Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-238
296 '238. országos ülés május 1. 1883. első tárgya, a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a felolvasott törvényjavaslatot végszövegezésében is megszavazni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik megszavazzák, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) A ház többsége megszavazta s az alkotmányos tárgyalás s szives hozzájárulás végett szokott módon a főrendiházhoz átküldetni rendeltetik. Következik: >az V. és Vl-ik csendőrkerületi parancsnokságok legénységi állományának ideiglenes kiegészítése tárgyában benyújtott törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Meszlényi Lajos : T. ház ! A szőnyegen forgó törvényjavaslat e 2-ik napi vitájában azon párt, melyhez én is szerencsés vagyok tartozni, bőven kifejtette már azon indokokat, a melyek álláspontját képezik e törvényjavaslattal szemben; kifejtette már azelőtt, a csendőrség megteremtésénél nézeteit a túloldal nézeteivel szemben s azért azon indokok, a melyek e törvényjavaslat el nem fogadásánál a pártot s ezzel együtt engem is vezérelnek, eléggé ismeretesek a t. ház előtt, (Igaz ! Ugyvan! a szélső balon.) De, t. ház, e törvényjavaslat nem csak javit, hanem ellenkezőleg merész kezekkel absolutistietis formák szerint nyúl bele az emberi jogsa közszabadság szentélyébe (Igaz! Ugy van! a szélső halon) s én kötelességemet vélem teljesíteni, ha az emberi jog és közszabadság védelmére néhány perezre a ház becse s figyelmét felhívom. (Halljuk! a szélsőbalon.) Mit mond e törvényjavaslat? Ha figyelemmel olvassuk el és igazságosan akarunk Ítélni, azt fogjuk kiolvashatni belőle, hogy annak beadói és az azt megszavazok egy meglevő törvényt felbontani s a közszabadság s az emberi jogokat is megsérteni, egy, mint a törvény állítja, rövid ideig tartó szükségességért és egy kisebb csapattestnek hiányáért hivatva érzik magukat. (Igaz! Ugy van l a szélső baloldalon.) Két kerületben, az ötödikben és hatodikban kevés a csendőr, a mint az pártom által akkor előre jeleztetett; a harmadik és negyedik kerületben azon csendőrök száma, a kik önkénytesen jelentkezének, habár a jelentkezők számát a honvédelmi minister ur mintegy diadallal említi fel,pedig legyen róla meggyőződve, hogy e hazában, a hol bármely hivatalos állásra, ha az még oly szerény is, százanként érkeznek a pályázatok, a könyörgő és a protectiós levelek, akkor, ha a csendőrség az országban oly igazán alig várt intézmény és ha mint állíttatik, annyian lelkesednek érte s ha a becsületesen megélhetés anyagi eszközei megadatnának, találkozhatnának e hazában csendőröknek valók is elegen ott, hol a szellemileg talán eléggé képzett, de anyagilag elzüllött és kenyér után majdnem könyörgő légiók várják bármely hivatalra a kinevezési okmányt. (Igaz! Ugy van! szélsőbalfelől.) Hogy nem népszerű maga a csendőrségi intézmény, hogy sokan jogosan talán féltek attól, azt nem a régi „Pandúren-Wirtschaft" helyességében és jóságában, mert hisz azt e párt s azzal együtt én is mindig átláttuk, hogy a csendőrséget reformálni, más alapra kell fektetni, perhorrescáltuk mindig az eszmét, nem mintha a közrend és béke ellenei lennénk, de a közrend fentartását csak a közigazgatás keretében találtuk és akartuk, mint hazánk egyik alkotmányos jogát fen tartani; népszerűségét, bárhogy dobjuk is rá a fátyolt, nem adhat neki hosszú ideig az a mulí, a melynek eseményeit Bach és Schmerling zsandárai szuronynyal irták be a történelem könyvébe. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbalon.) A csendőrség megalakittatott s elismerem azt t. ház, hogy sok tájáról e hazának dicsérőleg hallottam említeni működését. De ha azon helyzetet veszszük, a melyben legutóbbi időkben a megyei közigazgatás keze alatt levő pandúrok voltak, ugy elég természetesnek találandjuk azt, ha a csendőrség most az azon tájakon megszüntetett pandúrok helyett talán valamivel jobban felel meg feladatának. Mert a megyék pandurai már 4—5 év óta azon tudatban, hogy nemsokára szélnek bocsáttatnak, jövendő állás, jutalom nélkül, otthon ugy fizetve, hogy kivált a lovas-pandur alig tudta a mindennapi kenyeret belőle kiteremteni, a legkisebb ambitióval sem teljesíthette szolgálatát. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Én félek, t. ház, hogy a csendőrségi intézménynek az leszen egyik főhibája, hogy nem fogj a megtalálni benne azon anyagi jutalmat, a mely az ő szemében elegendőnek mutatkozzék arra, hogy életét, mindenét nem egyszer koczkára tegye; és ennek tulajdonítom azt is, hogy a csendőrök száma a III. és IV. kerületben meg nem felel, de az V. és VI. kerületben is a jelentkezők száma egészen hiányzik. Két feltevésnek kellett volna állani az igen t. honvédelmi és belügyminister urak előtt, az egyik lehetett volna az, hogy, mint ők mondják, az oly örömmel várt csendőrségi intézménynek a kerületekben való felállítását halasztották volna el még néhány évvel, (Helyeslés a szélső baloldalon) a másik pedig az, hogy a csendőrség fizetésének felemelésével nyerje meg a hiányzó részt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ók egyiket sem követték, hanem merész kézzel ragadták meg ama közmondást, hogy: „a szükség törvényt ront" és beadták ama javaslatot, a melyet önök meg is szavazandanak, hogy csak a trón és haza védelmére felesküdött honvédekből, a t. honvédelmi minister ur kénye és kedve szerint válogathassa ki azokat, a
