Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-206

92 206 országos üléi márezins 13. 1S8S. azon eddig még tudományosan meg nem oldott kérdés előtt, hogy a középiskola ezen hivatását mely formában képes leginkább betölteni. Felvettetett itt az egységes középiskola kérdése. Én azt hiszem, hogy ezen eszmét okvetetlenül a vita keretébe kellett vonni, de szerény nézetem szerint nem ugy, a mint történt. Én azt hiszem, hogy a kérdést nem szabad ugy felállítani: melyik az egyedül üdvözítő formája a középiskolának. Lehet az egyik, de lehet a másik formának is a belső jogosultsága. És ha ez iránt tisztában volnánk, még mindig fennáll azon kérdés, hogy azon két forma, melyet felállít a törvényjavaslat, t. i. a reáliskola és gymnasium, képes-e kimerítni a középiskola egész hivatását, képes-e megfelelni a műveltségi igények minden fokának és minden nemének. Más országok példája azt mutatja, hogy nem lehet rideg különválasztással e két kathegoriát felállítani és minden középső fokot eltörölni. Más országban a gymnasium és reáliskola közt áll a reálgymnasium és az is két különböző formában. Egyik és én ezt különösen nálunk figyelemre méltó formának tartom, az, hol az alsó osztályokban a középiskola még egységes, a felsőbb osztályokban ágazikj csak szét a jövő élethivatás két iránya felé. E mellett épen ugy lehetséges a reálgymnasiumnak egy másik formája, t. i. azon iskola, mely elejétől végig egységes, mely aEealsehule erster Ordnung normájára, ugy classicai mint természettudományi műveltséggel el akarja érni a középiskola czélját. Ez iránt még

/

mindig nem létesült általános megállapodás. Ép ugy controversek mindazon conseqentiák, melyek ebből levonhatók. Controvers azon kérdés, hogy mire képesít a középiskola egyik, vagy másik neme, hogy adhat-e elég képesítést a tudományos főiskolára nézve a reál, különösen a latin nyelv nélküli reáliskola? Kérdéses és vitás továbbá, hogy a középiskolára nézve mi a kiképzési tanfolyam a leendő tanároknál, hogy lehet-e az, ki a reáliskolának és később a polytechnicumnak volt tanítványa, tanár a gymnasiumnál és hogy egyáltalában hivatása-e a műegyetemnek a tanárságra képesítést adni? Ép oly vitás azon kérdés, hogy a középiskolai oktatás betöltésére melyek a szükségszeríüeg lényeges tantárgyak. Hullámzik a tudományos vita a görög nyelv jelentősége iránt és hullámzik az iránt, hogy középiskolai műveltséget lehet-e képzelni latin nyelv nélkül és nem szükségszerű tárgy-e minden középiskolánál, tehát a reáliskolánál is a latin nyelv legalább bizonyos mértékben? Épen oly vitás azon kérdés, hogy ha a bölcsészeti tudomány propedeuticája már belevonatott a középiskolai oktatásba, lehet-e az külön tantárgy és nem kellene-e azt más rokon tantárgygyal összeköttetésbe hozni, nem kellene-e a logicát a mathesissal, a psychologiát az anyanyelvvel együtt tanítani. Sőt vannak tekintélyes tanügyi férfiak, a kik a bölcsészeti propedeuticának mint külön önálló tantárgynak az előadását tartják összeegyeztethetőnek a középiskola feladatával. Még mindig kérdéses, hogy hány évre kell kiterjeszteni a középiskolai tanfolyamot és hogy lehet-e a gymnasium feladatát elérni 8 osztályban, nem volna-e szükséges egy 9-ik osztálynak felállítása és nem volna-e elégséges a reáliskolánál a tanczél elérésére 7 év? Ezzel kapcsolatosan kell-e a középiskolai tanári tanfolyamban 4 főiskolai év, nem lehetne-e beérni különösen a 9 osztályú gyninasiummal szemben 3 évi felsőbb iskolai tanfolyammal. És a vitás kérdések közül legvitásosabb az, hogy az úgynevezett „általános műveltség" a leendő tanároknál miből álljon. Csaknem minden egyes tandrendszerben máskép vannak felsorolva és más szempontokból vannak felfogva az általános műveltség kellékei. Sőt láttuk Poroszországban, a mely már régen és példás sikerrel foglalkozik a tanügygyei, hogy az általános műveltségre nem fektet nagy súlyt a szakképzés és a szakvizsga mellett. Láttuk, hogy Poroszország azzal véli beérhetni, hogy a leendő tanár birjon azon átalános műveltséggel, a mely eléretik az érettségi vizsgával. Az ez iránti szabályzat azt rendeli, hogy azon tanárjelöltek, kik kitűnő érettségi vizsgát tettek, mentessenek fel az általános vizsgától. Jele ez annak, hogy tulajdonkép nem igen sokat kellene követelni „általános műveltség" czíme alatt a tanárjelöltektől, ha polyhistorokká nem akarjuk művelni, ha nem akarjuk, hogy ex omnibus aliquid, ex totó nihil tutijának. Ha igy t. ház, a közoktatás szempontjából még nincs befejezve a jelenlegi tudományos helyzet, ha még mindig nagyon vitás, mely terv után kellene építeni, ha e szerint igen sok óvatosság és még több szakszerű gondozás lett volna szükséges arra, hogy a kérdés ezen részét helyesen intézze el a törvényjavaslat, talán még sokkal kényesebb a helyzet magukkal az iskolákkal, illetőleg az iskola fentartóival szemben. Köztudomású tény az, hogy a közművelődési és különösen a középiskolai ügy Magyarországon ugy fejlődött, hogy nem az állam volt az iskolák alapítója és fentartója, hanem legnagyobb részt a felekezetek, Grünwald Béla: így rolt ez mindenütt! Zay Adolf: A statisztikai adatokból méltóztatik tudni, hogy azon 179 középiskola közt, a mely jelenleg fennáll az országban, az állam nem alapított csak 26-ot, azon kivül létezik 16 községi iskola, 3 magán iskola, tehát 134 középiskolát a felekezetek alapítottak és tartanak fenn. Ennélfogva nem a saját terén akar építeni az állam az előttünk fekvő terv szerint, hanem mások tulajdonán. Kitűnik ez különösen, ha összehasonlítjuk a költségeket, a melyeket ugy az állam, mint a felekezet fordítanak az iskola fentartására. Az igen t. közoktatásügyi ministernek utolsó kimutatásai ól