Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-228

140 228. országos ülés áppilis 18. 1883. ugyan ismert éberségük és ügyességüknél fogva j el tudják őketcsipni, öt forinttól 25 forintig terjedhető pénzbirsággal büntettethetik. Tehát 1878-tól m ostanáig 5 frtos büntetéssel vélte a kormány elejét venni ezen bajoknak. Hiszem, hogy hivatkozhatom a t. házra, hogy ezen ministeri rendelet nevetséges volt s e kérdésben t. ház, kegyes lesz nekem igazat adni. Nem én, hanem szakférfiak a jogászgyülésen és röpiratokban mondták ugyanezt és támadták meg a ministeri rendelet törvényességét. De ha érvényes volna is azon pátens, mit ismételve tagadok és ha elcsípnék is a hatóságok az illetőket, még akkor sem volnának büntethetők az öt forinttal, mert az osztrák házalási pátens a Lázalók kereskedéséről azt mondja, hogy házalás alatt értetik azon kereskedés, mely házról házra az árúkkal eladási telep nélkül történik. Mindnyájan tudjuk, hogy a részíetivekkel kereskedők nem árúkkal kereskednek, hanem csak belbecs nélküli nyugtákat adnak és hogy nem eladási telep nélkül kereskednek, hanem oly kereskedőknek mintegy megbizottj aikép szerepelnek, a kik eladási teleppel és székhelylyel bírnak a fővárosban. Tehát még az Öt forintot sem lehetett volna kiszabni a ministeri rendelet daczára. És végül — nem akarom soká fárasztani a ház türelmét (Halljuk! Halljuk/) — nevetséges volt a ministeri rendelet és nevetséges ma is, mert fájdalom, a kormány érvényben levőnek tartja azt, nevetséges a ministeri rendelet azért is, mert széles Magyarországon nem talált volna a kormány birót, a ki ezen rendelet alapján merészelt volna ítélni. Nem talált volna birót azért, mert az 1869 : t.-cz. 19. §-a azt mondja, hogy a rendesen kihirdetett törvény érvényességét a bíró ugyan kétségbe nem veheti, de a ministeri rendeletek törvényessége felett minden egyes esetben a bíró ítél. Tehát ismétlem, az a hírhedett ministeri rendelet még annyit sem ér, hogy Magyarországon egyetlen egy bíró lett volna található, a ki ennek értelmében ítéljen. T. ház! Legsajnosabb ezen dologban az, hogy oly sok nevetséges oldal mellett van egy elszomorító oldal is, és ez az, hogy a ministeri rendeletek, melyeket a kormány, megengedem, a legjobb Íriszemben adott ki, soha semminemű belbecscsel vagy értékkel nem bírtak és soha semmi hasznot az országnak nem hoztak. Ezt nem énmondom t. ház, hanem a jelenlegi igen tisztelt szakminister ur, mert ha a ministeri rendeletek akármelyiké csak valaha egy kis hasznot tett volna az országnak, akkor nem mondaná és nem constatálná a jelenlegi szakminister ur indokolásában, hogy „újabb időben" — tehát a ministeri rendeletnek bizonyára kiadása után és daczára — „ rendszeres iparszeríí üzletté fejlődött" e szédelgés; ha továbbá a legkisebb haszonnal j jártak volna e ministeri rendeletek: nem mondaná és nem constatálná: „ezen visszaélések nálunk annál nagyobbak lettek, mióta a szomszéd Ausztriában .... törvény által kellő korlátok közé szoríttatott" ; sőt nem mondaná ismét lejebb, hogy „a közvetlenül lefolyt 2—3 év alatt" — tehát ismét csak a ministeri rendeletek kiadása után és daczára — „oly számos és valóban megbotránkoztató visszaélésekre adott alkalmat, hogy az efféle üzleteknek egyszerű eltiltása első pillanatra talán indokoltnak tűnik fel" és nem mondaná és nem constatálná t. ház, hogy daczára ezen ministeri híres rendeleteknek, ezen visszaélések hallatlanok, hogy ezen visszaélések mindennapiak és hogy a fennálló törvényeken belül, magán egyezkedések utján, mily hajmeresztő ügyletek köttettek és nem mondaná, még újabb időben is ezen ügyletek által számos jómódú egyén a vagyontalanság örvényébe sodortatott. T. ház! Kontráz ennek a szép bizonyításnak a t. előadó ur, ki nevét ugy látom működésében is kifejezésre juttatja, (Derültség) kontráz ennek, mert azt mondja jelentésében: „mozgó ügynökök járják be városainkat, sőt még a falvakat is", mindez t. ház, a ministeri rendeletek kiadása után és daczára. Csak ezeket akartam itt elmondani, (Halljuk '.) azon czélból, hogy megpróbáljam kissé devalválni azon esetleges dicshymnusoknak értékét, a melyek azok részéről, kik a t. kormány iránt melegebb és bensőbb vonzalommal viseltetnek — bizonyára alaptalanul emeltetnek, mert szinte látom, hogyan fogják ezek a törvényt, mint egy újabb példáját a kormány üdvös és hasznos politikájának a nemzet elé odaállítani, hogy azt mondják: Nézzétek, az ellenzéknek még sincs hát igaza, mert a kormány nemcsak igénybe tudja venni az adózók filléreit, hanem meg is tudja azokat védni a kapzsi üzérek ellen. Felhoztam ezeket t.ház azon czélból is, hogy bár készséggel elismerem, hogy a javaslat, melyet most tárgyalunk jó és czélszerű ; bár elismerem, hogy e javaslat még ma is képes lesz — ugy, a hogy — a visszaéléseknek elejét venni, de engedtessék meg nekem azon meggyőződésemnek kifejezést adhatni, hogy ezen javaslat minden jósága és czélszeríísége sem fogja soha eltakarni és elfeledtetni azon vádakat, melyek a t. kormányt e téren tanúsított semmittevéseért méltán illetik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) T. ház! Mert ha egy családban — ezen példával zárom be beszédemet,—ha egy családban évek hosszú során át a családtagok valamely betegségben sínlődnek, a mely betegségben nem egy közülök el is hal és ha bizalmas házi orvosuk évek hosszú során át semmit sem tesz a betegség megszüntetésére, vagy ha tesz, hát tesz az itt általam citált hires ministeri rendeletnek semmit érő minta-