Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-233

233. országos ülés április 25. 1883- 305 lás alatt levő 8-ik §. képezi a törvényjavaslat sarkpontját. Ennek mikénti eldöntésétől függ egyenesen az, hogy ezen javaslat alapján készítendő törvénynek legyen némi jó hatása is. Az ezen szakaszban megállapított és körülirt pénzügyi biróság, elismerem, hogy ha az teljesen felruháztatik az önállóság és függetlenség attribútumaival, nyújthat némi védelmet és menedéket a zaklatott adófizetőknek; de nem tudom átlátni annak indokát, hogy ha egy ily biróság felállíttatik, miért kelljen az igazságszolgáltatás ajtait elzárni, épen az oly gyakran egészen a kétségbe esésig elkeserített s vérig zaklatott adózók előtt, miért tiltatik el az e törvényszék elé való felebbezés két egyenlő végzés esetében épen a védtelen adófizető előtt akkor, a midőn a kincstár képviselőjének e jog minden körülmények közt megadatik, sőt kötelességévé tétetik, (ügy van ! a szélső baloldalon.) T. ház! Ez szembeötlő részrehajtás ez valóban értelmezhetlen előjog és kiváltság a kincstár számára, hisz e bíróságokra épen az adózók érdeke és igazsága védelme szempontjából van szükség, épen azért, mert az alsó forumok szervezetüknél fogva nem az adózók, hanem a kincstár mellett buzgólkodnak; s ha azt az adózók előtt elzárjuk, akkor megszűnt az egész pénzügyi bíráskodás létjogosultsága, (ügy van! a szélső baloldalon.) Hisz az egész pénzügyi bíráskodásnak épen az a létoka, hogy az eddig csaknem mindig egyoldalúlag eljárt alsó bíróságok és adókezelő közegek erkölcsileg rá legyenek szorítva az igazságos mértékkel való mérésre azon tudatban, hogy eljárásuk és ítéletük egy részrehajlatlan felső biróság által esetleg revideáltathatik. És miért kell az egyszerűt bonyolulttá tenni, a semmiségi panaszok nagyon kétes értékű jogorvoslata által, a melyek e bíróságoknak bizonynyal több dolgot fognának adni, mintha a feltétlen felebbezési jogot törvénybe iktatjuk és a jogorvoslatot a sérelmet szenvedett adófizetőnek minden körülmények között biztosítjuk. A Teleszky által javasolt módosítása e szakasznak még coniplieáltabbá teszi a bizottság által eléterjesztett, önmagában is eléggé zavaros és kétértelmű szöveget. Már pedig ha valaminek, ugy a törvényeknek egyszerű szerkezetűeknek kell lenniük, hogy első tekintetre megérthetők és felfoghatók legyenek, mert a törvényeket nem szó és eszmeelemző tudósok, hanem a nép számára csináljuk, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen nehézkességben, ezen az egyszerű dolgoknak complicatiójában törvényalkotásunk egyáltalában szenved, alig alkottak önök az újabb időben törvényt, a mely életbeléptetése után azonnal ministeri magyarázatokra ne szorult volna. Az ily commentálás mindennemű törvénynél veszélyes, mert mihelyt különbféleképen lehet értelmezni, az a rosszaságnak legbiztosabb ismertető KÍPVH. NAPLÓ 1881—84. XIL KÖTET. jele, de annál veszélyesebb az ily többféle inagyárázhatás az adótörvényeknél, melyek a honpolgárok zsebét s így a családok existentiáját oly közelről érdeklik, a melyeknek így vagy amúgy való értelmezése végtelen anyagi károkat háramoltathat az adózó polgárokra, (ügy van! a szélső balon.) Szomorúan tapasztalhatj uk t. ház, hogy még a leghatározottabb törvényeknek is elcstírése, elcsavarása s a kincstár érdekében való elmagyarázása nálunk napirenden van. Mi nálunk a kincstárt egy a nemzettől, egy az államtól elkülönített intézménynek tartják egy oly önezélnak, a melynek nemzetet és államot alárendelhetőnek vélik; holott annak csak eszköznek kellene lennie az állam czéljainak szolgálatára; de miután hazánkban tulajdonképi államot és államczélt hiába keresünk, hanem a helyett találunk egy telhetetlen kincstárt, a mely idegen érdekek és czélok előmozdítására minél több pénzt igyekszik felcsikarni, hogy a közös ügyek Danaida-hordóját töltögesse s az erre csinált roppant adósságok kamatjait fizethesse : pénzügyministereink s minden közegei e visszás helyzet logicájánál fogva arra vannak kárhoztatva, hogy olyan érző sziv nélküli lényekké változzanak, mint a minőknek contemplálta Prileszky képviselőtársam az adók kezelésével megbízott közegeket. Hogy e tekintetben semmi kívánni való nem marad fenn, azt e javaslat tárgyalása s egész adórendszerünkfényesen, vagy jobban mondva borzalmasan tanúsítja. Csakhogy nekünk a nép képviselőinek és hivatott védőinek nem lehet az a hivatásunk, hogy ezen közösügyes fiscus Molochjának tátongó torkába dobjuk nemzetünk keresményét; nekünk hivatásunk az, hogy a jövő Magyarországa, a szabad, független magyar állam számára fentartsunk, egy jólétnek örvendő nemzedéket; (Helyeslés a szélső balon) mi a nemzet adófizetőinek nagy tömegét, tehát magát a nemzetet nem szolgáltathatjuk ki a fiscus érzősziv nélküli hadának, hanem körül akarjuk venni az alkotmányos biztosítékok minden védelmével s azért óhajtom én, hogy a fiscus és az adózók között legyen egy részrehajlatlan törvényszék, melyhez nemcsak egyes meghatározott, hanem az érdek-összeütközés minden eseteiben fellebbezni lehessen. Már pedig ugy az eredeti szöveg, mint Teleszky módosítása, azt csak bizonyos, mondhatnám kivételes esetekben engedi meg s igy én azok egyikéhez sem járulhatok. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Ezenfelül mindkét fogalmazás két felső fórumhoz engedi meg a fölebbezést, nevezetesen a pénzügyministerhez is, tehát magához az érdekelt félhez, a ki mint a fiscusnak főszemélyesítője, közelről érdekelve van, a minek kikerülése volt e törvényjavaslatnak főfőindoka. Ezenfelül a feleb29