Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-240

354 240 or?zágo? ülés május 4. 1883. a facultativ szóbeli rendszer megengedtessék, a h( tudjuk, hogy az írásbeli előzetes felterjesztés minő hiányos, a hol a magánfél a kincstárral szemben mindig a rövidebbet húzza, mert a kincstár saját hivatalos közegeivel szerelteti fel az ügyet és a félnek csak tökéletlen hozzájárulása van biztosítva és a hol nincsenek fokozatos bíróságok egymás felett, hogy egyiknek azon hibái, melyek talán épen az írásbeli eljárásnak, épen az előadói rendszernek folyományai, az arra különösen hivatott bíróság más 7lírái, más előadója által kijavíttassanak, itt egyetlen egy biróról van szó és ha ezen egyetlen egy biró az előadás nem teljessége folytán az anyagi igazságot nem szolgáltatta ki, ezen többé nem lehet segíteni. Ezek azon indokok, a melyeknél fogva én bátor vagyok kérni a t. házat, méltóztassék e részben az igazságügyi bizottság szövegét elfogadni, méltóztassék módot és alkalmat adni annak, hogy ezen esetek közül is a fél azokban, a melyeket fontosabbaknak tart, a melyekben a felszólalást saját érdedekében szükségeseknek látja, ezt megtehesse. Megengedem t. ház, hogy felhozhatók ez ellen némely érvek, de azon érvek a bírálatot egyáltaljában ki nem állják. Azt fogják mondani, hogy ez költséges eljárás, költséges rendszer. Engedelmet kérek, ez érv lenne a kötelező szóbeliség ellen, de nem azon facultativ szóbeliség ellen, mely itt contempláltatik, mert igen fontos, nagy összegre rugó kérdések fognak felmerülni és ha a fél a maga érdekében szükségesnek tartja azon biztosítékot, melyet a szóbeliség ad meg, azt a törvény ne vonja meg. Mindezeknél fogva ajánlom az igazságügyi bizottság szövegét elfogadásra, fentartva azon jogomat, hogy a teendő észrevételekre én is észrevételeimet megtehessem. (Helyeslések.) Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Méltóztassanak meghallgatni azon indokokat, a melyek a pénzügyi bizottságot vezették, midőn az eredeti szöveget ajánlja a t. háznak elfogadásra. (Halljuk!) Abban igazsága van az igazságügyi bizottság előadójának, hogy a szóbeliségnek határozott előnyei vannak az írásbeliség felett és ha ő ugy állította fel a kérdést, hogy itt új bírói szervezettel van dolgunk, tehát erre új rendszer alkalmazandó, ez csak ugy volna igazságos, ha új polgári perrendtartást alkotnánk. De épen azért, mert ez a régi marad, a pénzügyi bíróságnál alkalmazni első sorban a szóbeliséget nem merészelte a pénzügyi bizottság, annyival kevésbé, mert elismerte az igazságügyi bizottság előadója azt, hogy itt kötelező szóbeliséget behozni nem lehet. Ha tehát a háznak határozata van, hogy a szóbeliség behozassák perrendtartásunkba is, ebből látszik, hogy még ha érvénybe lépne is a kötelező szóbeliség, akkor sem lenne az itt alkalmazható, mert oly természetű ügyek merülnek itt fel, melyek egyátalán nem teIszik szükségessé a szóbeliséget, másfelől nehézkessé tétetnék a tárgyalás. Itt egyfelől apró-cseprő ügyekről van szó, mint a képviselő ur is kifejezte, adó- és illeték-kérdésekről, legtöbbnyire egyszerű becslés kérdésekről, melyeket inkább a helybeli hivatott és kellő garantiákkal ellátott forumok dönthetnek el. Ezek sokkal illetékesebbek erre. Itt nem fél és fél áll szemben egymással, hanem a felek ezrei állnak szemben az államkincstárral és pedig oly ügyekben, a melyek helybeli elbírálás alapján intézhetők el legczélszerübben. Ha méltóztatnak a szóbeliséget az egyetlen központi bíróságnál behozni, akkor méltóztassanak elrendelni azt is, hogy a máramarosi adófelügyelő megjelenjék a bíróság előtt és elmondja észrevételeit azon pár forintos ügyben a fél kifogásaira. Méltóztassék a legtávolabbi vidékekről iderendelni a feleket és akkor megvan az egyenlő küzdelem, a szóbeli eljárás minden biztosítéka. Ha ezt nem akarják életbeléptetni, ha ezt nem méltóztatnak elrendelni, akkor csak egyetlen egy expediens kínálkozik, t. i. az, hogy minden ügynek egyetlen egy képviselője legyen a kincstár részéről és ez azután azon ezer és ezer viszonyokkal összefüggő ügyeket tanulmányozza és képviselje. Sőt még akkor sem képviselheti kellőleg, mert ha a fél valamely, a helyi körülményekből merített megjegyzést tesz, akkor a kincstár képviselője arra rendszerint rögtön nem válaszolhat, mert nem ismeri a viszonyokat. Minthogy pedig ott rögtön kell válaszolni, a kincstár képviselője nem lesz azon helyzetben, hogy teljesen megfelelhessen feladatának. (Ugyvan!) Azt méltóztatik mondani a jelentésben és fel merült a sajtóban is, hogy nem kötelező a szóbeliség, tehát ennek következtében senki sem köteles képviseltetni magát. De mi fog ebből következni ? Az, hogy mindenkinek megvan az ösztöne a maga jogainak védelmére és a mint egyetlen egy rés nyujtatik az utolsó fórumon való ismételt védelemre, bekövetkezik a képviselet, az ügyvédek bevonása, és meg fog ez történni oly ügyekben is, a melyek gyakran a költséget sem bírják meg. (Helyeslés jobbfelöl.) Mindenki igazságtalanul háttérbe szorítva fogja magát látni, a ki vagyoni viszonyainál fogva nem gondoskodhatik képviseletről. Egy csáberőt tennénk be a törvénybe, (Ugy van! a jobboldalon) mely csáberő hatással volna a legszegényebb emberekre is képzelt jogaik és legtöbbnyire ^képzelt sérelmeik képviseletéről gondoskodni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) E helyett a pénzügyi bizottság javaslata megadj a a lehető biztosítékokat, a legelső forumtói a legutolsó fórumig hivatalosan értesítteti a feleket, folytonosan megtehetik megjegyzéseiket és ennek következtében gondoskodhatnak arról, hogy kifejtsék a melletök szóló szempontokat. Kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezését. (Élénk helyeslés jolbfelöl.)