Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-228

143 £28. országos ülés április 18.1883. tekben, midőn közösügyi költségek és terhek hordozásáról van sző, igen gyorsan el tud járni a magyar kormány; de e kérdés a gyors eljárást, mert ebben a késedelmezést a minister maga is károsnak ismerte el, annyival inkább megérdemelte volna, hogy a majmolási, utánzási mánia e téren valahára megszűnjék, mert ez által lehetett volna gátat vetni azon káros szédelgéseknek, melyek most orvoslást igényelnek. A ministeri indokolás még arra is kiterjeszkedik, hogy nemcsak a sajtó, nemcsak a szakirodalom, hanem a jogászgyülés js kifejezte kivánatát ez ügyletek rendezése iránt. És én örvendetes jelenségként constatálom azt, hogy' a kormány egyszer már a szakférfiak véleményére is hajlandó hallgatni. Csak azt sajnálom, hogy midőn némely intézkedéseket, melyeket itt, mint újakat mutat be, átvett a 78-iki osztrák törvényből, ez intézkedések között sok van, a mi mindenesetre roszabb annál, a miből azok át vannak véve. A jogászgyülés enunciatioi közül több igen fontos momentum lett volna, melyet a kormány méltán átvehetett volna s akkor sokkal büszkébben hivatkozhatnék a minister a jogászgyülésre, mert azon szakférfiak megfontolták azon tényeket, melyekből kiindulva, oly elvi határozatokat hoztak. Áttérve a törvényjavaslat tulajdonképeni sarkpontjára, azok közül, a mik engem a törvényjavaslat feltétlen elfogadása ellen indítanak, kettőt vagyok bátor kiemelni és a kormány, illetőleg a t. ház becses figyelmébe ajánlani. Igen sokat beszéltek arról már az előttem szólók, különösen a t. előadó ur és Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam, hogy miután e törvényjavaslat által valahára ez üzletek korlátozása és ellenőrzése czéloztatik, már magában ez üzleteknek az iparhatóságnál való előleges bejelentése és a törvényszéknél a czégjegyzékbc beiktatva igen helyesnek tartható. Azonban a lényeges feltétel, hogy bizonyos óvadék tétessék le az illető részletüzlet kezelője, illetőleg a bankár, vagy magánosok az által gondoskodjanak a vásárló közönség biztosításáról, hogy azokat az értékpapírokat akár a hatóságnál, akár a nyilvános pénzintézeteknél letegyék, hogy az illetők biztosítva legyenek, hogy netaláni káros műveletek esetében maguknak elégtételt vehessenek. A törvényjavaslat azt sem kötötte ki, hogy az értékpapírok a tulajdonosok által el ne adathassanak, zálogba ne tétethessenek, holott a t. minister ur kétségkívül tudja, hogy ez az osztrák törvényben benne van s a jogászgyülés is kívánta ezt, mint némi halvány biztosítékot. A mit a t. előttem szóló az óvadékokra és letétekre nézve mondott, hogy ez üzletet általában a kormány által, illetve nyilvános pénzintézetek által szeretné kezeltetni, erre nézve két eshetőséget kívánok megkülönböztetni. Azon esetben, ha a részletügyletet magánosok kezébe adjuk, feltéve a törvényjavaslat által contemplált biztosítékot és ellenőrzést, azt feltétlenül meg lehetne követelni, hogy mindazon sorsjegyeket, melyekre részletiveket bocsátanak ki, valamely hatóságnál tegyék le, vagy a pénzintézetek erről külön számlát vezessenek. Ez az egyik sarkpont, a miért e törvényjavaslatot feltétlenül el nem fogadhatom. E törvényjavaslat a magánosoktól bizonyos összegben meghatározandó óvadékot sem követel. Pedig ez által elejét lehetne venni az olyan káros müveleteknek, a minők Ausztriában fordultak elő, hogy sorsjegyeket adnak el, a melyeknek száma nem talál a nyerő számmal, hogy a százezer írt nyereményt másnak adják, mig végre a Merkúr-intézet tulajdonosnője utólagosan börtönbe kerül. De hogy az illető mikor és kap-e általában elégtételt, az bizonytalan. Azon vándorügynökök, a kik a köznép kizsákmányolására sáska-hadként működtek, daczára a törvényjavaslat utolsó szakaszában foglalt intézkedésnek, valószínűleg ezentúl is fognak működni és igy még hosszabb időn át káros befolyást fognak gyakorolni, a tévútra vezetett közönségre. A másik sarkpont]e a törvényjavaslatnak, hogy abban nem mondatik meg, hogy bizonyos esetekben, melyek nem foglalhatók azok közé, a melyek a járásbíróságok hatásköréhez utalvák, a midőn akár magán, akár büntetőjogi intézkedések sértetnek meg, melyik bíróság illetékes. Ezért szükséges, hogy ezen törvényjavaslatba is felvétessék azon intézkedés, hogy a bizonyítékok szabad mérlegelése az irányadó, a mint ez az uzsoráról szóló törvényjavaslatban is kimondatott, mert ezen eljárási mód itt is bátran alkalmazható. E biztosítékok nélkül, hacsak azon általános iparhatósági vizsgálatok tartatnak fenn, az illető szédelgők, a kik ha nem utazó- vagy vándorügynökök, hanem állandók, ezentúl is ugy fognak működni, mint eddig. Én a könyveknek 3 navonkint való megvizsgálását, az értékpapíroknak előmutatását elegendő biztosítékoknak nem tartom, mert e mellett is jövőben igen sok panasz és károsítás fordulhat elő. Ezen főbb szempontokat képező intézkedéseket hiányolván az előttünk fekvő törvényjavaslatban óhajtanám azt, hogy az általam hangoztatott elvnek beillesztése végett egyelőre az illető szakbizottsághoz utasíttassák. Minthogy azonban erre a jelenlegi körülmények között kilátásunk nem lehet, bátor vagyok e javaslatnak feltételes elfogadása mellett még egy pár körülményre a t. ház figyelmét felhívni, melyekre nézve azon esetre, ha azon törvényjavaslat csakugyan részletes tárgyalás alá kerül, lesz szerencsém, hogy ha a t. ház becses türelme meg fogja engedni, az illető szakaszoknál némely jobbító módosítást is beterjeszteni, melyeket ezúttal csak azért vagyok bátor előre jelezni, hogy egyfelől akkori felszólalásomnál bővebb indokolással ne fáraszszam a t. házat, másfelől, hogy kitüntessem azt, hogy az eddig felhozott ellenérveim né-