Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-221

221. országos ülé-i április 10. 1883. a tanerők mindenhol igénybe vannak véve. Kénytelen lesz tehát e biztosait oly elemekből összetoborzani, mint a népnevelési tanfelügyelőket, kik — csekély tiszteletreméltó kivétellel — csak választások alkalmával adnak életjelt magukról, kik a szegény tanítók és szülők szabad érzelmeinek megrendszabályozása végett szokták 3 évben egyszer az iskolákat szorgalmasan látogatni. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) De eltekintve ezen czélszerűségi szempontoktól, az mélyen sérti a hazafias felekezetek önkormányzati jogát, sérti szükség nélkül; mert ugyan mi szükség van arra, hogy a kormány a hazafias szellemű protestáns középiskolákra ily szellemi adóvégrehajtókat küldjön, (Derültséga szélsőbalon) a mikor azok ugy a hazafias szellem, mint a műveltségnek legerősebb Őrállomásai és leghivatottabb tenyészdéi. Ha lenne ezek, vagy más felekezeti iskolák között egynéhány — a mint hogy van is — a mely állam- és nemzetellenes irányzatok búvhelyéül szolgál: az ilyenekbe kivételesen küldjön a kormány teljhatalmú biztosokat, ha ez nem használ, zárassa be az összeesküvés e btínbarlangjait. Erre kézséggel megadom a törvényes felhatalmazást; de azt, hogy 8 —10 ilyen rósz szellemű, ily államellenes irányú középiskoláért békóba verjük mind a 179 hazafias szellemű középiskolánkat : azt én sem a méltányossággal, sem az osztó igazsággal, sem az eszélyességgel megegyeztethetőnek nem tartom. (Helyeslés a szélső balon.) Ne csodálkozzék a t. ház, ha mi féltékenven védjük iskoláinkat, mert azok a mi testünkből való vér, a mi csontunkból való csontok; azokat a mi áldozatkészségünk hozta létre és az tartja fenn; soha azoknak az állam egy fillért sem adott, sőt akkor, a mikor az osztrák uralom az erősebb vallással szövetkezett a többiek és a nemzet összességének elnyomására, a mi protestáns templomainkat, iskoláinkat, azok épületeit és alapítványait karhatalommal foglalta el és az uralkodó vallás híveinek adta oda. Erre tudnék számos esetet felhozni, legyen szabad csak azt felemlítenem, hogy a Gyulafehérvári püspökség összes birtokai az ottani protestáns iskola, illetőleg egyetem jószágai voltak egykoron és a kolozsvári katholikus egyház összes épületei az ottani unitárius collegium helyiségéül szolgáltak, e czélra magánosok nagylelkűségéből hagyományoztatván. Ily előzmények után ne csodálkozzék a t. ház, ha mi féltékenyek vagyunk a hivek valóban csodás áldozatkészsége által létrehozott és fentartott középiskoláinkra s azokat holmi kormánybiztosok — ugy is szükségtelen — beavatkozásától megóvni iparkodunk. Az idők változandók, a hátramaradásnak rósz démonja mindig lesben van, hogy az előrehaladás küllőibe belekapaszkodjék s az emberi szellem és felvilágosodás utaiba akadályokat gördítsen, (Tetszés a szélső baloldalon.) Vannak korszakok, a midőn minden stagnál, a midőn minden visszafelé megy; ily szomorú korszakot élünk most; hazánkra oly kormány nehézkedik, mely a jogfeladás terére lépett s mely ezredéves jogainkat egymásután áldozza fel idegen bálványok oltárain. Ily kezekbe mi nem adhatjuk tengernyi vérrel szerzett, nemzetközi szerződések által szentesített önkormányzatunkat -és szellemi vívmányainkat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E kormány kezében minden elhervad, minden elsatnyul; mi pedig nevelésügyünket, miként eddig, ugy ezután is virágzó és gyümölcsöző állapotban kívánjuk tartani, mert jövőnknek ez képezi egyedüli palládiumát. Szomorúan tapasztalhatjuk t. ház, hogy a mi cultusministerünk az ultramontán, a retrográd szellem nyomása alatt szenved; szomorúan tapasztalhatjuk, hogy e kormány sok mindent elnéz, sok mindent megtesz, az alkotmány és korszellem rovására is; csakhogy a szavazatok felett rendelkezők jóindulatú vagy kényszerű támogatását s ez által hatalmának fentartását biztosítsa. En egy ily — a korteskedést minden fölé helyező — kormányra iskoláink vezetését nem bizom, mert azon nagy hatalomnál fogva, amelyet e törvényjavaslat a minister kezébe ad, megronthatná azon szabad szellemet, a szabadságnak azon cultusát, a mi protestáns iskoláinknak eddig vezércsillaga volt s a mi ezen intézetekből átömlesztetett a nemzet minden rétegébe. E törvényj avaslat a ministert feltétlen urává teszi a tanári karnak, a katonai fegyelem nem oly szigorú, mint a minőnek a tanári kar alávettetni terveltetik; fegyelmi vizsgálat megindítása, felfüggesztés és rögtöni elmozdítás és az elmozdítottnak minden alkalmazástól való eltiltása egyenesen a minister önkényétől függ. Ily hatalommal a minister urnak módjában lesz, hogy Magyarország összes tanári karát a kormány átkos politikájának uszályhordozójává tegye; a mint azt az állami iskolák tanári karánál szomorúan tapasztalhatjuk, kik az ily helota-szolgálatra (Derültség jobbfelől) rá vannak kényszerítve. A szellem előharczosainak ily degradálásához, ily rabszolgaságához én segédkezet nem nyújthatok. De t. ház, nemcsak tanári karunk függetlensége, hanem protestáns iskoláink fenmaradhatása is veszélyeztetve van e törvényjavaslat s főleg a jelenleg tárgyalás alatt levő szakaszok által. Látjuk, hogy oly helyeken, hol protestáns vagy más felekezeti és állami középiskolák ugyanazon városban vagy közel vidéken vannak elhelyezve, a fényesen dotált állami iskolák már is egyenetlen versenyt folytatnak a felekezeti iskolákkal, igyekezvén onnan a tanulókat elvonni, a