Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-241

241. országos ülés május 5. 1883. ggg gyon egyszerű volna, a mennyiben az előadás után a határozat hozatala előtt az érdekelt fél megteheti észrevételeit és netaláni újabb bizonyítékokra hivatkozhatik. Nem lesz hosszú és ismételt felszólalásokkal összekötve ezen eljárás, hanem inkább az ügynek, a panasznak felvilágosítására fog vonatkozni. Hasonlókép meg kell jegyeznem az előadó urnak azt, hogy ugy látszik figyelmen kívül hagyta azon fontos körülményt, hogy különösen az adó- és illetékköteles felek, midőn az alsóbb hatóságok intézkedései ellen felebbeznek, nem mindig vannak birtokában azon adatoknak és bizonyítékoknak, melyeket a felébb czés rendén felhasználni kivannak. Csak később jutnak ilyenek birtokába és az igazságügyi bizottság szövegezése szerint ezen előterjesztés meg is van engedve. Ez által látom én elérve azon előnyt, a melyet az adózók érdekében ezélba veszünk. Áttérve a pénzügy mini ster urnak tegnapi felszólalására, a pénzügyminister ur mindenek előtt hangsúlyozta az állam oknélküli terheltetését. S ez annál feltűnőbb, mivel tegnap a 2. §-nál, mikor bátor voltam indítványozni, hogy a megállapítandó létszám ezéljából a szakasz a pénzügyi és igazságügyi bizottságokhoz visszautasittassék és ott adatok alapján állapittassék meg a személyzet létszáma, a pénzügyi minister ur ellenmondóit és később, hogy indokolja a pénzügyi bizottság javaslatát, elfeledte előbbi nyilatkozatát és azt monda, hogy ugy hiszi, 4—6 bíró lesz szükséges. Tehát már tudta, hogy nem kell több. Azonban hozzá tette, hogy ha a szóbeliség rendszere elfogadtatnék, azon esetben 10 annyi, körülbelül 50—60 biró volna szükséges és épen ezen költség többlettől riad vissza a pénzügyminister ur és azt mondja, hogy az új biztosíték, a melyet létesíteni akarnak, csaknem terjesen meghiúsítaná az intézményt. Én részemről ebben nem találok akadályt. De ha a pénzügyminister ur saját szakértő közegeivel, valamint birói egyénekkel értekeznék, könnyen beláthatná, hogy nem lesz szükség 50—60 bíróra, még ha a szóbeliség behozatik is azon keretben, melyet az igazságügyi bizottság javasol. Nagyon egyszerű kérdések, az adó- és illetéki ügyek iránti kérdések, a kivetés és a behajtás elleni panaszok, valamint az első szakaszban felsorolt egyéb ügyek azok, a melyek itt tárgy altatnak. A czél az, hogy közvetlen nyilatkozatok alapján döntsön a bíróság. A félelem tehát teljesen indokolatlan aziránt, hogy az államkincstár szenvedne az által. Azt is mondja a pénzügyminister ur, hogy az államkincstár képviselete is megnehezittetnék az indítvány elfogadásával, mert minden egyes ügyben gondoskodni kellene képviseletről s ugyanannyi szakszerű képviselőket kellene felállítani. De hiszen főleg itt a fővárosban, a hol ezen bíróság székelni fog, elegendő szakértőkkel rendelkezik, kik főleg ezen két főszakmában, az adóés illeték-ügyekben, minden apróbb részletezés nélkül annyi jártassággal! bírnak, hogy azon kérdésekben, melyek a bíróság elé kerülnek, általuk minden további bővebb utasítás nélkül, a kérdés megoldható s ha szükséges fontosabb ügyekben részletes utasítást nyerni, akkor van elég idő addig, vagy ha tisztázás és kiegészítés kívántatik, természetes, hogy az ügyek visszautasittatnak és módja lesz,a kincstár képviselőjének az állam érdekét megvédeni. Ez tehát nem akadály. Nagyon hangsúlyozta a pézügymínister ur a szóbeli eljárásnak be nem hozhatását és hivatkozott e részben az 1881: LIX. t.-cz.-re, hogy az sem hozta be. Ez régi dolog. Már az első perrendtartásban ki volt mondva, hogy ez mielőbb behozandó. Hogy ha e rég óhajtott rendszert késleltetjük és nem intézkedünk, hogy az legalább ily szerénv alakban, mint az io-azságügvi bizottság proponálja, megkezdessék, nem tudom, mikor léphetünk e térre, hogy valósággal a közvetlen szóbeliség rendszere felé egy lépést tegyünk. Ez ellenkezik különben is azokkal az érvekkel, a melyek a szóbeliség rendszerének ily alakban és itt behozatala ellen felhozattak, mert az a szóbeliség, a melyet itt elérni akarunk, nagyon egyszerű és rövid, mert biztosítja a közönségnek és az államkincstárnak a bíróság ellen való jogait. Azt mondja továbbá a pénzügyminister ur, hogy a 13. §-nak az igazságügyi bizottság fogalmazása szerinti elfogadása kiforgatja az egész törvényjavaslatot sarkaiból. En ép az ellenkezőt állítom. Akkor lesz ez kiforgatva, hogy ha ez egyszerű eljárást, a mely az adózók és az államkincstár érdekét biztosítni hivatva volna, el nem fogadjuk és megmaradunk azon bureaucraticus eljárás mellett, a mely lehet könnyebb a kincstárra és a bíróságra nézve, de az adózók érdekeinek biztosítása, a melyre e törvényjavaslat czéloz, legkevésbé sem lesz elérve és hogy ha ettől irtózunk, akkor kár volt e törvényjavaslatot beterjeszteni, mert ezzel szemben valami javításnak e téren nem igen nézhetünk elébe. A pénzügyminister ur is, ugy látszik, nem kisérte figyelemmel az e tárgyban felszólalt képviselőket, különösen Teleszky István képviselő urat, mert azt mondja, bizonyos indokolatlan különbség tétetik az ügyek közt, hogy t. i. a kinek 10 frtos ügye van, annak nem engedtetnék meg a megjelenés, míg az, kinek 1000 frtos ügye van, megjelenhet. E helyen mutat azon kifejezésre: „megengedni annak a jogot, kinek ezer forintos ügye van, de meg nem engedni azt, a ki csekélyei)]) összeggel van érdekelve, ez igazságtalan eljárás és azért a módosításhoz nem járulhatok". Ezt részemről se nem hallottam, se nem olvastam, sem a javaslatban, sem az eddigi nyilatkozatokban. Ez