Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-222
34 222 oräüágos ülés április 11. 188S. (Kihagyjuk!) E szerint a régi 30. §. ki fog hagyatni. Következik a régi 28., most 29. §. Rakovszky István jegyző (olvassa). Csiky Kálmán: T. ház! Ezen szakasz harmadik bekezdéséhez némely módosítványokat van szerencsém benyújtani. A harmadik bekezdés első sorában ezen szó után: „kik" közbeszúrandó: „az eddig fennállott gyakorlat vagy szabályok szerint sem bírnak képesítő oklevéllel" ; továbbá ezen szó után: „azonban" teendő ez: „jelen" és a második sorban az s öt év"helyett tétessék: „három év". Ezen módosítványok közül az első abban leli magyarázatát, hogy a tanárképesítések eddig is nem csupán a tanárképezdék által történtek, hanem némely felekezetnél is állottak fenn tanárképesítő bizottságok, melyek legalább a felekezeti intézetekre nézve érvényes okleveleket osztogattak. Azok, a kik ily oklevelek birtokában vannak, azokra nézve szerzett joggal bírnak és nem is volt a törvénynek szándéka őket ettől megfosztani. De szükséges, hogy ez kifejezésre jusson azon aggályokkal szemben, melyek ez irányban felmerülhetnének. A mi a „jelen" szónak közbeszúrását illeti, a midőn a szöveg ugy szólna, hogy „jelen törvény", az nem czéloz egyebet, mint a szövegnek világosabbá tételét. Harmadik módosítványom elvi jelentőségű, s azt ezélozza, hogy az 5 év 3 évre szállíttassák le. Megvallom, hogy valami absolut értékű érvet e mellett nem tudnék felhozni, de ép ugy nem lehet absolut értékű érvet felhozni az 5 év mellett sem. Itt tulaj donkép nem lehet arról szó, hogy quid juris, hanem inkább quid eonsilii és hogy mi a méltányosság. Itt a törvény visszaható erővel fog hirni, a mennyiben megkívánja, hogy nemcsak azok, kik ezután lesznek tanárokká, tanári oklevelet tartoznak szerezni, hanem olyanok is, kik már eddig rendes tanárok. Az esetben, midőn a törvény visszaható erővel bir, a helyes szempontnak mindig annak kell lenni, hogy a közérdek kellő összhangzásba hozassék a jogos magán-érdekekkel. A közérdek mindenesetre azt dictálná inkább, hogy lehetőleg megszorittassék a kedvezmény, nevezetesen, hogy tétessék az 5 év helyett 10 év, vagy akár mondassák ki, hogy mindazok, kik tanári oklevéllel nem birnak, tartoznak azt megszerezni. De nagy kérdés, hogy a közérdeknek szolgálnánk-e, mikor jogos magán-érdeket sértenénk, vagy annak legalább vélt sérelmet okoznánk. Én azon állásponton vagyok, hogy a törvény, midőn ily átmeneti intézkedést akar létesíteni, tartozik tekintettel lenni az átmeneti nehézségekre, tartozik tekintettel lenni arra, hogy jogos érzékenysége so kaknak meg ne sértessék, midőn különben is oly intézkedésről van szó, melynek hatálya néhány év alatt magát teljesen kiegyenlíti. Azt tartom t. ház általában, hogy itt is alkalmazzuk azon mondást, hogy „favorem ampliandi, odia restringenda". Épen azért óhajtom, hogy még az 5 évet se fogadjuk el, mint oly minimumot, a melynek határain belül a törvény megkívánhatja, hogy a tanárok tartozzanak képesítő vizsgálatot tenni, hanem a három évet fogadjuk el ilyennek. Ajánlom módosítványomat a t. ház figyelmébe, mely módosítvány szerint a szakasz harmadik bekezdése igy hangzanék: „A kik az eddig fennállott gyakorlat vagy szabály szerint sem birnak oklevéllel, azonban a jelen törvény hatályba lépte előtt valamely nyilvános középiskolában legalább három évig szolgáltak, mint rendes tanárok, a képesítő vizsgálat alól felmenthetők. A többiek két év alatt tartoznak a vizsgálatot letenni". Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi minister: Miután a törvény szellemében fekszik a szerzett jogok tiszteletben tartása, én egészen egyetértek Csiky Kálmán t. képviselő ur azon módosítványával, hogy a mostani rendszer szerint eddig szerzett képesítési okmányok épségben tartassanak, valamint hogy az eddig alkalmazott tanárokra nézve azon szolgálati idő, mely őket a képesítő vizsgálat alól felmenti, öt év helyett háromra szállittassék le. Kérem, méltóztassék elfogadni ezen módosítást. (Helyeslés.) Nagy István í T. képviselőház! Ha ezen szakasz rendelkezései csak a középiskolai tanárok alkalmaztatására vonatkoznak, azaz: hogy p. o, megüresedik egyik-másik tantárgy tanszéke valamely középtanodában, arra csak e tárgyakra képesített egyén nevezhető ki, ugy nekem semmi további észrevételem nincsen. De ha az akarna kimondatni, hogy az az okleveles tanár még a középtanodák négy alsó osztályában is csak azon tantárgyak előadására jogosíttathassák, melyekre képesítve van, ugy ezen intézkedést nemcsak túlszigorúnak, hanem sok esetben gyakorlatilag kivihetetlennek is tartom. Mert ha figyelmesen átolvassuk a tanárképesítő vizsgálatnak még csak általános követelményeit is, ha megfontoljuk azon, majdnem túlságos követelményeket, melyekkel a vizsgálati szabályzat az alap-, szak- és paedagogiai vizsgálatot letevő tanárjelölt ellenében fellép, ha végre meggondoljuk, hogy e szabályzat értelmében, a tanárjelölt a legtöbb gymnasialis tantárgyban legalább is oly fokú képzettséget köteles tanúsítani, mely a gymnasium czéljának megfelel: ugy azt hiszem, az ilyképen képesített tanár az oktatásügy legcsekélyebb veszélyeztetése nélkül legalább arra volna feljogosítható, hogy a gymnasium 4 alsó osztályában saját szaktárgyain kívül még az ezekkel rokon egyéb köteles tantárgyakat is előadhassa..
