Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-221

221. országos ülés április 10. 1883. 23 egyszersmind felszólaltak a gymnasinmok mellett is és követelték hogy abban ne csak egy, hanem két classicusnyelvtanittassék.Ekülőnböző felfogást érteni lehetne, ha abból indultak volna ki, hogy a gymnasium és reáliskola két különböző szakmai nevelésnek felel meg. De ellenkezőleg, a törvényjavaslat 1. §-a azt mondja, hogy ugy agynmasiumnak, mint a reáliskolának ezélja az általános műveltség. A minister ur ugyan kitalálta a két ellenkező fogalom kiegyenlítését s azt monda, hogy az általános műveltségre szükséges ugyan a classieus nyelvek tanulása, de másrészt teremtett a keresztyén és az új-kor egy másik civilisatiót és birhat az ember általános műveltséggel a nélkül, hogy a classieus nyelveket ismerje. Azt találom, hogy a minister ur valóságos Salamon-féle bölcsességgel járt el és a nemzeti cultura élő gyermekét ketté vágva a gymnasiumnak oda dobta a fej et láb nélkül, a reáliskolának pedig a lábat oda vetette fej nélkül. Ha nemzeti culturáról, nemzeti műveltségről és intelligentiáról beszélünk, tisztában kell lennünk az iránt, hogy e fogalmak közös nevelést, legalább közös fődisciplinákat tesznek szükségessé, hogy az erkölcsi és szellemi nevelésnek első feltételei egyformák. Egy országban az az iníelligentiának szellemi és erkölcsi alapja, az ismérv, hogy mi teszi a szellemileg és erkölcsileg művelt embert, csak egyféle lehet és nem gondolom, hogy üdvös eredménynyel járhatunk, ha egyfelől teremtünk oly intelligentiát, a mely telve van classieus ideákkal és kicsinyléssel viseltetik a modern tudományok iránt; viszont másfelől oly tiszta reálisták neveltetnek, a kik megvetéssel viseltetnek a classieus képzés iránt és azt ismerik el, a mit a phisicai experimentumokkal be lehet bizonyítani. Hátha még meggondoljuk t. ház, hogy az általános műveltség igy vidékek szerint is lehet különböző, ahhoz képest, hogy valamely vidéken csak gymnasium vagy csak reáliskola létezik, az egyik vidék intellegentiája classieus, a másiké realisticus műveltséggel birhat. Azt hiszem t. ház, ez nem vezethe üdvös eredményre a nemzet culíurai életében. A minister ur azt monda, hogy egyrészről gymnasium, másrészről a polgári iskola tanárai ellenségei a reáliskolának, mert azt tartják, hogy a reáliskolák coneurrentiája elvonja tőlök a tanítványokat. Igaza van mindkét félnek, mert tulajdonkép általános műveltségre csak a gymnasium készít elő. Ezt épen a 25. §. is bizonyítja. A reáliskolát pedig ha czéljául az általános műveltségre előkészítést tűzzük ki, ezzel hamis irányba tereljük, mert annak valódi teljes ezélja a szakoktatásra való képzés és e tekintetben magasabb ipariskolának kell lennie. Ezért azi; hiszem, hogy ha nem teremtettük is meg az egységes középiskolát, a törvényben gondoskodni kell oly módokról, a melyek ennek megközelítését lehetővé teszik. El kell tehát fogadni minden oly intézkedést, a melyek a reáliskolákat visszaadják valódi rendeiteb'süknek, -.a, tiszta szakoktatás terére szorítják. Épen ezért helyeslem Zay képviselő ur azon módosítását, hogy a 25. §. 2-ik bekezdése hagyassák el. Elnök: Arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy a képviselő urak közül némelyek azon §-hoz szólanak, melyet az előadó ur a régi 23. §. helyett, mint 25. §-t indítványozott, mások pedig a régi 25. §-t, most pedig 26. §-t tárgyalják. Én tehát azt hiszem, hogy szükséges volna előbb azon szakasz felett dönteni, a melyet az előadó ur indítványozott, a melyhez Lázár Ádám képviselő ur adott be egy módosítványt. (Helyeslés.) Szathmáry György előadó: Lázár Ádám képviselő ur módosítványára van észrevételem. x\z első bekezdésben szabályként azt mondatik ki, hogy csak azon intézetben teheti le a tanuló az érettségi vizsgát, a melyben tanult és hogy arra, hogy más intézetben tehessen vizsgálatot, a minister adja meg az engedélyt. A képviselő ur módosításában azt kívánja, hogy az engedély megadásához joga legyen a felekezeti főhatóságnak. Ily esetek rendesen akkor állanak elő, mikor a tanuló egy vagy más okból tart attól, hogy nem less képes letenni a vizsgát azon tanintézetben, a melyben tanult és rendesen oly intézetet szemel ki magának, mely oly hírben áll, mintha ott könnyebben tehetné le az érettségi vizsgát. Szóval a súlyosabb viszonyok közül akar könnyebbek közé jönni. Már most az a kérdés, hogy ki ítélhet itt helyesebben a tanügy kára nélkül, ki adhat könnyebben engedélyt, a minister, vagy a felekezeti hatóság. Esetleg, teszem, református intézetből megy lutheránus intézetbe az ifjú. Már most a minister az összes középiskolák niveaujáról, belszervezetéről, szelleméről értesülve van, a mint kell is hogy legyen, mig a felekezeti hatóság jórészt csak a magáéról; és igy helyesen csak a minister adhatja meg e tekintetben az engedélyt. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék az eredeti szerkezetet megtartani. Csanády Sándor: T. ház! Én egyáltalán nem osztom a t. előadó ur nézetét, midőn azt mondja, hogy a hitfelekezeti elöljárók nem szerezhetnek maguknak biztos tudomást arra nézve, hogy melyik iskolában mily lábon áll az oktatás ügye, hanem igenis a minister lehet jogosítva arra nézve, hogy egyes embereket felhatalmazzon, hogy más felekezet iskolájában tehessék le vizsgáikat. Kérdem, honnan fog a minister ismeretet szerezni arra nézve, hogy mily képességgel bir az az ifjú ember, a ki a ministerhez folyamodik, hogy más intézetben tehesse le a vizsgát ? Én azt hiszem, hogy az iskolai előljáró biztos tudomással birván arra nézve, hogy micsoda fokán áll az az ifjú ember a tudományos képzettségnek, sokkal inkább van hivatva arra, hogy