtében a már művelt földekhez újabb művelhető földek járultak, a telepítés eszméjének szüksége előtérbe nyomult. A kincstári birtokok eladogatásapedig, később a felföldről megindult kivándorlás Amerikába, új okokat szolgáltattak mindazoknak, kik az ügy fontosságát megértették. Csak a kormány maradt, ugy látszik, hátra, mert ha tett is a telepítés terén egyet-mást, cselekvését nem annyira magasabb politikai czélok vezették, mint inkább a máskép nem értékesíthető birtokoknak jövedelmezőbbé tétele sugallta. A jobb, értékesebb földek többnyire nagy testekben vannak haszonbérbe adva. Nem a minél nagyobb számú jó módú kisbirtokosok megteremtése lebegett a kormány szemei előtt, mint inkább minél nagyobb jövedelemnek biztosítása a legközelebbi évekre. A kincstárnak növekedő szorultsága háttérbe szorította a magasabb állami érdekeket. A kormány nem fákat akart ültetni, a melyek ugyan csak idővel teremnek gyümölcsöt, de a melyeknek árnyéka a nap heve ellen is megóv — oly növényeket termelt csak, a melyek mindjárt hajtanak hasznot, ha utánok üres tarlónál nem marad is egyéb. (Igaz! a szélső' balon.) És hogy még mindig nem fogta fel hivatásának fontosságát, bizonyítja azon habozó, azon lanyha magatartartás, melyet a Bukovinából hazatért atyánkfiai irányában követ, (ügy van! a szélső baloldalon.) Megengedem, hogy nem ő hivta be, vagy helyesebben szólva, nem számított oly nagy mennyiségű jövevényekre ; s megvallom, magam sem helyeslem, hogy kellő előkészület nélkül indították, vagy talán maguk indultak útnak atyánkfiai; de miután itt vannak: miután megér62