Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-228

228. országos ülés április 18. 1883. 133 rendőrség egyik tisztviselője is mondta és mutatta ezt a lajstromot. Én ezen ügyvéd 'szavára nem adtam semmit és hallgattam a dologról. Hogy botrányt csinálni nem akartam, hogy nem kerestem a botrányt, hogy nem volt szándékom ezt az ügyet hajánál fogva előhúzni, bizonyítékát tudom adni azzal, hogy én nem kutattam utána, nem mentem a rendörséghez, noha azon tagját előttem megnevezte. Napok multak, mikor később másoktól is hallottam és in spécié képviselőtársaimtól is

; (Zajos felkiáltások: Kik azok? Neveket! Halljuk!) Én, t. ház,rendelkezésére bocsátom magamat, a mint méltóztatik velem parancsolni, itt a házban vagy külön bizottságban. (Zajos felkiáltások: Itt! Itt!) Meg fogom mondani, hogy ha az tőlem kívántatnék, hanem méltóztassék megengedni, hogy befejezzem beszédemet. Kekem első sorban nem ama képviselő ur személye van szemem előtt, a kivel dolgomat elintézem a házon kivül is, hanem szemem előtt van a t. ház. Felette fájdalmasan hatott rám azon felfogás, melyet némelyek ezen interpellátió iránt tanúsítottak, holott ugy tapasztaltam, hogy más esetekben, a melyek nemcsak hogy hasonlók voltak ehhez, hanem ennél sokkal erősebb vádakat foglaltak magukban, a t. ház egész objectivitással tárgyalta az ügyet és nem részesült senki olyj-osszalásban, mint én voltam elég szerencsétlen ezen jóhiszemíüeg beadott interpellátiómért részesülni. Mondom, hallottam többektől. A mit egy ember tud, arról el lehet mondani, hogy senki sem tudja, de a mit két embernél többen tudnak, arról el lehet mondani, hogy azt mindenki tudja. Én tehát, hallván ezeket igy elbeszélni, azt gondoltam, hogy kötelességem a dologért felszólalni. Kérdés mikép ? Az életben sokszor volt alkalmam differenciákat kiegyenlíteni, de mindig eszemben van Aesopus meséje az aquila, felis és aperről, a mennyiben igen sokszor tapasztalnom kellett, hogy a jóindulatú, békéltetőket a macskákhoz hasonlítja. Arra tehát nem vállalkoztam, hogy egyik egyéntől, a kitől hallottam valamit, a másikhoz menjek, tudakozódjam róla és igy tovább, hanem azt hittem, hogy ennek helye itt a képviselőház. Hiszen interpellálni minden iránt lehet és nem tudtam megegyeztetni a felfogásommal — a mint most utólagosan látom, hibásan — azt, hogy ez a képviselőház tekintélyét legkevésbbé sérti. (Mozgás.) Hiszen ha azt mondják a magyar képviselőházról, hogy ott nem hallgatnak el semmit, nem tűrnek el semmit, a legcsekélyebb kétes dolgot is szóba hozzák: azt hiszem, hogy ez a képviselőház tekintélyének ártalmára egyáltalában nem lehet. Én tehát azt gondoltam, hogy ha itt többektől hallott dolgot felhozok a nélkül, hogy azon képviselő urat valamely ténynyel vádolnám, az egyáltalán nem fog sérelmére lenni a t. háznak. (Ellenmondások.) Hiszen mi van az interpellátióban ? Van-e egy szó is, mely az illető képviselő urnak tulajdoníttatnék? Nincs egy szó sem, hanem van egy körülmény, melyet egy külföldi rendőr állítólagosán elkövetett Eötvös Károly: A mely nem igaz! Füzesséry Géza: •.. s a mely sérelmes egy képviselőre, a ki azt tudja, vagy nem tudja — ha tudja, mindenesetre hibás volt, hogy azt elhallgatta — azonban róla beszélnek. Tegyük fel t. ház, hogy ez valónak bizonyult volna, még akkor sem látom, miért sértettem volna meg az igen tisztelt képviselő urat személyében és legkevésbbé a t. házat, ha a képviselő ur ellenében otromba jogtalanság történt. Hiszen hasonló interpellátió történt már többször is, például az erdélyi esetben, a hol az van bejelentve, hogy egy szolgabíró elitélt egy képviselőt és a képviselőnek a t. ház elégtételt szolgáltatott, a mennyiben az Ítéletet felfüggeszteni rendelte. Midőn tehát a jelen esetben ezen interpellátiómnál ily intentióval jártam el én is, ezáltal sérelmet egyáltalában nem akartam. De felteszem, hogy az illető képviselő ur okot adott arra,- még akkor is kérdés, helyes okot adott-e vagy nem. Hiszen az életben igen sokat téved az ember, íme én most is tévedtem és bevallom, nem találok magamra nézve legkisebb megszégyenítőt sem abban, hogy ezen tévedést bevallottam; szégyenlein, hogy elkövettem. Ha tehát azon képviselő ur nem hamarkodja el a dolgot és az én interpellátiómnak nem fog oly intentiót tulajdonítani, nem fog abból oly szavakat és constructiókat kivonni, melyek abban nincsenek, megvallom, a minister ur válaszát tudomásul vévén, első lennék, a ki gratulálnék neki, hogy a szárnyaló hírnek vége vettetett és az én dolgom lett volna számadásra vonni azokat, a kik engem félrevezettek. Méltóztassék a dolgot alapjában felvenni. Ha akármily kétes hir kering, mert kifejeztem interpellátiómban, hogy bizonyos körök nem a valóságot nézik, hanem a látszatot. Különféle a reputátió fogalma a társadalom köreiben. Például a sensalnak becsületére válik, ha nehéz munkájával megkeresi családjának napi kenyerét. El is dicsekedhetik vele. Hanem ha valaki a kaszinó tagja, akkor sensaloskodással egyáltalán nem foglalkozhatik. Tehát minél magasabban képzelem az embert a társadalomban, annál kevéssé keresem, hogy való-e, a mit állítanak, hogy cselekedett, vagy pedig vájjon elég gondatlan volt-e maga ellenében gyanút kelteni. Némely esetben még azt is bűnül rójják fel, hogy ha az ember az ellenében kimondott gyanút hallgatással mellőzi. Ilykép, a mennyiben a t. ház velem rendelkezni kivan és méltóztatik bizottságot kiküldeni, én azon dolgokat, azon adatokat, a melyek alapján az interpellátiót megtettem, bátor leszek a t. ház rendelkezésére bocsátani. A mi a t. képviselő ur személyét illeti, legkevésbé sem volt szándékom őt sérteni vagy bán-