Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-241

376 241. országos ülés május 5. 1883. a hogy azt körvonalozza az 1879 :XL. t.-cz. 10. §-a, ez tulajdonképen fogalomzavar. A törvényesség és szükségesség,meg ezélszerüség egészen különböző fogalmak. Ha logice veszszük a dolgot, a szükségesség és czélszerűség megítélése nem lehet szempont a törvényesség megbirálásánál. A fenforgó szakasz tehát azon szövegezésben, melyben az szerkesztve van, két különböző dolgot zavar össze, a szükségességet és törvényességet. Lehet és kell a törvényesség felett okvetlenül Ítélni minden tekintet nélkül a szükségességre. Nem tudom, jól fejeztem-e ki,ismétlem: a törvényesség kérdésében Ítélni kell a bírónak, minden tekintet nélkül a szükségességre. Bátor vagyok egy históriai példára hivatkozni. Előre is ismétlem, hogy az igen t. pénzügyminister urat alkotmányos érzelmű gentlemannak tartom és ha hivatkozom oly ministerekre, kik nem voltak ilyenek, előre is kijelentem, hogy azt, a mit fel fogok hozni, nem a tisztelt pénzügyminister úrra vonatkoztatom. T. képviselőház! Méltóztassék visszatekinteni ötvenhárom évvel Francziaország történetére. Mit mondtak Polignae és Peyronnet az akkori ministerek, mikor az ordonaneeokat kiadták? Azt mondták, hogy igaz ugyan, hogy a franczia charta biztosítja a sajtószabadságot Francziaországnak, de ha az fennáll, akkor Francziaországot nem lehet kormányozni; okvetlenül szükséges tehát, hogy a sajtószabadság felfüggesztessék. Hát ezt csak azért hozom fel, hogy végig tekintve a gyakorlati életen, a minister urak igen gyakran ki vannak téve azon kísérletnek, hogy a szükségesség szempontját, már t. i. az ő felfogásuk szerint, tolják előtérbe s ne vegyék tekintetbe a törvényesség szempontját. (Igás! ügy van! a szélső balon.) Fel lehet hozni és fel kell hozni ezen kérdésnél különösen még azt is, hogy ezen intézmény lényegében birói intézmény. Ha szó van a törvényességről, ha szó van arról, hogy szemben a rendeletekkel, micsoda jog adassék a bírónak, azt nem lehet máskép formulázni, mint akképen, a mint az formulázva van az 1869 : IV. t.-cz. 19. szakaszában; ott pedig nincs szó sem czélszerűségről, sem szükségességről, hanem a mint bátor voltam idézni a szakaszt, az ekképen szól: „A rendesen kihirdetett törvények érvényét kétségbe nem veheti a bíró, de a rendeletnek törvényessége felett egyes jogesetben ítél". Itt semmi záradék nincs ezentúl, itt nincs semmi tekintet a czélszerűségre és a szükségességre. Ha azt akarjuk, hogy ezen törvény idővel, midőn a ministeri hatalom más kezekben lesz. ne forgattassék ki mostani sarkaiból, akkor nézetem szerint ezen 14. szakasznak azon intézkedése, mely a szükségességre és a czélszerűségre vonatkozik, nem maradhat meg. Szükséges, hogy oda állítsuk ezen törvényt, a hol áll az 1869: IV. t.-cz. 19. szakasz, melyben sem szükségességről sem czélszerüségről szó nincs. En tehát az előadottaknál fogva, ha szorosan logice vesszük a dolgot, azon közbeszúrást, hogy oly értelemben, mint az 1879 :XL. t.-cz. 10. szakaszában körvonalozva van, feleslegesnek és szűk ségtelennek tartom. De másrészről tekintve a jövőt, veszélyesnek és olyannak tartom, melylyelaz előadottak szerint, mint eszközzel az egész intézmény a maga sarkaiból kiforgatható. Ezek alapján bátor vagyok a t. képviselőháznak ajánlani a következő módosítást: (Halljuk!) A 14. szakaszban ezen szavak : „oly értelem, mint az 1879 :XL. t.-cz. 10. szakaszában körvonalozva van", hagyassanak ki. Ajánlom módosításomat a t. ház figyelmébe és pártolásába. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Hegedüs Sándor előadó: T. képviselőház! Nem fogadhatom el a módosítást, mert én azt hiszem, hogy a t. képviselő ur itt egészen félremagyarázta azon álláspontot, melyet a törvényjavaslat elfoglal. A törvényesség megítélése és annak a szükségességgel való összevetése nem a ministertől függ, az a bíróra van bízva. A törvényszék bírálja azt meg, hogy törvényes-e valami, vagy nem és nem a minister szabja meg, hogy a bíróság ezt az álláspontot, vagy ezt a rendeletet tartsa törvényesnek. Nincs tehát abban semmi veszedelem,ha azt mondjuk, hogy nem bírálhatja meg a bíróság a czélszerűséget és a szükségességet: mert a biró maga ítéli meg azt, hogy mikor tartja azt törvényesnek vagy törvénytelennek. Kérem a t. házat, méltóztassék a szakaszt agy elforradni, a mint van. (Helyeslés jobbfelöl.) Vidliczkay József: T. képviselőház! (Halljuk!) Félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett vagyok bátor szót kérni. Én olyan szempontot hoztam fel, amely, mint mondtam, a gyakorlat tapasztalásain alapszik. Iménti felszólalásom eleje a körül forog, hogy a törvény, ha a 14. §. ugy marad, a mint szövegezve van, a gyakorlati életben egészen másképen fog kinőni, mint a hogy a papiroson áll, mert nem szükséges egyéb, mint az, hogy a minister a szükségességre hivatkozzék és ez a gyakorlati éleiben háttérié fogja szorítani a törvényességet és annak szempontját. Módosítványoni politikai okokból indul ki — ezt félreértette t. előadó ur. Lázár Ádám: Előre is kijelentem, hogy Vidliczkay t. képviselőtársam módosítványához járulok, annál inkább, mert már minden vita nélkül elfogadta a ház a 4. §-t, mely így hangzik: „A pénzügyi közigazgatási bíróság elnökére és birói tagjaira teljes hatálylyal kiterjednek az 1869: t.-cz. 8., 9.,"l0., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18. és 19. §§-ainak és az 1871: t.-cz.-nek határozmányai, azon módosítással azonban, hogy