Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-235

235. országos iüós április 27. 1883. 275 zatlanul? (Nem!) Nem fogadtatott el. Most kérdem, elfogadja-e a ház azon módosítványt, melyet Teleszky István képviselő ur javaslatba hozott s a mely Lázár Ádám képviselő ur módosítványával lényegben egyezik? (Elfogadjuk\)Elfogadtatott. Most még azt kérdem, elfogadja-e a ház Grecsák Károly képviselő ur módosítványát, melyet Teleszky István képviselő ur módosítványába beillesztetni kivan? (Elfogadjuk.) Elfogadtatott. Most méltóztassanak még meghallgatni azon határozati javaslatot, melyet Lázár Ádám képviselő ur benyújtott. Duka Ferencz jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e a határozati javaslatot?(Igen!Nem !) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. T. ház! Most eldöntendő lenne még azon kérdés, vájjon ezen régi 108., most 109. §. maradjon-e azon helyen, a hol van, vagy pedig, hogy a 110. §. előtt vétessék-e fel és elébe jöjjön a régi 109. most 110. g-nak, A legelső kérdés az, fentartja-e a ház a 109. §-t? (Nem!) így tehát ez lesz az új 110. §. Következik most a 109. szakasz. Rakovszky István jegyző (olvassa a 109. szakaszt). Lázár Ádám: T. ház ! Ezen szakasz egy igen fontos intézkedést foglal magában, a mennyiben az elévülés esetét az eddigi törvényes gyakorlattól eltérve, a mint ennek határozott kifejezés is adatik a szakasz második és harmadik sorában, egy év helyett három évre szándékozik kiterjeszteni; holott már egy előbbi szakasz elfogadtatván, a hol részint, mint kihágások, részint mint vétségek büntetése kimondatván, önként következik, hogy csak azon elévülési határidők lehetnek érvényesek, a melyek az eddigi törvényes gyakorlat szerint is voltak, értem, hogy a kihágásokra egy év az elévülési idő, a vétségekre nézve pedig három év. De, hogy általában a kihágásokra nézve is három évre terjesztetik ki az elévülési idő, ezt a pénzügyi bizottság indokolása daczára sem vagyok képes helyeselni. Mert mit mond a pénzügyi bizottság? Abból indult ki, hogy a pénzügyminister ur azon szomorú tényt adta elő, hogy tekintettel a számos bonyolult és nehézkes vizsgálatokra, több mint 16,000 ily jövedék ügy pár év alatt elévült; de hogy hol, mikor, miért és kinek a hanyagságából, arra nézve a jelentésben semmi felvilágosítás nem található. Lehet, hogy a t. előadó ur fel fog világosítani, én mindenesetre óhajtanám tudni. A t. minister ur előtt bizonyosan tudva van, hogy miként évültek el. Nem a vizsgálati rendért évültek el, mint erről határozott tudomásom van, hanem, mert az illető pénzügyi közegek évtizedeken át nem hajtották végre az Ítéleteket és csak mikor egy új hivatalnok jött a hivatalba, az átnézve a hátralékokat, kutatta fel, hogy végre kell hajtani; az illető jövedéki törvényszékek azonban azt mondották, hogy ezeket nem lehet végrehajtani, mert elévültek. így keletkezett a 16,000 hátralék. Hogy azonban jövőre ily hátralékok szaporodásától és elévülési calamitásoktól nem félhet a törvényhozás és a pénzügyminister, ez, azt hiszem mindenki előtt világos; ha tekintetbe veszszük egyfelől, hogy ezen törvényjavaslat által, ha törvénynyé válik, másfelől a kormánynak adandó felhatalmazás által, mely szerint a jövedéki eljárást ideiglenesen szabályozza, egy nagy hiányon lesz segítve; továbbá, hogy a jövedéki bíróságok, különösen a királyi Ítélőtábla, mint legfelsőbb bíróság e tekintetben, az elébe került ügyeket, valamint eddig, ugy jövőre még gyorsabhan elintézheti, már annál fogva is, hogy a Curiához szolgálattételre beosztott tiz királyi táblai biró a rendes szolgálatra már jövő év elején visszarendeltetvén, ez által a jövedéki ügyek gyorsabb elintézést nyerhetnek, következőleg megszűnik az ok arra, hogy az elévülés három évre terjesztessék ki, nem is lévén ez sem a fennálló gyakorlatra, sem a kilátásba helyezett előnyökre való tekintettel indokolható, ha a pénzügyi közegek gyorsan végrehajtják. Én részemről ezen legjobb, legigazságosabb és a törvény rendelkezésének megfelelő intézkedést, mely a már elfogadott kihágási és vétségi esetekre nézve irányadó lehet, látom itt is a megoldás azon módjául, mely mind a pénzügyministert, mind pedig azokat kielégítheti, kik a pár év előtt életbelépett büntető-törvénykönyv intézkedését megváltoztatni nem lennének hajlandók s mely abban áll, hogy kihágások esetében az elévülés egy évre, vétség esetében 3 évre tétessék. Bátor vagyok az új szöveget következőkben indítványozni: „ A jövedéki ügyekben kiszabott büntetés a kézbesített Ítélet jogérvényre jutásának napjától fogva — és itt megjegyzem, hogy az eredeti szöveg furcsán hangzik, mert azt mondja, hogy a jogérvényes ítélet kézbesítése napjától — kérdem miféle jogérvényes ítélet kézbesittetik, hiszen a kézbesítés után válik azzá — kihágás esetében egy év, vétség esetében 3 év alatt évül el." Ajánlom módosítványomat. Duka Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt). Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Hegedüs Sándor előadó: A statistikai adatok, melyekre a pénzügyi bizottság jelentésében is czélzás van s melyek részletesen benyujtattak a bizottsághoz, azt bizonyítják, hogy nagy számú az elévülés a jövedéki kihágásoknál. És ez természetes is, mert oly futó, rejtőző elemekkel van dolga a kincstárnak, melyeket nem könnyű I kikutatni, miután ma itt, holnap más helyen tar 35*