Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-240
240. országos ülés május 4. 38S3. oő9 miután a legszakavatottabb emberek alkalmaztatnak, az ügyek előadása a lehető legalaposabb lesz. S az az egész indítvány, melyet Teleszky t. képviselő ur terjesztett elő, mit foglal magában? Az írásbeliségnek és a szóbeliségnek egyesítését, nézetem szerint szerencsétlen módon, mert a birót az ő magas állásából lerántja és az ügyfeleknek ugy alárendeli, az ő referádáját kiteszi a felek kritikájának s csak ezen tüzen keresztül menve szolgálhat határozat alapjául. Mi fog ebből következni ? Az, hogy formaszerű polémia fog kifejlődni a biró és fél közt. Természetesen, mert a referens kénytelen lesz a megtámadásokra felelnis elmondani, hogy ezt kihagytam ezen okból, azt pedig azon okból, azt érintettem stb. Már most azon bíróság tekintélyére hasznos lesz-e, hogy ilyen polémiáknak adjunk helyet? s találunk-e szakavatott önérzetes birót, a ki ily hareznak tegye ki magát? Én is felhivom az előttem szólottakat, mutassanak egy ilyen eljárást a külföldön. Teleszky István: Van akárhány! Gáll József: Tessék megmutatni! A franczia polgári perrendtartás például, mely a szóbeliségre van alapítva, megengedi bonyolódottabb perek Írásbeli tárgyalását, ezen perekre nézve egy referens alkalmazását rendeli és mit mond ezen perrendtartás, mely, mint tudva van, a szóbeliség elvére van fektetve ? Azt mondja, hogy a birák előadása után a feleknek nem szabad semmit az ügyhöz szólni, azon joguk van csak, hogy papirosra felírhassák azon körülményeket, melyeket az előadó netalán kihagyott volna. Itt van előttem, felolvasom szóról szóra (olvassa): „Tous rapports, mérne sur deliberés seront faits a caudieme: le rapporteur résumera le fait ct les moyens sons ouvrir son avis: „les defenseur n'auront" saus ancun pretext la párole aprés le rapport; ils pourront senlement remettre sur le champ an president de simples notes enontiatives des faits, sur lequels ils pretendraient que le rapport a eté incomplet ou inexort". Tehát csak ezt az egyet engedi meg. Miért? Mert a bírói tekintélylyel össze nem egyeztethető az, hogy az ő referádáját a felek nyilvános kritika alá vegyék. Ha akarjuk a szóbeliséget és közvetlenséget, adjuk fel az egész referádát, mert annak ugy sincs semmi czélja. A feleknek jogában áll előadni az egész ügyállást és az indítvány szerint jogában áll új körülményeket is felhozni. Hát mit ér akkor az egész referáda ? Azután a bírótól azt kívánjuk jogosan, hogy a midőn ítél, nyugodt lélekkel, szenvedély nélkül foglalkozzék az ügygyei is? Hogy tehetjük ezt fel azon előadóról, ki előbb a felekkel polémiába bocsátkozott, a hol meglehet, igen keményen meg is támadták. A bíróban is megvan az ambitió, hogy nem fogja egykédvileg tűrni az igazságtalan szenvedélyes kritikát. Ha pedig a felek szóbelileg csak azt akarják ismételni, a mit a biró már tudott, akkor előadásuk felesleges. E szerint én nem tudnék semmiesetre ahhoz hozzájárulni, hogy a feleknek a biró referádájához ugyan legyen szavuk s ezen referáda kitétessék a felek nyilt kritikájának; hanem legfelebb azt lehetne megengedni, hogy az elnök írásbeli jegyzettel azonnal az ülés alatt figyelmessé tétessék azon körülményekre és bizonyítékokra, melyek netán az előadó által kihagyattak. Már most tovább menve, a szóbeli eljárás mellett vájjon képes lesz-e ezen bíróság feladatának megfelelni azon ügyhalmazzal szemben, mely rá fog háramolni abból, hogy ha a jelen törvénybeli competentiája marad s a ténykérdésben is meglesz engedve a felebbezés ? Én azt hiszem, akkor egy olyan testületet kell felállítani, mint a tisztelt pénzügyminister ur mondta, mely legalább is a curiai bírákkal egyenlő számú birákból álljon. Erre pedig, azt hiszem, egyelőre szükség nincs. Hasonlólag helyesen mondta a t. előadó ur, hogy a kincstár állása ilyen eljárás mellett a lehető legnehezebbé válik; mert igaz ugyan, hogy az adófelügyelő határoz első fórumban, de az egyszersmind közege a kincstárnak; ha már most egy illető tárgyalásnál egy egészen új körülmény hozatikfel a fél részéről, a kincstár itteni képviselője nem lehet mindig az ügy minden részleteibe annyira beavatva, hogy mindjárt felelhessen rá. Az ügyvéd ezen körülmény iránt informáltatta magát a fél által és ezt felhozhatja; az ügyész csak akkor felelhetne, ha megkérdezné az illetékes kincstári orgánumot, hogy ezen ténybeli körülmény áll-e vagy nem. És a kincstárnak el kellene láttatnia magái' egy egész ügyészsereggel, mely minden egyes tárgyat tanulmányozzon, hogy a szóbeli előadásnál résztvehessen és védelmezze a kincstár érdekeit. Más volna a kérdés, ha csak a jog kérdésében engedtetnék meg a felehbvitel; de ha a ténykérdésben is megengedtetik, bocsánatot kérek, akkor minden egyes esetet kell annak a kincstári ügyésznek részletesen tanulmányoznia, hogy abban alaposan felszólalhasson. Végül, t. ház, még csak azt akarom felemlíteni, hogy ezen indítványnak az elfogadása esetében, mint már először is jeleztem volt, ezt az egész törvényjavaslatot át kell dolgozni, mert én azt hiszem, a szóbeliség olyan módon, hogy a biró referadája után engedtessék meg a szóbeli előadás a feleknek, egyáltalában el nem fogadható, hanem ha akarunk szóbeliséget meghonosítani ezen bíróság előtt, akkor azt csak a maga egészében,referensalkalmazása nélkül lehetne érvényesíteni, akkor pedig az egész törvényjavaslatot át kell dolgozni, vissza kell adni a bizottsághoz. Ezen okoknál fogva az igazságügyi bizottság indítványát nem támogatom, hanem a pénzügyit bátorkodom elfogadásra ajánlani.
