Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-248

248. országos ülés május 21. 1883. 475 tot illetőleg annyiban komoly volt, hogy az emberek nemcsak benn a képviselőházban, hanem azonkívül is elkezdtek bizonyos dolgok és bajok felett gondolkozni és ezen gondolkozásnak eredménye az volt, hogy azoknak száma, a kik velünk éreztek, mig eleinte nagyon kevés volt, évről-évre növekedett nemcsak a képviselőházban, hanem azonkívül is. És ez természetszerű következése annak, midőn bizonyos bajoknak kutforrására akarunk jutni és orvoslást keresni. Habár ezen mozgalom némelyek által el is ítéltetett, annak mégis nagy hatása volt a nemzetre és mondhatom t. ház, mert az utóbbi időkben a vidéken több helyen megfordultam, hogy a nép már is érzi áldásos hatását ezen mozgalomnak annyiban, a mennyiben a zsarolás és az uzsorának a végletekig kiterjesztett sok neme az egyes adósoknak megexequálása és tönkretétele a zsidók részéről szünetel. Ha nemzetgazdaságilag fontolóra veszszük ezt a kis juristitiumot, ezt a rövid szünidőt, akkor ezen mozgalomnak áldása már is mutatkozik ezen téren is. Ezen mozgalomnak vezetésében az osztatlan érdem kétségtelen, Istóczy Győző t. képviselő urat illeti. És annál fontosabb az ő lépése ezen ügyben és azon remények, melyek az ő működéséhez fűződtek, annál nagyobbak, mert mint a legutóbbi időben is történt, a sajtóügyi vizsgáló-birónál bizonyos ellenszenvvel és egy újabb irányzattal kell találkoznunk ő ellene. Mert mig a sajtóügyekben eddig bizonyos tapintattal járt el a sajtóügyi vizsgáló-birőság és általában a kir. közvádló, most Istóczy képviselő úrral szemben bizonyos dolgokért, melyeket még eruálni kellett volna, más eljárást követ, t. i. a helyett, hogy kutatta volna, hogy ki irta a kérdéses czikket, egyenesen mindjárt Istóczy képviselő ur mentelmi jogát kéri felfüggesztetni. Én mindenesetre megköveteltem és megköveteli azt minden ember Istóczy Győző t. képviselő úrtól, hogy midőn ő füzeteiben valamit fel vesz, azért a felelősséget is elvállalja; de méltóz tassanak meggondolni azt, hogy követelhető volt-e Istóczy t. képviselő úrtól a czikk Írójának megnevezése? Csakis az ő nemeslelkűségével tehette azt, hogy midőn az illető czikkirónak existentiája veszélyeztetve volt és van, bármerre dőljön is el a sajtóper, ő nem nevezte meg az illetőt, hanem a felelősséget egészen magára vállalta. És ez, bármint vélekedik is a t, ház, Istóczy Győző t. képviselő urnak nagyon becsületére válik és nézetem szerint a dolog megbirálásánál tekintetbe veendő. Nem kell elfelejteni azt sem t. ház, hogy a képviselő sokszor mond valamit itt benn a képviselőházban és akkor, midőn valamit mond, még a legerősebb kitételek is legfölebb azon rosszalásban részesülnek, melyet az elnök ur a házszabály ok értelmében rendreutasítással fejez ki. Sajátságos dolog, hogy ez, midőn a sajtóban közöltetik, a hol mint az események tükrében lerajzolva a közönség közé megy, ez állítólag nem kelt oly nagy izgatottságot, mintha a házon kivül történnek sajtó utján ily nyilatkozatok. Nézetem szerint azonban akár itt a házban mondassák olyasmi, akár pedig a házon kivül, a mi izgatottságot involvál, az mindegy. Épen azért én a sajtóügyekre nézve más nézetben vagyok: én semmi néven nevezendő sajtóügyben, ha csak a magán becsületet nem támadja meg, a képviselőt mentelmi jogától meg nem fosztanám, sem pedig a sajtóvétség elkövetőjét semmiféle kereset alá nem vonnám. A legj obb sajtótörvény az lenne, a mit Kossuth Lajos igen helyesen mondott e rövid szavakban: „igazat írni mindenkinek szabad". {Felkiáltások: Beák Ferencz mondotta.) A mi most már az igazság szempontját illeti t. ház, én, habár nem osztozom is egész végig azon czikk összes állításaiban, azonban számtalan oly dolog incrimináltatik benne, a mi tökéletesen igaz és való és a mit ezen országban nemcsak néhányan, hanem az ország népességének néhány milliója vall. Hogy a zsidóság megrontotta közéletünket, hogy új férd e irányt hozott be, hogy behozott hozzánk bűnöket, melyek eddig ismeretlenek voltak, erre nézve nem szükséges egyébre utalnom, mint a legutóbbi bűnügyre, az eszlári ügyre, mely birói végzés következtében már törvényszék előtt van és azt hiszem, hogy az illetőkre nézve szomorúan fog végződni. Ott van az a másik passus, hogy a főnemesi osztály, a birtokosság folytonos pusztulásának és a föld népe nyomorának a zsidóság az oka. Hiszen t. ház, ezt vallja nemcsak az író, nemcsak én magam, hanem az ország legnagyobb része. Ez is igaz. Nézetem szerint tehát ezt is meglehetett irni. Ott van egy erősebb passus, mely a képviselőházat támadja meg. T. ház, én nagyon jól tudom azt, hogy a ház, midőn a maga ügyében jár el, akkor, hogy ugy mondjam, bizonyos génében van és ennek ugy is kell lennie, mert mintegy önmaga akar bírája lenni saját magának. En nem ugy veszem fel az itt Írottat, a mint irva van, más értelmet tulajdonitok neki, legfeljebb azon egy szót tenném közbe, hogy „öntudatlanul" pártolván a ház a zsidókat, a ház ez által hazámnak nem hogy használna, hanem árt. Ekkor mindjárt másképen hangzik ez a körülírás. Az pedig, hogy öntudatlanul a zsidóság malmára hajtja a vizet, kitűnik abból hogy például a Rotsehild-consortium mennyi pén zébe került már eddig is az országnak. T. ház! Lehet odább is menni. Ott van pl. „az uzsora, corruptió a zsidók érdekében rontja a népet". Hát ez nem ugy van? Én nem hiszem, hogy a háznak volna tagja, ki ezt tagadná. Hiszen törvényt kellett hoznunk az uzsora ellem, mert beláttuk, hogy az a népet tönkre teszi. Az uzsorások legnagyobb része pedig zsidó. Odább van egy másik passus: „mindez a zsidó emancipatió behozatala óta van, keletkezése onnan datálódik,a zsidók szaporodásával a baj egyre 60*