Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-236

236 országos ülés április 28. 1S83. ^81 A ényj avaslatnak elfogadását a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés jobbfelöl.) Hoitsy Pál: T. ház! Mindenekelőtt kijelentem ugy magam, mint azon párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van, hogy az előttünk lévő törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadhatjuk el a részletes tárgyalás alapjául. Komoly és mély aggodalmakat keltő indokaink vannak e lépésre; annyira komoly indokok, melyek által magát a közszabadság legcardinalisabb elvét sértve látjuk. Oly komoly okok, melyekkel semmiféle összefüggésben nem lehetnek azon okok s azon laza előadás, melylyel az előadó ur a törvényjavaslatot ajánlja. Minden körülmény közt, még ha nem oly fontos törvényjavaslatról volna is szó, mint a milyen szőnyegen forog, megkövetelhetnők a ház mindenkori előadójától, hogy jelezze legalább azon elvi álláspontot, melyet a többség ezen törvényjavaslattal szemben elfoglalt, megvárhatnók legalább annyit, hogy előadja mindazon indokokat, melyek a kormányt vezérelték egy törvényjavaslat benyújtásánál vagy ajánlásánál; megvárhatnánk, hogy azon javaslat előnyeit és hátrányait a ház előtt őszintén tárja fel, mert máskép abban, kivált mióta osztálytárgyalások nincsenek, határozatot hozni nem lehet. Megvárhatnánk, hogy jelezze előttünk azon hatásokat, melyeket ily javaslat behozatalától várni lehet. Mindezek helyett nem kapunk mást, mint arra utalást, hogy erre szükség van, tehát meg kell szavaznunk minden indokolás nélkül. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy vájjon akkora-e azon szükség, mely akkora jogcsorbítással, az egyéni szabadság ekkora csorbításával, mint a milyenről itt szó van, felér-e vagy nem? Ezt az előadó ur nem indokolta. Egyáltalában t. ház, nekem egy kérésem volna a többséghez s ez az: hogy mikor valakit az előadói székbe ültet, ne tekintse azt tisztán azon párt kérdésének, melyhez az illető tartozik, hanem egyenesen a parlament kérdésének. És itt vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat egyenesen azon niveaura, melyet a parlamenti vitatkozások a legújabb időben elfoglalnak. (Mozgás a jobboldalon.) A mi magát a törvényjavaslatot illeti, arra nekünk igen komoly aggályaink vannak. Arról van benne szó, hogy az V. és VI., a fehérvári és pozsonyi kerületben a csendőrség felállíttassák. A mi pártunk soha ezen egész csendőrségi intézménynek barátja nem volt. Többen a párt részéről figyelmeztették a házat a beállható veszedelmekre akkor, mikor e tekintetben legelőször méltóztatott a t. ház határozni. Az eredmény igazat adott azon aggályoknak, melyek itt már akkor felhozattak. Nem volt lehetséges már a III. és IV. kerület felállításánál sem akkora szánni önkényteseket kapni, mint a minő számra szükség lett volna. KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XII. KÖTET Maga a ministeri indokolás mondja, hogy 500 legény hiányzik már a meglevő HL és IV. kerületben. Most az V. VI. kerületben a csendőrség behozataláról lévén szó, előleges számítás szerint nem kevesebb, mint másfélezer legény fog hiányozni. Mi a csendőrt nem tekinthetjük más szemekkel mint a közigazgatási szolgálat akármely más állami közegét és mikor arról van szó, hogy valaki csendőrségi szolgálatokat tegyen vagy arra alkalmaztassák, megfogadtassék, kineveztessék, semmi más szempontok által nem vezettethetjük magunkat, mint mikor arról van szó, hogy egy pénzügyőr alkalmaztassák, vagy hogy a közigazgatás egy más közege, egy végrehajtó vagy egy ministeri hivatalnok alkalmaztassák. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És mikor azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy az állások számának megfelelő egyén nem találkozik, akkor csak két eshetőség van: vagy annyira alászállott azon állam tekintélyének a hitele, hogy senki különös megtiszteltetésnek nem tartja az állam szolgálatába állani, (Mozgás jobbfelől) vagy pedig a fizetés nem áll arányban azon kötelezettségekkel, melyek az illetőre rovatnak. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, akarom hinni, hogy a második eset áll itten, hogy a csendőrség szolgálata sokkal súlyosabb és terhesebb, semhogy az illetők eléggé meg volnának jutalmazva azon csekély fizetéssel, a mely osztályrészükbe jut. És mikor ilyesmiről van szó, mikor az állam azt kénytelen tapasztalni, hogy bizonyos hivatások betöltésére a meglevő körülmények között nem jelentkeznek elegen : akkor eljárásának következménye nem lehet egyéb, mint hogy fizetéseiket megjavítsa és díjaikat felemelje. Ezt vártuk volna ezen esetben is. E helyett azonban egész más fordulatot ad a kormány a dolognak és azt mondja, hogy ha nincs ennek betöltésére elegendő ember, fogunk majd erőszakkal. A magyar alkotmányban t. ház, ehhez hasonló törvény nincs; sőt merem állítani, hogy egyetlen egy modern állam alkotmányában sem találhatunk ehhez hasonló törvényt, a melylyel a magán embernek családi életébe annyira bele vágna, mint ez, mely szerint egyes emberek akaratuk, tehetségük és hivatásuk ellenére, bizonyos szakmában való állás betöltésére szoríttatnak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tudom, t. ház, hogy 1849 után az absolutismusnak legsötétebb korszakában voltak esetek rá, hogy egyes embereket besoroztak előbb katonának, azután pedig ezeket szolgálatuk idejére beosztották a csendőrséghez: de arra, hogy valaki előbb eleget tett volna katona-kötelezettségének, azután beszóllittassékakár csendőrnek,akár fináncznak, akár hivatalnoknak, nemcsak Magyarország, de egy állam történetében sincs példa. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az egyetlen egy eshetőség, mik jr 36