Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-246

24S, országos ülés nsájns 11. ISS3 467 ványozni szándékoztam, hogy az 1. §-ban is ennek megfelelőleg hagyassanak ki ezen szavak: „egy részének törlesztésére", helyette tévén „fejében", továbbá, hogy a „kölcsönök" szó helyett tétessék „kölcsön". De miután erre nézve szavazott a t. ház, visszaélésnek tartanám, ha insistálnék a módosítvány tevésén. Azt tehát nem is nyújtom be. De igen is meg kell ragadnom az alkalmat, hogy pár szóval reflectáljak arra, a mit az előadó ur mondott. 0 határozottan azt állította, hogy ezen műveletnél a kormány csak ugy szerepel, mint közvetítő, ä telepesek és az illető hitelintézet közt. Én az előadó úrhoz fordidok és az őloyalitásáraappellálok, mondja meg őszintén, hiszi-e, hogy ez alkalommal az a minister, a ki felveszi a pénzt a czélból, hogy az állam költségvetési hiányát fedezze, mégis csak közvetítő a telepesek és a hitelintézet közt? Hiszen a telepeseknek seimí közük ezen dologhoz. Ok nem akarnak semmit. De ha szükségük lett volna reá, kérdem a t. háztól, vájjon a törvényhozás sanctiója szükséges lett volna-e arra, hogy ők a hitelintézettől pénzt felvegyenek. Erre nem igényeltetik a törvényhozás sanctiója. Minden magán ember felvehet kölcsönt a nélkül, hogy a kormánytól vagy törvényhozástól erre engedelmet kérnie kellene. Tehát el akarják tagadni a tényt, hogy az az államnak egyszerű kölcsöne, melyhez, beismerem, megvan a kellő fedezet azon járadékban, melylyel tartoznak a telepesek, de ez egyszerű tény, melyhez a telepeseknek semmi közük, mert ép ugy fordíthatja a kormány a pénzt az államköltségvetésre, vasútra vagy iskolára, vagy bármire. Minthogy tehát én ugy látom, hogy capacitátiónak helye egyáltalán nincs, minthogy a minister ur tegnap kijelentette,hogy ő ezen egész törvényjavaslatot egyáltalán fontosnak nem tekinti és másfelől beismerte, hogy más módot is találhatott volna, de kényelmi szempontból ezt a módot választotta, oly ministerrel szemben, a kinek ennyi érzéke van az állam pénzügye és közgazdasága irányában, hogy ily műveleteket tisztán kényelmi szempontból itél meg, hiába való minden polemizálás. (Helyeslés a szélső balon.) Én a t. többségnek eddigi eljárásából oly következtetést vonok, mely engem mint a parlament tagját csaknem büszkévé kezd tenni. Angliában az a szokás, hogy mikor valaki kérdi, hogy meddig terjed az angol parlament hatalma, azt szokták válaszolni, hogy a parlament mindent tehet a világon, csak fiúból nem csinálhat leányt. Én azt látom, hogy a magyar parlament még az angolnál is hatalmasabb, mert elkereszteli a fiút leánynak, a leányt fiúnak. (Derültség balfelől.) Ily körülmények között én tehetetlen vagyok a küzdelemre. Elnök: A szakasz ellen módosítvány nem adatván be, kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni az első §-t. A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Rakovszky István jegyző (olvassa a 2. §-t.) Bhorer Viktor: T

4 ház! A második szakasz l) pontjához volna egy kis módosítványom, melyet a t. ház figyelmébe vagyok bátor ajánlani. E pont második sorában ugyanis az mondatik, hogy 100 írtnál kisebb összegben rendkívüli törlesztés nem engedélyeztetik. Én méltányosnak tartom t. ház, hogy a hitelintézet, mely a pénzt adja, ne legyen kénytelen 40 — 50 frtnyi apró részleteket a százakra menő adósoktól elfogadni s magának ez által a dolgot nagyon megszaporitni; de van egy eset, midőn a méltányosság kívánja, hogy lOOfrtnál kisebb összeg is elfogadtassák. E kölcsönök tartama ugyanis 42 évre czéloztatik. Megtörténhetik, hogy előáll az eset, hogy a harminczadik évben 90 frt tartozása van csak az illetőnek és szeretné azt egyszerre visszafizetni, hogy birtoka 10 éven keresztül ne legyen megterhelve, Ekkor méltányos volna, hogy bár 100 forintnál kevesebbet is fizethessen az illető. Annál inkább szükséges ez, mert megtörténhetik, hogy valamely fél beruházásra nagyobb kölcsönt akar felvenni s azt nem fogja megkapni, mert zálog van birtokán így pedig a hitelintézetek kölcsönt nem adnak. Módosítványom a következő: A második sor ezen szavai „de 100 írtnál nem kisebb összegben" kihagyandók és a pont végére hozzáteendő: „azonban 100 forintnál kisebb összeg rendkívüli törlesztésképen leendő visszafizetése csak akkor engedhető meg, ha azzal az adósnak egész még fenálló tartozása törlesztve lenne". Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! (Halljuk!) A törvényjavaslat ezen pontjába felvett intézkedésnek czélj a az, hogy ne kelljen a földhitelintézettől azt követelni, hogy túlságos apró törlesztéseket elfogadjon és ily törlesztési engedélyeket állítson ki. Azért volt felvéve 100 frt minimum, de nincs semmi kifogásom az ellen, hogy ha a tőketartozás törlesztve van és csak csekély rész, pl. 80—90 frt van hátra, hogy kifejezést nyerjen a javaslatban, hogy az is törleszthető legyen. Azt hiszem ugyan, hogy más intézkedésekkel is lehetséges lett volna ezt elérni, de semmi észrevételem nincs, hogy ez a törvényjavaslatbafelvétessék és igy Rhorer Viktor t. képviselő ur módosítványához hozzá járulok. Czirer Ákos : T. ház! Nekem ezen szakasz utolsó bekezdésének végsoraira nézve van egy pár szerény észrevételem. Nem merem ugyan apodicticus bizonyossággal azt állítani, mint a t. előadó ur azt tegnap tette, hogy a telepitvényesek viszonyai és terhei nem fognak a javaslat elfogadása által változást szenvedni. Elhiszem, hogy a kincstár a telepesektől csak a régi törlesztési 59*