Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-241

241. országos ülés május 5. 1883. 371 viselő ur, hogy tulajdonkép nem lehet a közönsé­ges polgári ügyekben alkalmazandó szóbeliségei itt alkalmazni, hanem bizonyos átalakításon kell, hogy átmenjen. S ebben tökéletesen igaza van a t. képviselő urnak. De ha egyszer alkalmazni kell ezt a szóbeliséget, akkor bátor vagyok kérdezni: oly könnyű feladat-e ez, hogy azt mondja a t. kép­viselő ur, hogy ez az ügyrendre tartozik? Egy új perrendtartást ily kérdésben megállapítani oly könnyű-e, hogy azt mondjuk, bizzuk ezt az ügy­rendre, az majd meg fogja teremteni a közönség­nek, a bíróságnak a garantiákat, melyek ily el­járással összefüggésben szükségesek? Én azt hiszem, hogy nem. S erre példát adott Lázár Ádám t. képviselő ur, midőn meg akarja adni a bizonyítékok mérlegelésében való szabad­ságot. De hivatkozom az igazságügyi bizottság jelentésére, ott az mondatik, hogy azért szükséges ez az eljárás, hogy rögtön pótolhassák a felek az actáknak a hézagait. Mit tesz ez? Azt, hogy kö­vetkezik új bizonyítás, új bizonyítási eljárás. Azt mondjuk, hogy bizzuk az ügyrendre, ha ezt meg­engedjük, mi következik? Lehetséges-e a kitűzött tárgyalást minden viszonyok között megengedni? Lehet-e a feleknek eltiltani, hogy újabb adatokra, actákra, becslésre, könyvvizsgálatokra hivatkoz­zanak? A mostani eljárás szerint, ami azactákban nincs, az a felébbezéseknél tekintetbe nem vehető. Ha szóbeliséget engedünk e korláttal is, méltóz­tassék akkor a kereskedelmi könyvekre való hi­vatkozást, az újabb vizsgálatot s az újabb bizonyí­tást megengedni s akkor nincs vége-hossza a tár­gyalásnak. És mily ügyekben kívánják ezt? Oly ügyekben, melyek legnagyobb részben a kellő garantiák közt és a polgárok közreműködésével megállapított adótartozásokra vonatkoznak. És ne méltóztassék azt gondolni, a mint Lázár t. kép­viselőtársam mondta, hogy ezt mi fiscalitási szem­pontból nem akarjuk. Eltekintek itt a költségek­től, eltekintek attól, hogy feltétlenül igazsága van abban, szerény nézetem szerint, az igazságügy­minister urnak, hogy azon bírói létszámmal, melyet terveznek és mely ezen perrendtartással lehetsé­ges, azzal ki nem jönnénk azon eljárásnál és hogy ez megkétszereződnék vagy megháromszorozódnék, az nézetem szerint igen valószínű; hogy maguk az ügyek, melyek gyors elintézést igényelnek, ez által késleltetésnek volnának kitéve, ez kétséget nem szenved. A inig a pénzügyi bizottság által javasolt eljárásnál több ügyet egy nap alatt el lehet végezni, napokat venne igénybe egy ügynek elintézése az igazságügyi bizottság javaslata sze­rint. -Ennek következtében nem tudom, hogy azon felekre nézve, a kiknél a végrehajtás különben is alkalmaztatik, helyes-e, ezélszerű-e ily hosszadal­mas eljárást alkalmazni. Lázárt, képviselő ur, igaz, azt mondta, hogy miért nem szabjuk meg a birák számát, hiszen maga a pénzügyminister ur mondta, hogy négy vagy hat birót kíván alkalmazni. De ép az a körülmény, hogy gondolta alkalmazni és csakugyan próbálta, hogy fog alkalmazni, a mel­lett bizonyít, hogy ezek számát most meg ne szab­juk, mert ez csak a tapasztalás által fog szüksé­gessé válni és ennélfogva szoros összefüggésben lesz az eljárással és az ügyrenddel is; a hogy ez szabatik meg, attól függ azon birói számnak vég­leges megállapítása. Ha tehát most szóbeliséget hozunk ott be, okvetlenül el lehetünk készülve arra, hogy sokkal nagyobb mértékben szükséges a birák számát szaporítani, mint különben lenne. Végül t. képviselőház, még egyszer hang­súlyoznom kell azt, hogy itt nem a közönség érde­kében dolgozunk, nem a közönség érdekében köve­teljük a szóbeliség behozatalát. Nem mondom, hogy ebben nagyobb garantia nem lenne, hogy ne fordulnának elő bizonyos sérelmek, a melyek csak a szóbeliség által volnának orvosolhatók: de mél­tóztassanak mérlegelni a hátrányokat is és mél­tóztassanak tekintetbe venni azt a sok hiábavaló költekezést és perlekedést, a mely ezzel okvetle­nül összefüggésben van. Ha egyszer tudatik az, hogy ezen eljárás lehetséges, akkor fel fog kelni a vágy nem csak azon közönségben, a mely azt véli, hogy sérelmet szenvedett, hanem egyszer­smind azon zugprókátorokban, kerületi jegyzők­ben, községi bírákban, a kik biztatni fogják az illetőket, hogy igenis pereljenek és az ő költségü­kön utaztassák őket Budapestre. Ez oly természe­tes következménye azon helyzetnek, a melyben most van népünk és azon eljárásnak, a mely a másik részről javasoltatik, hogy azt egyáltalában a közönség érdekében levőnek nem tarthatom. Még csak egy szóm van Lázár képviselő úr­hoz. A képviselő ur a többek közt azt is mondta, hogy felsőbb parancsra nem tudom, hogy hegedü­lök. (Derültség a szélső baloldalon.) Annak a meg­ítélése, hogy hogyan hegedülök, mindenesetre a képviselő úrra ép ugy tartozik, mint a közönség minden tagjára, de hogy felsőbb parancsra sem a Tisza-kormány, sem a Bach kormány alatt nem hegedültem, az bizonyos. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Hogy a t. képviselő ur a Tisza-kormány alatt nem hegedül, azt tudjuk, mert mindennap rettenetes függetlenségének roppant bizonyítékát adja ; hogy a Bach-korszak alatt hogy hegedült, azt nem tudom, mert akkor még ártatlan gyermek voltam. (Zajos helyeslés és derültség a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Lázár Ádám : Az előadó ur utolsó meg­jegyzésére csak annyit kívánok válaszolni, hogy igen örvendek, hogy az előadó ur a Bach kor­mányt és Tisza-kormányt együvé teszi. Azt hi­szem, hogy ő legjobban tudja, mi különbség van a kettő közt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt fo­gadja válaszul. Teleszky István, az igazságügyi bizott­47*

Next

/
Oldalképek
Tartalom