Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-241

24Í. országos ülés május 5. 1883. 381 hetem, hogy a t. ház csatlakozik ezen kérvényt illetőleg előbbi határozatához. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa): 4050/883. ikt. sz. Sárosmegye közönségének felirata, a betegápolási költségekről szóló 1875: III. t.-cz. módosítása, illetve, a betegápolási költségeknek az országos adóból létesítendő alapból fedezése tárgyában. Székely Elek előadó: T. ház! Ezen kérvényben utalás történik azon nehézségre, mely egyes törvényhatóságokra származik az által, hogy munkakeresés végett kivándorolt és néha 20—30 évig távol levő egyének, ha idővel a hazába vissza

r kerülnek, egyéni és vagyoni viszonyaiknak kipuhatolása által temérdek munka okoztatik nemcsak a törvényhatóságoknak, hanem az anyakönyvek vezetőinek, szolgabiráknak, községi elöljáróknak ; másfelől pedig arra is történik utalás, hogy mig az ország határszéli, különösen pedig szegényebb vidékein fekvő törvényhatóságok az ápolási költségeknek 2%-át tartoznak fizetni és ezen költségek pótadó alakjában kivettetnek, addig az ország azon vármegyéiben, melyek kedvezőbb viszonyok között vannak s a melyeknek ezen szegényebb nép munkája javukra esik, e czímen alig 7-2 percentei; fizetnek. Ezen oknál fogva véli Sárosmegye szükségesnek azt kérni, hogy a betegápolási költségek fedezésére az országos adóból aiakittassék egy alap. Erre vonatkozólag a kérvéuyi bizottság határozati javaslata a következő : Ezen figyelemre méltó kérvény tanulmányozás végett a ininisterelnök mint belügyministernek adatik ki. Lesskó István :T. házi (Halljuk! Halljuk!) Teljes készséggel elfogadom a kérvényi bizottság Sárosmegye közönségének betegápolási költségére vonatkozó határozatát, elfogadom annál az oknál fogva, mert a kérdéses sárosmegyei kérvény nem egyszerűen, de mint figyelemreméltó, tanulmányozás végett adatik ki a t. belügyminister urnak. Bizva tehát a t. belügyminister ur igazságérzetében és szeretetében, teljes a reményem, hogy az ügy orvosoltatni fog. Nem csupán Sárosmegye közönségének, de az egész felvidéknek közös érdeke az. Ösmeretes t. ház, hogy mi felvidékiek az alvidéknek adunk munkásokat, hogy lehet tehát méltányos, igazságos, hogy ha az a felvidékből jövő munkás, munka közt megbetegszik, kórházba jön, nem az, kinek hasznára volt, kinek ő dolgozott, de az, a hol ő csupán született, viselje betegsége költségeit. A felvidéknek ez által kétszeres kára van, lucrum cessans et damnum emergens. S a mennyiben Sárosmegye közönségének kérvénye mi reánk lelkészekre hivatkozik, kik kötelességből tartozunk a szükséges matricularis kivonatokat kiszolgáltatni, constatálhatom, mint tényt, hogy én, mint lelkész, egy izben 16 darab ily matricularis kivonat kiadására felhivattam, kutatást téve községemben, kitűnt, hogy abból a 16 beteg munkásból csupán hatnak a neve ösmeretes, a többi tiznek szülei mint cselédek szolgáltak paroehiám alatt, ott születtek nekik gyermekeik, azokkal mint kiskorúakkal lementek az alvidékre, felnőttek mint munkások s azokért mint betegekért tartozott a megye betegápolási költséget viselni. Innen van azután ínég az, hogy mig az alvidéki gazdagabb megyék betegápolási kölfcségpótléka 7* percent, a felsővidéki munkavesztő megyék 2 százaléknyi pótlékkal vannak terhelve. És hogy ez igy van, constatálható Sárosmegye beterjesztett kérvényéből. Az 1882. évben kiutalványoztatok 9075 frt ápolási díj, a legbehatóbb nyomozások daczára, csakis 1660 frt összeg lett megtérítve s 7294 frtot kénytelen volt a megye fizetni, a nélkül, hogy a megyének abból a munkából valaha haszna lett volna. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Egy pár szóval kívánok a dologhoz igen röviden szólani. Abban igazat adok a t. képviselő urnak, hogy a betegápolási törvény némely dispositiójára szükséges lesz a szerzett tapasztalatok alapján, mikor alkalom kínálkozik, a törvényhozás utján — mert csak ugy lehet — módosítást behozni. De az ellen már most is bátor vagyok óvakodni, hogy bárki is azt proponálja, hogy ezen költségek fedezését az állam vegye magára. És igen egyszerű az indok: mert a megyei betegápolási költségek oly nagy voltának nem egyedüli, de legfőbb indoka az, hogy az illető községekben a szegénységi bizonyítványt minden aggály nélkül kiadják és osztogatják, (Igaz! ügy van!) tudva, hogy nem a község, hanem a megye fizeti. (Igaz!) Ha pedig azt mondjuk, hogy az állam fizesse, akkor még meg fog kétszereződni a szegénységi bizonyítványok és az illetéktelen fizetési kötelezettségek száma. Ismétlem, tudom, hogy vannak dispositióiazon törvénynek, a melyek a szerzett tapasztalatok alapján módosítást igényelnek, de az államkincstárra való átvállalást proponálni, magamat hivatottnak nem tartom. (Élénk helyeslés jóbbfélöl.) Nagy István: T. képviselőház! (Halljuk !) Ámbár a tárgyalás alatt levő kérvény fontosságát és méltányos voltát már Lesskó István t. barátom alaposan illustrálta, legyen szabad e tárgynál a t. ház becses türelmét rövid időre nekem is igénybe vennem, annál is inkább érzem magamat erre kötelezve, mert Sopronmegye közönsége nem ugyan a t. házhoz, de a magas belügyministeriumhoz — már hat évvel ezelőtt — intézett kérvényében ugyanazt kérvényezte, mit Sárosmegye közönségének ezen most tárgyalandó kérvénye tartalmaz. T. képviselőház! A nyilvános betegápolási költségek fedezési módja az 1875: III. t.-cz. által újonnan rendeztetvén, midőn sem maga az ápolt, sem annak a fizetésre kötelezett rokonai vagyon